IV. Berthold őrgróf lánya. Mint gyermeket a kitzingeni bencésekhez adták nevelésre.[5] 12 éves korában apja politikai-hatalmi okokból a lengyel Szakállas Henrik fejedelemhez adta feleségül.[5] Hedvig 13 évesen szülte első gyermekét. Összesen 6 vagy 7 gyermeket szült a férjének,[5][6] ezután a férje beleegyezett, hogy Hedvig önmegtartóztató életet folytasson.[6]
Több szerencsétlenség is érte. Lányának kérője VIII. Wittelsbach Ottó volt (nem azonos a későbbi magyar királlyal). Sváb Fülöp császár figyelmeztette Hedviget és Henriket Ottó erőszakos természetére. Ottó erről tudomást szerzett, és megölette a császárt. (Ottó gyilkosságra való motivációja nem tisztázott.[7][8]) Ezért a tettért őt és támogatóit birodalmi átokkal sújtották. Echbertet és Henriket, Hedvig testvéreit, mivel támogatták Wittelsbach Ottót, Ottóval együtt lefejezték, Andechs várát pedig feldúlták. Hedvig testvérét, Merániai Gertrúdot, aki II. András magyar király felesége lett, 1213-ban megölték.[9] Hedvig fiai, Henrik és Konrád között testvérháború robbant ki, ebben Konrád vereséget szenvedett és lováról leesve meghalt. Hedvig férje I. (Szakállas) Henrik1238-ban esett el Lengyelország belső háborúiban. Legkedvesebb fia, II. (Hitvalló) Henrik a tatárok elleni 1241-es háborúban esett el.[5]
Fia halála után a trzebnicei kolostorba vonult vissza.[9] Élete hátralévő részében népén próbált segíteni. Kolostorokat, kórházakat és különböző gyógyító intézményeket alapított.
Ünnepét a katolikus egyház október 16-án, az evangélikus egyház október 15-én üli meg.[5][6][10][11]
Képeken Sziléziai Szent Hedviget többnyire mint fejedelemasszonyt, vagy mint bencés szerzetesnővért ábrázolják. Gyakran tart kezében templommodellt (Trzebnica), néha kereszt előtt imádkozik, vagy alamizsnát osztogat. Kezében gyakran viszi cipőit, mivel a hagyomány szerint mindig mezítláb járt.[10]
↑Eduard Winkelmann: Philipp von Schwaben und Otto IV. von Braunschweig. 2 Bde., Leipzig 1873–1878, Bd. 1, S. 466.
↑Wolfgang Stürner: 13. Jahrhundert. 1198–1273. (Gebhardt: Handbuch der deutschen Geschichte 6) 10., völlig neu bearbeitete Auflage, Stuttgart 2007, S. 175; Jan Keupp: Der Bamberger Mord 1208 – ein Königsdrama? In: Philipp von Schwaben – Ein Staufer im Kampf um die Königsherrschaft. (Schriften zur staufischen Geschichte und Kunst 27) Göppingen 2008, S. 122–142. (online)
