Hatalmas irodalmi munkásságából – kortársai több mint hatvan írását ismerték – csak töredékek maradtak fenn. Bibliakommentárjaiban – az alexandriai allegorizáló értelmezéssel szemben – az antiochiai iskola híveként a történelmi és nyelvészeti módszert követte. A bibliai szövegben nem a lelki jelentést kereste, hanem a sugalmazott szerző szándéka szerinti jelentést. Dogmatikai műveiben a pogányok, zsidók és eretnekek (a manicheusok) ellen szólalt fel. Jártas volt a csillagászatban is.[2]
