A török népekÁzsiában és Európában élő népek, amelyeket a közös néprajzi és nyelvi eredet (török nyelvek) kapcsol össze. Néha türk népek formában is használatos. (A magyar nyelvben nincs egyértelmű fogalom a török nyelvcsalád népeire.)
Eredetük
A török népcsoport őshazája tekintetében megoszlanak a vélemények, de a legvalószínűbb, hogy ez az Urál és Altaj hegység között terült el,[4] s innen rajzottak ki Belső-Ázsia, illetve a kelet-európai sztyeppék irányába.
A török (és türk) népcsoportokat nem lehet csupán nyelvészeti alapon rendszerezni, mivel a nyelvük ősi és eloszlásuk egész Eurázsiára kiterjed (nemcsak a Török állam területére).
Mivel sok az ezzel kapcsolatos félreértés, illetve nem tudományosan megalapozott állítás, meg kell említeni azt is, hogy a magyarok törökökkel közös említése nem valótlan alapokon nyugszik, ugyanis bevonulásuk idején már török népek szövetségében éltek.[5] Kapcsolatuk a türk, ogur és bulgár törzsszövetségekkel a Kazár Birodalom létrejötte után, a 7. század második felében érte el olyan fokát, amely a kutatók szerint már kihatott a magyar nyelv későbbi alakulására is.[6]
Ezen kapcsolat történelmi hátterére vonatkozik a klasszikus példa, Bíborbanszületett Konstantinos bizánci császár (913–959) írása is, amelyben a Honfoglaló magyarokat "törököknek" (ótörök, türk) nevezi.[7]
Az Altaj vidékéről vándorló magyarok útjuk során főleg ótörök (türk) népekkel találkoztak,[8] és velük, elsősorban politikai alapú szövetséget kötöttek (például a Bolgárokkal), mégpedig a kutatás szerint azért is, mert ezekben a népekben közös kulturális gyökereket is felismertek. (A magyar vérszövetség más téma: tudományosan nem tisztázott és nem tudjuk, hogy pontosan akkor és úgy történt-e meg, ahogy azt Anonymus leírta. De a vérszerződés ilyen vagy olyan formája keleti-, leginkább éppen türk népeknél közismert szokás volt.[9])
A kutatás helyzetét tovább bonyolítja, hogy a magyarok előtt már lakták török népek a Kárpát-medencét is, például az avarok vagy a besenyők.[10] Ebből kifolyólag közismert teória az avar-magyar néprokonság is (lásd még: A hun–magyar rokonság elmélete).
A magyar nyelvben ma is megtalálható török eredetű kifejezéseket sokan tévesen a korai török (köztörök, türk) eredetre vezették vissza, vagy megpróbálták legalábbis a török elemeket „másodlagos rokonság” során kialakult jövevényszavakként magyarázni.[11] Valójában azonban a Kárpát-medence török megszállása idejéből maradtak vissza nemcsak a magyaroknál, de a környező szláv népeknél is. Ennek az ellentmondásos területnek a vizsgálata azonban dinamikusan fejlődik.[12]
