A tajvani konyha jellegzetessége, hogy tükrözi az ország etnikai, kulturális és földrajzi helyzetét is, azaz többféle konyha keveréke. Mivel a lakosság nagy része han kínai származású, a kínai konyha ételei meghatározóak, de itt is többféle régió (a földrajzi elhelyezkedés miatt leginkább a déli tartományok) jellegzetességei keverednek: a hongkongi, szecsuani, csiangszui és csöcsiangi ételek is jelen vannak. Emellett az ötvenéves japán uralom nyomán a japán konyha is hatással volt a tajvani konyhára, valamint a bennszülött népek (holo, hakka) konyhája is.
A tajvani konyha alkalmazkodott a sziget sajátságos mezőgazdasásági viszonyaihoz, az ételek egyszerűek, teljes mértékben kihasználják a korlátozott alapanyagok nyújtotta lehetőségeket. Mivel kevés a művelhető termőföld, a gabonából készült ételek nem jellemzőek. Sok halat és egyéb tengeri élőlényeket (például kagylóféléket) fogyasztanak, a rizs gyakori kiegészítője az édesburgonya és a tarógyökér. A hal mellett főként csirkehúst fogyasztanak, a sertés- illetve marha- vagy bárányhús nem annyira jellemző, mert drága alapanyag. A buddhizmus hatására elterjedtek a vegetáriánus éttermek.
Az ételek enyhe fűszerezésűek, a legnépszerűbb gyümölcs- és zöldségfélék az ananász, a balzsamkörte (keserűtök), a fekete bab, a retek (melyet savanyítva fogyasztanak), a földimogyoró, a chilli, a petrezselyem.
Népszerűek az éjszakai piacok különféle falatozói, ahol például tajvani virsli-különlegességeket, állati vérrel kevert rizsből sütött o· bí-ko-t (烏米糕) és osztrigaomlettet lehet fogyasztani.
A tajvani konyhában kedveltek az úgynevezett „falatok” (hsziao csi (xiao chi)), a kantoni konyhára is jellemző dimsumhoz, illetve a spanyol tapashoz hasonlóan az ételt kis adagokban szolgálják fel, a húst eleve apróbb darabokra vágva készítik.
Igazi tajvani különlegesség a csen csu naj csa (zhēn zhū nǎi chá) (珍珠奶茶), amit „buborékos teának” lehet fordítani. Az édes teaalaphoz különféle gyümölcsízű szirupokat vagy tejet öntenek, gyümölcsös tápiókagyöngyöket tesznek bele és az egészet összrázzák, amitől az ital teteje habos lesz (innen ered a neve).[2]