Nem megfelelően ellenőrzött vérkészítmény, nem kellő gondossággal megválasztott eszközök, intravénás droghasználat, tetoválás. Testnedvekkel történő fertőzés
Főbb tünetek
Általános rosszullét, emésztési zavarok, sárgaság, nagyfokú fáradékonyság, de az esetek 85%-ban tünetmentes.
Májelégtelenség, májzsugor, egész életen át tartó panaszok és fertőzőképesség. Magyarországon évente 2000-4000 májzsugor és 600 májrák.
Kezelés
Oki terápiaként az interferont és a vírusölő ribavirint használják. Májkímélő étrend, a májműködés támogatása, a máj által termelt fontos faktorok pótlása, kortikoszteroidok, elkülönített eszközökkel való kezelés. A májátültetés nem jelent végleges megoldást.
Kórjóslat
Igen kedvezőtlen az életminőség szempontjából
Megelőzés
Vérkészítmények gondos szűrése, egyszer használatos eszközök használata, drogosoknál eldobható tűk és fecskendők.[1] Hatásos védőoltás ellene jelenleg még nincs.
A hepatitis C vírusos fertőzés, amelyet a hepatitis C-vírus (HCV) okoz.[2][3] A kórkép elsősorban a májat érinti, de a máj sokrétű funkcióinak károsításával az egész szervezet súlyos állapotba kerül, emellett a kórokozó más szervekben is elterjed és azokat is megbetegíti. Lappangási ideje 2-25 hét. A hepatitis C gyakran tünetmentes, a krónikus fertőzés azonban a máj hegesedéséhez, majd több év után májzsugorhoz vezethet. Egyes esetekben a májzsugorban szenvedő betegeknél májelégtelenség, májrák is kialakulhat, vagy - mivel a portális keringés akadályozott - (a portocavalis anastomozisok - a májkapugyűjtőér(vena portae) alsó nagy vénával (vena cava inferior) meglévő vékony falú összekötő erei) kitágulnak és megrepedhetnek a nyelőcsőben és a végbélben és vérzést okozhatnak. A nyelőcső vénatágulatainak vérzése nagyon gyakran halálos kimenetelű.[2] A végbél aranyeres csomóiból bekövetkező vérzés viszont a portális keringés tehermentesítésével jó hatású is lehet.
A hepatitis C főként vérrel való érintkezés útján terjed intravénás droghasználat, nem steril orvosi eszközök alkalmazása, és vérátömlesztés során. Becslések szerint világszerte 130–170 millió ember fertőződött meg a hepatitis C-vírussal. A kutatók az 1970-es években kezdték el a HCV tanulmányozását és 1989-ben bizonyították a vírus létezését.[4] Ismereteink szerint a vírus állatoknál nem, csak embereknél és csimpánzoknál okoz megbetegedést.
A hepatitis C abban hasonlít az A-hoz és a B-hez, hogy szintén vírusos májgyulladás, de lényeges tulajdonságaiban különbözik is azoktól. Behatóbb megismerése lényegében az utóbbi évek eredménye, és ez a megismerési folyamat ma is tart. Rengeteg még a megválaszolandó kérdés, ez magyarázza, hogy az irodalomban is nagyon sok az egymástól eltérő, vagy éppen ellentmondó adat, ahhoz hasonlóan, ahogy korábban a Hepatitis B is komoly gondokat okozott, de az orvostudományi kutatásoknak abban is sikerült igen jelentős eredményeket elérni, és az alapvető kérdéseket megoldani.
A HCV okozta megbetegedésben általánosan alkalmazott gyógyszer a peginterferon és a ribavirin. A kezelt betegek 50 és 80 közötti százaléka meggyógyul. A betegség előrehaladott szakaszában azonban, a májzsugorban vagy májrákban szenvedő betegek esetében májátültetésre lehet szükség. A műtét lehetővé teszi a beteg túlélését, de a vírus a szervátültetést követően általában visszatér.[5] A hepatitis C-vírus ellen jelenleg nincs védőoltás a vírus rendkívüli változékonysága miatt.
Tünetek
Akut fertőzés
A hepatitis C csupán az esetek 15%-ában okoz akut tüneteket.[6] A tünetek a leggyakrabban enyhék és nem körülhatároltak, beleértve az étvágycsökkenést, a fáradtságot, a hányingert, az izom- és az ízületi fájdalmakat, valamint a súlycsökkenést.[7] Csak néhány esetben fordul elő, hogy az akut fertőzés sárgaságot okoz.[8] A fertőzés az esetek 10 és 50 közötti százalékában kezelés nélkül is elmúlik, (vagy csak tünetmentessé válik?) fiatal nőknél gyakrabban, mint másoknál.[8]
A vírusfertőzés az esetek nyolcvan százalékában krónikus megbetegedést alakít ki.[9] A fertőzés első tíz évében a legtöbb beteg tünetszegény vagy tünetmentes,[10] jóllehet a krónikus hepatitis C állandó, fokozott fáradékonysággal jár.[11] A hepatitis C a több éven át fertőződött betegeknél a májzsugor és a májrák kialakulásának elsődleges oka.[5] Magyarországon évente 2000 - 4000 beteg májzsugorának kialakulásáért és 600 májrákos esetért felelős a hepatitis C fertőzés.[12]
A 30 évnél hosszabb ideig fertőzött betegek 10-30 százalékánál májzsugor alakul ki.[5][7] A májzsugor előfordulásának gyakorisága nagyobb az alkoholistáknál, a férfiaknál, valamint azoknál a betegeknél, akiknél hepatitis B-vírussal vagy HIV-vel való fertőzés is fennáll.[7] A májzsugorban szenvedő betegeknél a májrák kialakulásának valószínűsége hússzor nagyobb, évente 1-3%-os arányban.[5][7] Az alkoholisták esetében a kockázat százszor nagyobb.[13] A májzsugoros esetek 27%-át és a májrákos esetek 25%-át hepatitis C okozza.[14]
A májzsugor a májhoz kapcsolódó (portális) vénák-ban fokozott nyomást idézhet elő és hasi vízgyülemhez (hasvízkór; ascites) vezethet, valamint a beteg hajlamosabb a véraláfutásra vagy a vérzésre, és a betegség, különösen a nyelőcsőben és a gyomorban visszértágulathoz, sárgasághoz (hepatocellularis icterus), valamint agykárosodáshoz (ami a megismerési funkciók zavarával jár; Hepaticus encephalopathia) vezethet.[15]
Hepatitis C fertőzés forrása az Egyesült Államokban. Az intravénás droghasználat az esetek 60%-áért felelős.
A hepatitis C-vírus kisméretű, burokkal rendelkező, egyszálú, pozitív irányú RNS-vírus.[5] A Flaviviridae családon belül a Hepacivirus nemzetségbe tartozik.[11] Hét főbb HCV genotípust különböztetünk meg.[23] Az Egyesült Államokban az esetek 70%-át az 1-es, 20%-át a 2-es, 1%-át pedig a többi genotípus okozza.[7] Az 1-es genotípus úgyszintén a leggyakoribb Dél-Amerikában és Európában.[5]
Terjedés
A fejlett országokban a fertőzés elsősorban intravénás droghasználat útján terjed. A fejlődő országokban a betegség főként vérátömlesztés és a nem biztonságos orvosi eljárások miatt alakul ki.[24] A terjedés okaira az esetek 20%-ában nem derül fény,[25] azonban feltételezik, hogy ezen esetek túlnyomó többsége az intravénás droghasználatnak tudható be.[8]
Intravénás droghasználat
A világ sok részén a hepatitis C legfontosabb kockázati tényezője az intravénás drog használat.[26] Egy 77 országra kiterjedő tanulmányban kimutatták, hogy 25 országban (köztük az Egyesült Államokban és Kínában) az intravénás droghasználók között a hepatitis C fertőzés aránya 60 és 80% közötti.[9][26] Tizenkét országban ez az arány nagyobb, mint 80%.[9] Világszerte tízmillió intravénás droghasználó fertőződhetett meg hepatitis C-vel, legtöbben Kínában (1,6 millió), az Egyesült Államokban (1,5 millió), és Oroszországban (1,3 millió).[9] Az Egyesült Államokban a börtönlakók között 10-20-szor nagyobb a hepatitis C előfordulása, mint az átlagpopulációban. Tanulmányok szerint ez a magas kockázatú viselkedési formáknak – például az intravénás droghasználatnak és a nem steril eszközökkel végzett tetoválásnak – tudható be.[27][28]
Kitettség egészségügyi ellátáskor
HCV-szűrés nélküli vérátömlesztés, vérkészítmény, és szervátültetés jelentősen növeli a fertőzés kockázatát.[7]Kanadában 1990-ben, az Egyesült Államokban 1992-ben általános szűrést vezettek be. Azóta a fertőzés aránya 200 egységnyi vérre eső egy esetről (0,5%)[29] 10 000 egységenként egy esetre, majd 10 000 000 egységenként egy esetre csökkent.[8][25] Ez az alacsony kockázat továbbra is fennáll, mivel a potenciális véradó hepatitis C-vel való megfertőződése és a véradó pozitív vérvizsgálati eredményének a kimutatása között hozzávetőlegesen 11 és 70 nap közötti időszak van.[25] Egyes országok a költségek miatt még mindig nem szűrnek hepatitis C-re.[14] Magyarországon 1992. óta végeznek szűrővizsgálatokat a hepatitis C vírus ellen.[12]
Amennyiben HCV-fertőzött személytől származó tűszúrás okozta sérülés jön létre, a megbetegedés esélye 1,8%.[7] A kockázat nagyobb, ha a tű üreges és a szúrt seb mély.[14] Fertőzés veszélye akkor is fennáll, ha a nyálkahártya vérrel érintkezik, ez a kockázat azonban alacsony. Nincs kockázat akkor, ha a vér ép bőrrel érintkezik.[14]
Kórházi felszereléssel is közvetíthető a hepatitis C-vírus, mégpedig tű és fecskendő újbóli használatával, többször használatos injekciós ampullával, infúziós tasakkal és nem steril sebészeti felszerelés többszöri használatával.[14] A világon Egyiptomban a legmagasabb a fertőzöttek aránya, ahol a HCV terjedése legfőképpen az orvosi és a fogorvosi létesítményekben alkalmazott nem megfelelő színvonalú szabványok (protokoll) használatával.[30]
Nem mellékes, hogy a vérrel és szövetekkel kapcsolatba kerülő egészségügyi személyzet szintén a fokozott kockázati csoportba tartozik. Különösen eszméletlen betegen végzett sürgős beavatkozások esetén semmi garancia nincs arra, hogy a beteg nem Hepatitis C vírus fertőzött-e (amiről a hozzátartozók, sőt maga a beteg sem tud). Az általános védőfelszerelések sem jelentenek teljes védelmet, életveszélyes állapotban lévő beteg ellátásakor pedig sokszor a "beöltözésre" sincs idő. Különösen veszélyeztetett helyzetben vannak a fogászok,[31] de más szakmák veszélyeztetettsége is komoly. Paradox módon éppen azokban a munkakörökben, ahol ez könnyen elkerülhető lenne, de nincsenek tudatában a fennálló kockázatnak.[32]
Nemi érintkezés
Nem ismert, hogy a hepatitis C nemi úton terjed-e.[33] Míg összefüggés van a magas kockázattal járó szexuális kapcsolat és a hepatitis C között, nem egyértelmű azonban, hogy a betegség a be nem ismert intravénás droghasználat vagy maga a nemi érintkezés útján terjed.[7] A tények alátámasztják, hogy nem áll fenn kockázat azoknál a heteroszexuális pároknál, akik nem élnek nemi életet másokkal.[33] Kockázatot jelent a végbélcsatorna belső felületének súlyos sérülését okozó nemi tevékenység - például az anális behatolás - vagy ha az érintkezéskor nemi úton terjedő fertőzés – többek között HIV-fertőzés vagy a nemi szervek fekélye - is fennáll.[33] Az Egyesült Államok Veteránügyi Minisztériuma óvszer használatát javasolja a hepatitis C fertőzés elkerülésére azoknál, akiknek több partnere is van de nem javasolja azoknál, akiknek csak egy partnerrel van viszonyuk.[34]
Tetoválás
A tetoválás elterjedésével két-háromszorosára nőtt a hepatitis C fertőzés veszélye.[35] Ez a nem steril eszközök használatának vagy az alkalmazott festékek szennyeződésének tudható be.[35] Az 1980-as évek közepe előtt alkalmazott, illetve a nem szakszerűen készült tetoválás vagy testékszer különös figyelmet érdemel, mivel abban a környezetben a steril eljárások nem megfelelő színvonalúak lehetnek. Úgy tűnik, a kockázat terjedelmes tetoválás esetén nagyobb.[35] A börtönlakók közel fele használ közösen nem steril tetováló felszerelést.[35] Engedéllyel rendelkező létesítményben készült tetoválást csak ritkán lehet közvetlen összefüggésbe hozni HCV fertőzéssel.[36] A testékszerek (piercing) behelyezése szintén jár bizonyos kockázattal.
Vérrel való érintkezés
Az olyan tisztálkodási eszköz, mint a borotva, a fogkefe, a manikűr- vagy a pedikűrkészlet vérrel érintkezhet. Közös használatukkor HCV-kitettség veszélye áll fenn.[37][38] Fokozott figyelemmel kell lenni a vágásra és az egyéb sérülésre vagy a vérzésre.[38] A HCV nem terjed olyan mindennapos érintkezéssel, mint az ölelés, a csók vagy az evő- és főzőeszközök közös használata.[38] (A fodrászoknál az AIDS miatt megtiltották a borotva használatát. Ez a Hepatitis C terjedésének korlátozására is szerencsés intézkedésnek bizonyult.)
Terjedés anyáról gyermekre
A hepatitis C terjedése fertőzött anyáról gyermekre a terhességek kevesebb, mint 10%-ában fordul elő.[39] A kockázat csökkentésére semmilyen intézkedés nincs.[39] A fertőzés a terhesség alatt vagy a szüléskor adható át.[25] A hosszas vajúdás nagyobb fertőzési kockázattal jár.[14] Nincs bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a HCV szoptatás útján terjed; ennek ellenére a fertőzött anyának kerülnie kell a szoptatást, ha a mellbimbója kirepedt vagy vérzik,[40] vagy ha az anya vírusterhelése magas.[25]
Diagnózis
A hepatitis C fertőzés szerológiai profilja
A hepatitis C kimutatására alkalmazott vizsgálatok többek között: HCV elleni antitest, az ELISA, a Western blot és a HCV-RNS mennyiségi vizsgálata.[7] A polimeráz-láncreakció (PCR) a fertőzés után egy-két héttel képes kimutatni HCV-RNS-t, míg az antitestek képződése és kimutatása között lényegesen hosszabb idő telhet el.[15]
A korai diagnózist nyilván jelentősen megnehezíti az, hogy a tünetmentesség ill. a jellegtelen tünetek miatt a betegek nagy része nem is fordul orvoshoz. A későbbi diagnózis pedig már nagyon bekorlátozza a terápiás lehetőségeket.
A krónikus hepatitis C olyan fertőzés, amelyben a hepatitis C-vírus több mint hat hónapig fennmarad; ezt az RNS jelenléte igazolja.[10] Mivel a krónikus fertőzések jellemzően évtizedekig tünetmentesek maradnak,[10] a klinikusok általában májfunkciós tesztek vagy a magasabb kockázatnak kitett személyek rutin szűrővizsgálata során fedezik fel. A teszt nem tesz különbséget az akut és a krónikus fertőzés között.[14]
Vérvizsgálat
A hepatitis C tesztelése jellemzően vérvizsgálattal kezdődik a HCV elleni antitestek minőségi meghatározásával rekombináns sejtekben, immunoblot eljárással (RIBA teszttel).[7] Amennyiben ez a teszt pozitív, az immunteszt ellenőrzésére, valamint a súlyosság megállapítására második tesztet is elvégeznek.[7] Az immuntesztet a HCV elleni antitestek minőségi meghatározásával rekombináns sejtekben, immunoblot eljárással ellenőrzik és HCV RNS polimeráz-láncreakcióval határozzák meg a fertőzés súlyosságát.[7] Ha nincs RNS és az immunoblot teszt pozitív, a személy korábbi fertőzésen esett át, azonban kezeléssel vagy spontán módon meggyógyult, ha az immunoblot negatív, az immunteszt érvénytelen volt.[7] A fertőzést követően hat-nyolc hétnek kell eltelnie ahhoz, hogy az immunteszt pozitív legyen.[11]
A fertőzés kezdeti szakaszában a májenzimek változást mutathatnak;[10] a számuk általában a fertőzést követő hetedik héten kezd emelkedni.[11] A májenzimek és a betegség súlyossága közötti kapcsolat gyenge.[11]
Szövettani vizsgálat
A máj szövettani vizsgálatával megállapítható a májkárosodás mértéke, az eljárás azonban - mint minden szövetmintavétel (biopszia) - kockázatokkal jár.[5] A szövettani vizsgálattal jellemzően a májszövet elváltozásai mutathatók ki, emellett rendellenességek találhatók a limfocitákban, a májkapu (porta hepatis) területének nyiroktüszőiben és az epeutakban.[5] Számos olyan vérvizsgálat áll rendelkezésre, amellyel megkísérelhető a károsodás súlyosságának a meghatározása és annak érdekében, hogy minél kevésbé kelljen szövettani vizsgálathoz folyamodni.[5]
Szűrés
Az Egyesült Államokban és Kanadában a fertőzöttek mindössze 5 és 50 közötti százaléka van tudatában az állapotának.[35] Az olyan magas kockázatcsoportba tartozók, mint a tetováltak esetében vizsgálatot javasolnak.[35] A szűrés továbbá a magas májenzimszinttel rendelkező személyeknél is ajánlott, mivel a krónikus hepatitisnek gyakorta ez az egyedüli jele.[41] Az Egyesült Államokban nem javasolt a rutinszűrés,[7] de fontolgatják az 1945 és 1965 között született személyek egyszeri szűrését.[42]
Megelőzés
2011-ben a hepatitis C ellen még nem létezett védőoltás. A védőoltások fejlesztés alatt állnak, és egyes esetekben biztatóak az eredmények.[43] Ezt azonban rendkívül megnehezíti a vírus nagyfokú változóképessége. Az olyan megelőzési stratégiák, mint a tűcsere-programok és a kábítószer-abúzus kezelése, együttes alkalmazásával a hepatitis C kockázata az intravénás droghasználók körében hozzávetőleg 75%-kal csökkenthető.[44] Egyaránt fontos a véradók országos szintű szűrése és az egészségügyi intézményekben nemzetközileg előírt óvintézkedések betartása.[11] Azokban az országokban, ahol nem elégséges a steril fecskendő ellátás, az egészségügyi szakembereknek a gyógyszereket injekció helyett szájon át kellene beadniuk.[14]
Kezelés
A HCV krónikus fertőzést okoz a fertőzött személyek 50 és 80 közötti százalékában. Az esetek 40 és 80 közötti százaléka kezeléssel gyógyítható.[45][46] Ritka eset, hogy a fertőzés kezelés nélkül is elmúlik.[8] A krónikus hepatitis C-ben szenvedő betegnek kerülnie kell az alkoholt és a májra nézve toxikus gyógyszert,[7] és a beteget be kell oltani hepatitis A és hepatitis B ellen.[7] Májzsugorban szenvedő betegnél ultrahangos vizsgálat ajánlott a májrák kimutatására.[7]
Gyógyszerek
Azoknak, akiknél a májrendellenességet bizonyítottan HCV okozta, kezelésre van szükségük.[7] A kezelés jelenleg, a HCV típusától függően, 24 vagy 48 héten keresztül tartó pegilált interferon és egy vírusellenes gyógyszer, a ribavirin[47] együttes alkalmazásából áll.[7] A gyógyszeres kezelést követően a betegek 50 és 60 közötti százalékánál jelentős javulás tapasztalható.[7] A boceprevirnek vagy a telaprevirnek a ribavirinnel és az alfa peginterferonnal történő együttes alkalmazása javítja a hepatitis C 1-es genotípus elleni választ.[48][49][50] A kezelés gyakran jár mellékhatásokkal, a kezelt betegek fele az influenzához hasonló tüneteket, egyharmaduk pedig érzelmi problémákat mutat.[7] A fertőzés utáni első hat hónapban alkalmazott kezelés hatékonyabb, mint azután, hogy a hepatitis C krónikussá válik.[15] Ha valaki újrafertőződik és nyolc-tizenkét hét után nem sikerül kigyógyulnia, pegilált interferon alkalmazása ajánlott 24 hétig.[15] A thalassemiában (az egyik vérbetegségben) szenvedő betegeknél a ribavirin alkalmazása hatásosnak tűnik, vérátömlesztésre lehet azonban szükség.[51]
Alternatív kezelés
Az alternatív gyógymódok hívei több kezelést is hatékonynak tartanak a hepatitis C kezelésében, többek között a máriatövis, ginzeng és ezüst-kolloid terápiát.[52] Azonban semmilyen alternatív gyógymódról nem tudták eddig kimutatni, hogy javulást okozott a hepatitis C fertőzés kimenetelében, és nincs bizonyíték arra, hogy az alternatív gyógymódok hatnának egyáltalán a vírusra.[52][53][54]
Kilátások
A kezelésre adott válasz genotípusonként változik. A HCV 1-es genotípussal fertőzöttek esetében a 48 hetes kezelés alatt elért tartós vírusválasz 40 és 50% közötti.[5] A 2-es és 3-as genotípussal fertőzött betegek esetében a 24 hetes kezelést követően 70 és 80% közötti tartós vírusválasz figyelhető meg.[5] A 4-es genotípussal fertőzötteknél a 48 hetes kezelést követően a tartós vírusválasz 65%. Jelenleg a 6-os genotípus okozta megbetegedésnél alkalmazott kezelésről nincsenek konkrét bizonyítékok; az eddigi bizonyítékok a 48 hetes kezelésre vonatkoznak, amely megegyezik az 1-es genotípus által okozott betegség esetén alkalmazott adaggal.[55]
Epidemiológia
A hepatitis C elterjedése világszerte 1999-benA vírusfertőzöttekre korrigált életévek a hepatitis C esetében 2004-ben 100 000 lakosra vonatkoztatva
nincs adat
<10
10-15
15-20
20-25
25-30
30-35
35-40
40-45
45-50
50-75
75–100
>100
130 - 170 millió személy, azaz a világ népességének megközelítően 3%-a krónikus hepatitis C fertőzéssel él.[56] Évente 3 és 4 millió közötti személy fertőződik meg és több mint 350 000-en halnak meg hepatitis C-vel kapcsolatos betegségben.[56] A 20. században az intravénás droghasználat és az intravénás gyógyszerek alkalmazása, valamint a nem sterilizált orvosi eszközök használata következtében az arány jelentősen megnövekedett.[14]
Az Egyesült Államokban a népesség 2%-a hepatitis C-fertőzött,[7] és évente 35 000 és 185 000 fő közötti új esetet jegyeznek fel. Az arány csökkent annak köszönhetően, hogy Nyugaton javult a vérátömlesztés előtti szűrés az 1990-es években.[15] Az Egyesült Államokban évente 8000 és 10 000 közötti személy hal meg HCV-fertőzésben. Ez a halálozási arány várhatóan növekedni fog, mivel a HCV vizsgálat előtt a vérátömlesztéssel fertőzött személyek megbetegednek és meghalnak.[57]
Magyarországon a vírushordozók aránya 0,7 - 1,3%-ra tehető, és a HCV vírus okozta krónikus fertőzést évente 2000 - 4000 májzsugor kialakulásával és 600 májrákos esettel hozzák összefüggésbe.[12]
Egyes afrikai és ázsiai országokban a fertőzés gyakorisága magasabb.[58] A legmagasabb fertőzési gyakorisággal rendelkező országok Egyiptom (22%), Pakisztán (4,8%) és Kína (3,2%).[56] Az egyiptomi magas arány összefüggésbe hozható a mára már beszüntetett vérmételyfertőzés kampányszerű tömeges kezelésével, amelynek során nem megfelelően sterilizált üvegfecskendőket használtak.[14]
A vírus felfedezésének története
Az 1970-es évek közepén Harvey J. Alter,[59] az egyesült államokbeli Nemzeti Egészségügyi Intézet Transzfúziós osztálya Fertőző betegségek részlegének főorvosa, és kutatócsoportja kimutatta, hogy a legtöbb vérátömlesztést követő hepatitis esetet nem a hepatitis A- vagy B-vírus okozza (a betegséget ekkor non-A non-B hepatitis-nek - rövidítése NANB - nevezték el). A felfedezés ellenére a következő évtizedben a vírus azonosítását célzó nemzetközi kutatások nem jártak eredménnyel. 1987-ben Michael Houghton, Qui-Lim Choo és George Kuo a Chiron Corporation alkalmazottai és Dr. D.W. Bradley, az USA-beli Betegségfelügyeleti Központ munkatársának közreműködésével az ismeretlen organizmus azonosítására új molekuláris klónozást alkalmaztak és diagnosztizáló tesztet fejlesztettek ki.[60] 1988-ban Alter megerősítette a vírus létezését azáltal, hogy nem-A és nem-B Hepatitis-mintasorozatokat tartalmazó tálcán kimutatja a vírus jelenlétét. 1989 áprilisában a Science két cikkében közölték a HCV felfedezését.[61][62] A felfedezés eredményeként jelentősen javult a diagnosztizálás esélyei és a vírusellenes kezelések hatékonysága.[60] 2000-ben Dr. Altert és Dr. Houghtont a klinikai orvosi kutatások Albert Lasker-díj[63] ával tüntették ki „a hepatitis C-t okozó vírus felfedezéséért tett úttörő munkájukért, valamint a szűrési eljárások kifejlesztéséért, amely következtében az Egyesült Államokban a vérátömlesztéssel kapcsolatos fertőzések kockázata 1970-ben 30%-ról 2000-ben gyakorlatilag nullára csökkent.”[64]
A Chiron számos szabadalmi kérelmet nyújtott be a vírussal és diagnosztizálásával kapcsolatban.[65] 1990-ben ejtettek egy, a Betegségfelügyeleti Központ által benyújtott konkurens szabadalmi kérelmet, miután Chiron a Betegségfelügyeleti Központnak 1,9 millió, Bradleynek pedig 337 500 dollárt fizetett. 1994-ben Bradley beperelte a Chiront, a szabadalom hatályon kívüli helyezését követelve, önmagát társfeltalálónak foglalta bele a kérelembe és kártérítést, valamint jogdíjbevételt kért. Miután a fellebbviteli bíróságon elvesztette a pert, 1998-ban ejtette a keresetet.[66]
A Hepatitis Világszövetség minden év július 28-án rendezi meg a Hepatitis világnapot.[68] A hepatitis C jelentős gazdasági terhet ró az egyénre és a társadalomra egyaránt. Az Egyesült Államokban a betegség átlagos, egész életre szóló költségét 33 407 dollárra becsülték 2003-ban,[69] amely 2011-ben a májátültetés költségével együtt megközelítően 200 000 dollárt tett ki.[70]Kanadában egy vírus elleni kezeléssorozat ára 2003-ban 30 000 dollár volt,[71] míg 1998-ban az Egyesült Államokban a költségek 9200 és 17 600 dollár közé tehetőek.[69] A világ sok részén az emberek nem engedhetik meg maguknak a vírus elleni kezelést, mivel nincs biztosításuk vagy ha van is, az nem terjed ki a vírus elleni gyógyszerekre.[72]
Kutatás
2011-ben a Hepatitis C okozta megbetegedés kezelésére hozzávetőleg száz gyógyszer állt fejlesztés alatt.[70] A gyógyszerek közé tartoznak a hepatitis-védőoltások, az immunomodulátorok és a ciklofilin-gátlók.[73] Ezek a potenciálisan új kezelési módok a hepatitis C-vírus alaposabb megismerésének köszönhetően jöttek létre.[74]
↑ abcdNelson, PK, Mathers, BM, Cowie, B, Hagan, H, Des Jarlais, D, Horyniak, D, Degenhardt, L (2011. augusztus 13.). „Global epidemiology of hepatitis B and hepatitis C in people who inject drugs: results of systematic reviews.”. Lancet378 (9791), 571–83. o. DOI:10.1016/S0140-6736(11)61097-0. PMID 21802134.
↑ abcdefgDolin, [edited by] Gerald L. Mandell, John E. Bennett, Raphael. Mandell, Douglas, and Bennett's principles and practice of infectious diseases, 7th ed., Philadelphia, PA: Churchill Livingstone/Elsevier, Chapter 154. o. (2010). ISBN 978-0443068393
↑Mueller, S, Millonig, G, Seitz, HK (2009. július 28.). „Alcoholic liver disease and hepatitis C: a frequently underestimated combination.”. World journal of gastroenterology : WJG15 (28), 3462–71. o. PMID 19630099.
↑ abcdefghijAlter, MJ (2007. május 7.). „Epidemiology of hepatitis C virus infection.”. World journal of gastroenterology : WJG13 (17), 2436–41. o. PMID 17552026.
↑ abcdeOzaras, R, Tahan, V (2009. április 1.). „Acute hepatitis C: prevention and treatment.”. Expert review of anti-infective therapy7 (3), 351–61. o. PMID 19344247.
↑Non-Hodgkin limfóma (magyar nyelven). Daganatok.hu. (Hozzáférés: 2012. október 19.)
↑Zignego AL, Ferri C, Pileri SA, Caini P, Bianchi FB (2007. January). „Extrahepatic manifestations of Hepatitis C Virus infection: a general overview and guidelines for a clinical approach”. Digestive and Liver Disease39 (1), 2–17. o. DOI:10.1016/j.dld.2006.06.008. PMID 16884964.
↑Louie, KS, Micallef, JM, Pimenta, JM, Forssen, UM (2011. január 1.). „Prevalence of thrombocytopenia among patients with chronic hepatitis C: a systematic review.”. Journal of viral hepatitis18 (1), 1–7. o. PMID 20796208.
↑David C. Dugdale, Herbert Y. Lin, David Zieve: Membranoproliferative glomerulonephritis (angol nyelven). Medline Plus Medical Encyclopedia, 2012. (Hozzáférés: 2012. október 19.)
↑Nakano T, Lau GM, Lau GM, Sugiyama M, Mizokami M (2011. December). „An updated analysis of hepatitis C virus genotypes and subtypes based on the complete coding region”. Liver Int.. DOI:10.1111/j.1478-3231.2011.02684.x. PMID 22142261.
↑Maheshwari, A, Thuluvath, PJ (2010. február 1.). „Management of acute hepatitis C.”. Clinics in liver disease14 (1), 169–76; x. o. PMID 20123448.
↑ abcdePondé, RA, Mikhaĭlova, A (2011. február 1.). „Hidden hazards of HCV transmission.”. Medical microbiology and immunology200 (1), 7–11. o. PMID 20461405.
↑Imperial, JC (2010. június 1.). „Chronic hepatitis C in the state prison system: insights into the problems and possible solutions.”. Expert review of gastroenterology & hepatology4 (3), 355–64. o. PMID 20528122.
↑Vescio, MF, Longo, B, Babudieri, S, Starnini, G, Carbonara, S, Rezza, G, Monarca, R (2008. április 1.). „Correlates of hepatitis C virus seropositivity in prison inmates: a meta-analysis.”. Journal of epidemiology and community health62 (4), 305–13. o. PMID 18339822.
↑ abcTohme RA, Holmberg SD (2010. June). „Is sexual contact a major mode of hepatitis C virus transmission?”. Hepatology52 (4), 1497–505. o. DOI:10.1002/hep.23808. PMID 20635398.
↑Hepatitis C. Center for Disease Control and Prevention. (Hozzáférés: 2012. január 2.)
↑Lock G, Dirscherl M, Obermeier F, et al. (2006. September). „Hepatitis C —contamination of toothbrushes: myth or reality?”. J. Viral Hepat.13 (9), 571–3. o. DOI:10.1111/j.1365-2893.2006.00735.x. PMID 16907842.
↑ abcHepatitis C. FAQ – CDC Viral Hepatitis. (Hozzáférés: 2012. január 2.)
↑ abLam, NC, Gotsch, PB, Langan, RC (2010. november 15.). „Caring for pregnant women and newborns with hepatitis B or C.”. American family physician82 (10), 1225–9. o. PMID 21121533.
↑Mast EE (2004). „Mother-to-infant hepatitis C virus transmission and breastfeeding”. Advances in Experimental Medicine and Biology554, 211–6. o. PMID 15384578.
↑Halliday, J, Klenerman, P, Barnes, E (2011. május 1.). „Vaccination for hepatitis C virus: closing in on an evasive target”. Expert review of vaccines10 (5), 659–72. o. DOI:10.1586/erv.11.55. PMID 21604986.
↑Hagan, H, Pouget, ER, Des Jarlais, DC (2011. július 1.). „A systematic review and meta-analysis of interventions to prevent hepatitis C virus infection in people who inject drugs.”. The Journal of infectious diseases204 (1), 74–83. o. PMID 21628661.
↑Torresi, J, Johnson, D, Wedemeyer, H (2011. június 1.). „Progress in the development of preventive and therapeutic vaccines for hepatitis C virus.”. Journal of hepatology54 (6), 1273–85. o. DOI:10.1016/j.jhep.2010.09.040. PMID 21236312.
↑Ilyas, JA, Vierling, JM (2011. augusztus 1.). „An overview of emerging therapies for the treatment of chronic hepatitis C.”. Clinics in liver disease15 (3), 515–36. o. PMID 21867934.
↑Information about Ribavirin (angol nyelven). About.com - Hepatitis. [2013. január 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. október 19.)
↑Ghany MG, Nelson DR, Strader DB, Thomas DL, Seeff LB (2011. October). „An update on treatment of genotype 1 chronic hepatitis C virus infection: 2011 practice guideline by the American Association for the Study of Liver Diseases”. Hepatology54 (4), 1433–44. o. DOI:10.1002/hep.24641. PMID 21898493.
↑Alavian SM, Tabatabaei SV (2010. April). „Treatment of chronic hepatitis C in polytransfused thalassaemic patients: a meta-analysis”. J. Viral Hepat.17 (4), 236–44. o. DOI:10.1111/j.1365-2893.2009.01170.x. PMID 19638104.
↑Rambaldi, A, Jacobs, BP, Gluud, C (2007. október 17.). „Milk thistle for alcoholic and/or hepatitis B or C virus liver diseases.”. Cochrane database of systematic reviews (Online) (4), CD003620. o. PMID 17943794.
↑Fung J, Lai CL, Hung I, et al. (2008. September). „Chronic hepatitis C virus genotype 6 infection: response to pegylated interferon and ribavirin”. The Journal of Infectious Diseases198 (6), 808–12. o. DOI:10.1086/591252. PMID 18657036.
↑ abBoyer, JL. Liver cirrhosis and its development: proceedings of the Falk Symposium 115. Springer Science+Business Media/Springer, 344. o. (2001). ISBN 9780792387602
↑Choo QL, Kuo G, Weiner AJ, Overby LR, Bradley DW, Houghton M (1989. April). „Isolation of a cDNA clone derived from a blood-borne non-A, non-B viral hepatitis genome”. Science244 (4902), 359–62. o. DOI:10.1126/science.2523562. PMID 2523562.
↑Kuo G, Choo QL, Alter HJ, et al. (1989. April). „An assay for circulating antibodies to a major etiologic virus of human non-A, non-B hepatitis”. Science244 (4902), 362–4. o. DOI:10.1126/science.2496467. PMID 2496467.
↑Houghton, M., Q.-L. Choo, and G. Kuo. NANBV Diagnostics and Vaccines. European Patent No. EP-0-3 18-216-A1. European Patent Office (filed 18 November 1988, published 31 May 1989).
↑Eurosurveillance editorial, team (2011. július 28.). „World Hepatitis Day 2011.”. Euro surveillance : bulletin europeen sur les maladies transmissibles = European communicable disease bulletin16 (30). PMID 21813077.
↑ abWong, JB (2006). „Hepatitis C: cost of illness and considerations for the economic evaluation of antiviral therapies.”. PharmacoEconomics24 (7), 661–72. o. PMID 16802842.
↑ abEl Khoury, A. C., Klimack, W. K., Wallace, C., Razavi, H. (2011. december 1.). „Economic burden of hepatitis C-associated diseases in the United States”. Journal of Viral Hepatitis. DOI:10.1111/j.1365-2893.2011.01563.x.
↑Zuckerman, edited by Howard Thomas, Stanley Lemon, Arie. Viral Hepatitis., 3rd ed., Oxford: John Wiley & Sons, 532. o. (2008). ISBN 9781405143882
↑Ahn, J, Flamm, SL (2011. augusztus 1.). „Hepatitis C therapy: other players in the game”. Clinics in liver disease15 (3), 641–56. o. DOI:10.1016/j.cld.2011.05.008. PMID 21867942.
↑Vermehren, J, Sarrazin, C (2011. február 1.). „New HCV therapies on the horizon.”. Clinical microbiology and infection : the official publication of the European Society of Clinical Microbiology and Infectious Diseases17 (2), 122–34. o. PMID 21087349.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Hepatitis C című egyszerűsített angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Az itt található információk kizárólag tájékoztató jellegűek, nem minősülnek orvosi szakvéleménynek, nem pótolják az orvosi kivizsgálást és kezelést. A cikk tartalmát a Wikipédia önkéntes szerkesztői alakítják ki, és bármikor módosulhat.