Szülei autógyárban dolgoztak, s maga is autóipari szakközépiskolát végzett. A Párizsba vágyó ifjú 1973-tól a Gorkiji Dobroljubov Állami Idegennyelvi Tanárképző Intézet tolmács–fordító karán francia nyelvet tanult. Az opera iránti vonzalma már kamaszként felébredt a tv-ben látott Mario Lanza-felvételek és az autógyári művelődési házban tartott előadás (Dargomizsszkij: Ruszalka) hatására. Felsőbb zenei tanulmányait a vilniusi Litván Állami Konzervatóriumban (ma Litván Állami Zene- és Színházművészeti Akadémia) végezte Virgilijus Noreika növendékeként. Már diákként szerepelt a helyi operaházban, s itt debütált szólistaként 1981-ben, Alfredot énekelve VerdiLa Traviatájában.
Az 1980-as években a Szovjetunió és a szocialista országok operaházaiban szerepelt, első „nyugati” fellépése 1990-ben volt a bécsiÁllami Operában, ahol Lenszkijként mutatkozott be CsajkovszkijJevgenyij Anyeginjében. Ezt követően indult be világkarrierje, Európa és az Egyesült Államok minden jelentős színpadának és fesztiváljának (pl. Salzburg, Edinburgh) rendszeres szereplője volt. 1998-ban Kalafot énekelte a pekingiTiltott Városban rendezett és világszerte közvetített Turandot előadásban. Repertoárja gerincét a szláv operák mellett a hangszínének rendkívül megfelelő olasz hős- és spinto tenor szerepek alkották. Rendelkezett a meggyőző színpadi játékhoz szükséges eszközökkel is.
1992-ben szintén énekes feleségével a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház tagjai lettek, innen járta a világot. Eleinte olasz szerepeit csak szlovákul tudta, később megtanulta az olasz szöveget is.
Egy amerikai személyes ismerőse szerint utolsó két évében hepatitis C fertőzéstől szenvedett, májátültetést hajtottak végre rajta, ennek ellenére két hónappal 52. születésnapja előtt meghalt. Hamvait egy Pozsony-környéki erdőben szórták szét.
Az operaéneklés mellett rendszeresen szerepelt hangversenyeken. Gyakran énekelte orosz szerzők dalait, és oratóriumszólistaként is keresett volt.
Szerepei
Beethoven: Fidelio — Florestan
Bizet: Carmen — Don José
Borogyin: Igor herceg — Vlagyimir Igorjevics
Csajkovszkij: Jevgenyij Anyegin — Lenszkij
Csajkovszkij: A pikk dáma — Hermann
Dvořák: Ruszalka — A herceg
Dvořák: Dimitrij — címszerep
Giordano: Fedora — Loris Ipanoff gróf
Leoncavallo: Bajazzók — Canio
Mascagni: Parasztbecsület — Turiddu
Muszorgszkij: Borisz Godunov — Az ál-Dmitrij; A falu bolondja; Vaszilij Ivanovics Sujszkij herceg
Offenbach: Hoffmann meséi — Hoffmann
Puccini: Tosca — Mario Cavadarossi
Puccini: Pillangókisasszony — B. F. Pinkerton
Puccini: Turandot — Kalaf
Saint-Saëns: Sámson és Delila — Sámson
Sosztakovics: A mcenszki járás Lady Macbethje — Szergej
Richard Strauss: Ariadné Naxos szigetén — Bacchus
Verdi: La Traviata — Alfred Germont
Verdi: A végzet hatalma — Don Alvaro
Verdi: Álarcosbál — Richard
Verdi: Aida — Radames
Verdi: Don Carlos — címszerep
Verdi: Otello — címszerep
Filmje
Poussières d'amour — Abfallprodukte des Liebe (német–francia–brit, 1996, Werner Schroeter)
Könyve
Панцирь для черепахи : беседа о жизни певца и голоса / Сергей Ларин, Ольга Петерсон. - Рига : Фонд Германа Брауна, 2008. ISBN 9789984395128.
