A Szenttéavatási Ügyek Kongregációja (latinul: Congregatio de Causis Sanctorum), régebbi nevén Rítuskongregáció a Római Kúria egyik hivatala (dikasztériuma), amely elsősorban a boldoggá és szentté avatási eljárásokat felügyeli.
Az őskeresztény egyházban spontánul kezdték tisztelni vértanúikat, formális jóváhagyás nélkül, majd a 4. századtól a hitvallókat is, és ekkortól szükségessé vált a tisztelet szabályozása, ami ebben az időben még helyi, püspöki szinten történt meg. A helyileg sokszor eltérő kritériumok és az előforduló túlkapások szükségessé tették az egész egyházra érvényes egységes szabályozást.
III. Sándor pápa 1170. július 6-án írt levele tekinthető azon pontnak, amikortól a pápa kizárólagos jogkörébe került a szentté avatás, és ezt 1243-ban IV. Ince pápa az egész egyházra vonatkozóan elrendelte.
Ekkorra már nemcsak különbséget tesznek az egyetemesen elismert szentek és a helyi tiszteletnek örvendő boldogok között, hanem az eljárás felvette a per formáját: szükségessé vált a hiteles életrajz elkészítése és a személyhez fűződő csodák összegyűjtése. 1588-ban V. Szixtusz pápa létrehozta a szentek ügyeiben is illetékes Rítuskongregációt, az eljárás részletes menetét VIII. Orbán pápa (1623-1644) határozta meg. E kongregáció másik jelentős feladata a liturgiával kapcsolatos szabályozás volt.
VI. Pál pápa a liturgiával kapcsolatos feladatokat 1969. május 8-án elvette a kongregációtól, majd II. János Pál pápa Pastor Bonum kezdetű apostoli rendelkezésével nevét 1988. június 28-án a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjára változtatta meg.