RákosfalviSzalárdi Mór, született Spitzer (egyes forrásokban Szalárdy;[1]Óbuda, 1851. április 13. – Budapest, Erzsébetváros, 1914. október 18.)[2] magyar orvos, egyetemi magántanár. Nagy érdeme a hazai lelencügy és gyermekmenhelyek intézményes megszervezése. Érdemeiért magyar nemességet kapott rákosfalvi előnévvel.[3]
Életútja
Spitzer Bernát kereskedő és Meitner Fanni fiaként született. A pesti IV. kerületi főgimnáziumban érettségizett, majd Bécsben és Párizsban végzett orvosi tanulmányokat, végül 1874-ben Bécsben avatták orvosdoktorrá. 1876-tól Budapesten a Szent Rókus Kórházban dolgozott. Spitzer családi nevét 1877-ben változtatta Szalárdira.[4] 1881-ben szerzett egyetemi magántanári képesítést. A gyermekhalandóság ellen irányuló küzdelemre ő hívta föl a figyelmet cikkeivel és röpirataival. 1884-ben[5] megalapította a Fehér Kereszt országos lelencházegyesületet. 1885-ben Bánóczi József és Alexander Bernát mellett részt vett a Fehér Kereszt gyermekkórház (ma Semmelweis Egyetem Tűzoltó Utcai II. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika) alapításában. 1898-ban Széll Kálmán akkori miniszterelnök a lelencegyesületre bízta a gyermekvédelem országos megszervezését, az elhagyott gyermekek gondozását. 1902-től az általa megszervezett állami gyermekmenhely igazgatóhelyettese és főorvosa volt. Ebben az időben a gyermekvédelem már 17 ezer gyermekre terjedt ki. Szalárdi képviselte a gyermekvédelem ügyét külföldi kongresszusokon is.[6] Érdemei elismeréseül a király a koronás arany érdemkereszttel tüntette ki. Felesége Földiák Anna volt, akivel 1883. november 12-én kötött házasságot Budapesten.
