| Szilassy József |
 |
| Született | 1755. március 8.
Losonc-Tugár |
| Elhunyt | 1836. július 2. (81 évesen)
Pest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Gyermekei | Szilassy József |
| Foglalkozása | közélelmezési felügyelő, főispán, koronaőr, hétszemélynök, valóságos belső titkos tanácsos |
| Tisztsége |
- Zemplén vármegye főispánja (1825. május 9. – 1830. augusztus 4.)
- főispán (1827–1836, Torna vármegye)
- a magyar főrendiház tagja (1830–1830)
- a magyar főrendiház tagja (1832–1836)
|
| Sablon • Wikidata • Segítség |
Báró szilasi és pilisi Szilassy József ((Losonc)-Tugár, 1755. március 8. – Pest, 1836. július 2.) közélelmezési felügyelő, főispán, koronaőr, hétszemélynök, valóságos belső titkos tanácsos. Szilassy József helytartósági tanácsos apja.
Élete
Tanulmányait a losonci, pozsonyi és sárospataki iskolákban befejezve, jogi gyakorlatát mint patvarista, 1774-ben Nógrád vármegyében az akkori főszolgabíró, a nagy emlékezetül ócsai Balogh Péter bölcs vezetése alatt kezdte meg, s 1776-ban Ambrózy György nevezetes táblai ügyvéd oldalán folytatta. 1778-ban az ügyvédi vizsgát és esküt letette és 1780 szeptemberéig táblai perek előmozdításában dolgozott. Hivatalos pályáját Nógrád vármegyében kezdte meg mint alszolgabiró, azután főjegyző, majd 1795-ben a királyi táblához bíróvá, s ott folytonos előhaladásban, már két év múlva országbírói, azután nádori ítélőmesterré nevezték ki, s 1819 novemberéig, 24 éven át szolgált. Hat rendbeli országgyűlésen több fontos országos küldöttségben részt vett. 1819-ben nyugalmasabb bírói hivatalra, a hétszemélyes táblához léptették elő, azután pedig 1824-ben Zemplén és 1828-ban Torna vármegyék kormányzásával bízták meg mint főispánt. Hűséges szolgálatai jutalmául 1804-ben losonc-tugári birtokára új királyi adománylevelet s vásártartási kiváltságot kapott; országos kitüntetésül pedig a Magyar Királyi Szent István-rendet és a belső titkos tanácsosi méltóságot nyerte el és az 1832–36-iki országgyűlés koronaőrré is választotta, és báróságra is emelkedett. A református egyház buzgó szolgálatában már 1810-től kezdve egészen haláláig a dunántúli református egyházkerület főgondnokságát viselte és főként hittársai előtt köztiszteletben állott.
Források
- Erdélyi Hiradó (1836, II. 20. sz.)
- Hazai s Külföldi Tudósítások (1836, II. 2., 18. sz.);
- Regélő (1836, 54. sz.)
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
.png)
