1995-ben jegybankelnökként kulcsszerepet játszott a magyar gazdaság megbomlott egyensúlyának visszaállításában, majd a kiigazító intézkedések következtében felszökő infláció leszorításában, illetve a forint teljes konvertibilitásának megteremtésében. (Második) hivatalba lépésével egyidőben vezették be a forint csúszóleértékelését és 4,5% széles lebegtetési sávját. Hivatali ideje alatt folytatódott a magyar tőkepiacok liberalizációja.
1986 óta a közgazdaságtudományok kandidátusa,[1] 1996-ban habilitált, 1998 óta egyetemi tanár.[2]
Családja
Felesége 1980 óta dr. Marmoly Judit. Két gyermeke van, Szilvia (1983) és Gábor (1985).
Pályája
A budapesti VIII. kerületi Németh László általános iskolába járt,[3] majd a belvárosi Kossuth Zsuzsa Gimnáziumba.
1992-ben a CIB Bank vezérigazgatója lett, majd 1995-ben ismét az MNB elnökévé nevezték ki, Horn Gyulaszocialista miniszterelnök jelölésére. Bokros Lajossal, a szintén újonnan kinevezett pénzügyminiszterrel együtt alapvető szerepe volt azoknak a gazdaság- és monetáris politikai intézkedéseknek a kidolgozásában és végrehajtásában, amelyek révén Magyarország elkerülte az államcsődöt és néhány év alatt – jelentős megszorítások árán – helyreállította a gazdaság megbomlott egyensúlyát, és gyors növekedési pályára állította azt.
Újabb MNB-elnöki periódusa 2001-ben járt le, ezután az olasz Intesa Sanpaolo bankcsoport közép-kelet-európai vezetője lett, s azóta is ezt a pozíciót tölti be. Ennek keretében 4 régiós bank (CIB, VUB, PBZ, BIB) elnöke. Ezen kívül az olasz bankcsoport, az Intesa Sanpaolo több közép- és kelet-európai leánybankjának munkájában vett részt igazgatósági, illetve felügyelő bizottsági tagként. Egyetemi tanár, a Corvinus Egyetem és a Közép-európai Egyetem (CEU) professzora.
Első MNB-elnöksége
Első MNB-elnöki periódusa 1990. július 1-jétől1991. november 30-áig tartott, az addig határozatlan idejű megbízatása az új jegybanktörvény életbe lépésével szűnt meg.
Megbízatásának megszüntetése, Fidesz
Elnöki megbízatása úgy szűnt meg, hogy a jegybanktörvény módosítása 1991 októberében új elnök kinevezésére adott lehetőséget és a posztot Antall József miniszterelnöktől nem Surányi, hanem Bod Péter Ákos kapta. A magyar médiában gyakran olvasható, meg nem erősített vélemény, hogy ez a fajta kvázi menesztés azzal függött össze, hogy Surányi aláírta a Demokratikus Chartát, amelyet azok hoztak létre – főleg az MSZP és az SZDSZ szimpatizánsi köréből –, akik az Antall-kormányt a demokratikus jogok csorbításával vádolták.
Médiaforrások szerint ekkor Surányi az MDF vezette kormány ellenzékéhez tartozó Fideszhez került közel, bár a párt nem csatlakozott a Demokratikus Chartához, és 1992–1993-ban sokat találkozott Orbán Viktorral, a Fidesz vezetőjével és részt vállalt a Fidesz gazdasági programjának kialakításában is. Később azonban eltávolodott a Fidesztől. Ennek oka nem ismert.
Egy 2000 elején született Élet és Irodalom-cikk úgy véli (egyébként az érintett szerint minden alapot nélkülözve), Orbán már ekkor állami eszközökkel segítette volna a gazdasági növekedést, és Surányi ezzel nem értett egyet.[5]
Második MNB-elnöksége
Az előzmények
Surányi György 1995. március 1-jével lett másodszor jegybankelnök, olyan helyzetben, amikor a pénzügyminisztérium és a jegybank azonnali egyeztetett cselekvésére volt szükség ahhoz, hogy az ország elkerülje a fizetésképtelenséget.
Az 1994-es választásokon győztes MSZP-SZDSZ koalíció nyomására már az ősszel távozott az MNB-elnöki székből Bod Péter Ákos. Utódját Horn Gyula miniszterelnök nem nevezte ki, Békesi Lászlófebruár 28-ai távozása után pénzügyminisztere sem volt a hatalmas költségvetési és folyó fizetési mérleg ikerhiánnyal küszködő országnak, ráadásul a Hungarhotels év elején kirobbant privatizációs botránya aláásta a kormány tekintélyét a befektetők szemében. Mindezek miatt hosszú hónapokig késtek a befektetők és a Nemzetközi Valutaalap által is sürgetett, elkerülhetetlen lépések a megbomlott egyensúly helyreállítására és 1995 márciusában az azonnali válság elkerülése érdekében már rohamtempóban kellett hozzáfogni az átalakításhoz.
Surányi György ugyanazon a napon kezdte második jegybankelnöki ciklusát, amikor Bokros Lajos, a Bokros-csomag néven híressé vált költségvetési kiigazítási csomag névadója pénzügyminiszter lett. A kiigazítás lépéseit, amelyek a monetáris politika keretét gyökeresen átalakították, március 16-án jelentették be. Vámpótlékot vezettek be, kilenc százalékkal leértékelték a forintot és bevezették a csúszóleértékelés rendszerét ami az inflációs várakozásokat vezérlő "nominális horgonyként" működött.
Elnöksége alatt
Az 1994 elejétől tapasztalható, jelentősen emelkedő és magas inflációs várakozások a stabilizációs program meghirdetését követően 1995 márciusa és június között még gyorsult az infláció, onnan kezdve azonban 5 éven keresztül fokozatosan és viszonylag gyorsan mérséklődött. Az infláció 1995 első felében tapasztalt magas szintje hozzájárult a reáljövedelmek elkerülhetetlen csökkentéséhez. Az 1995-ben bevezetett új gazdaságpolitika, szemben az addig szokásos és az IMF által is javasolt ortodox politikával, egy ún. heterodox gazdaságpolitikai keretbe ágyazta a kiigazítást. A költségvetési deficit jelentős mérséklése mellett felhasználta a jövedelempolitikai eszközöket és egy neutrális monetáris politikát. (Az állami kiadáslefaragó lépések közül sokat megsemmisített az Alkotmánybíróság.) Az infláció így 1995-ben harminc százalék fölé emelkedett, ezért magasba szöktek az MNB kamatai és a kereskedelmi banki kamatok is.
A kiigazítási lépések eredményeképpen azonban 1995-től visszaesett az államháztartási és a külső hiány, majd évről évre az éves visszatekintő infláció is jelentősen csökkent: 1995 júniusában 31%-on tetőzött, a következő év végén 23,6%, 1997 végén 18,3, 1998 végén 14,3, 1999 utolsó hónapjában pedig kereken 10,0% volt. E folyamat töretlen sikere nagy nemzetközi tekintélyt szerzett a magyar jegybankelnöknek. Eközben részben megnyitották a magyar tőkepiacokat a külföldi vásárlók számára, azaz részlegesen konvertibilissé vált a forint.
Ugyanakkor az 1995-ben kialakított monetáris politikai háttér kialakításakor is világos volt, hogy sikeres működés esetén is középtávon szükségessé válik majd a változtatás. A nominálisan magas hazai kamatok és a javuló gazdasági mutatók éveken át jelentős külföldi tőkebeáramlást vonzottak, ami folyamatosan a szűk, 4,5%-os lebegtetési sáv erős szélére tapasztotta a forintot. Fennállt azonban annak a veszélye, hogy ha a külső és/vagy belső feltételek romlanak és a rövid távú kamatelőnyre játszó tőke elmenekül, a forint villámgyorsan a sáv másik szélére gyengülhet, ahol az MNB-nek forintot vásárolva kell védenie a hazai fizetőeszközt – amíg el nem fogy az ország devizatartaléka. (Emiatt Surányi György többször is azt nyilatkozta, hogy az országnak nincs szüksége a "forró tőkére", s a spekulatív tőke beáramlást megfelelő eszközökkel korlátok között lehetett tartani.) Ugyanakkor a külföldi kereskedelmi partnerekhez mérten még mindig magas magyar infláció miatt a forint reálértékben évről évre felértékelődött, a felértékelődés mértéke a gazdaságpolitika szándékainak megfelelően megegyezett a hazai és a külföldi gazdaságok termelékenysége különbségének mértékével. Ezért ez a reálfelértékelődés összhangban volt a magyar gazdaság versenyképességének javulásával és így indokolt volt az forintnak a sáv erős szélén való tartózkodása. 2000 nyarán két olyan külső ársokk (olajár, élelmiszerár) érte a magyar gazdaságot, amely megállította és kismértékben, de megfordította az éveken át tartó dezinflációt.
Amikor világossá vált, hogy a fennálló keretek sem az infláció további csökkentésére, sem a forintpiac további liberalizációjára nem alkalmasak, Surányi javaslatot tett az Orbán Viktor vezette kormánynak egy rugalmasabb árfolyamrendszer bevezetésére. Ennek részletei ma sem ismertek, mindenesetre a kormány akkor visszautasította a javaslatot és csak jóval később, 2001 közepén, már Járai Zsigmond elnöksége alatt került sor a lebegtetési sáv kiszélesítésére és a forint teljes konvertibilitásának megteremtésére. Surányit 2001. március 1-jén váltotta Járai az elnöki székben.
Viszonya a kormánypártokkal
Mire az árfolyamrendszer-javaslatot megtette, Surányi viszonya a kormánykoalícióval már mélyponton volt, olyannyira, hogy többször is távozásáról, vagy elmozdításáról röppentek fel pletykák. Bár a kormány hivatalos pénzügypolitika-formálói mindig cáfolták a Surányi lemondatásának szándékáról szóló pletykákat, kormánypárti politikusok – főleg a Független Kisgazdapárt politikusai – visszatérően bírálták az elnököt, erre főképp az MNB eladott bécsi leánybankja, a több tízmilliárd forintos veszteséget termelő CW Bank botrányát felhasználva: bár a különböző szocialista országbeli titkosszolgálatok egyik számlavezetőjeként is működött CW bankkal kapcsolatos gondokra Járai Zsigmond pénzügyminiszterként már 1998-ban felhívta a figyelmet, Surányi hosszan ellenállt a CW felszámolására vonatkozó kérésnek. Amikor az utólagos könyvvizsgálói jelentés megállapításai nyomán Surányi vezetői prémiumát felére csökkentették, a pénzügyminisztert éles ellenzéki sajtótámadások érték (a konfliktusról bővebben Járai A pénz beszél című könyvében számol be).[6] Ugyanakkor a Parlament a CW ügyet vizsgáló – fideszes többségű – bizottságának vizsgálata – az 1998 és 2002 közötti ciklusban egyetlenként – konszenzusos jelentéssel zárult, amely tudomásul vette a Surányi vezette jegybank CW-vel kapcsolatos szakmai tevékenységét.
Viszonya a legnagyobb kormánypárttal, a Fidesszel már az 1998-as választások előtti időszak óta rossz volt, a választások előtt ugyanis nyilvánosságra került egy olyan MNB-elemzés, amely a Fidesz gazdasági programját bírálta keményen. A Fidesz politikusai azt feltételezték, hogy az anyag Surányi tudtával került a szocialistákhoz, akik fel is használták választási kampányukban. (Nehezen ellenőrizhető politikai pletykák szerint a Horn Gyulával folytatott TV-vitát követően Orbán Viktor rendkívül zaklatott volt a Horn által hivatkozott tanulmány miatt, ezért a választások után "Surányi vérét akarta látni", de közvetlen munkatársai meggyőzték, hogy az MNB-elnök rendkívüli menesztése a már kibontakozóban levő orosz pénzügyi válság közepette túl nagy kockázattal járna.)
Későbbi viták
A politikai súrlódások ellenére, amelyek végigkísérték második elnökségének második felét, Surányi lett az első jegybankelnök a rendszerváltozás óta, aki végig kitöltötte mandátumát. A forint lényegében teljes konvertibilitását még ő teremthette meg, viszont a csúszóleértékelésből való kilépést az a Járai Zsigmond hajtotta végre, aki korábban pénzügyminiszterként még nem látta elérkezettnek az időt, hogy elfogadja Surányi hasonló javaslatát. A deviza tranzakciók teljes belföldi liberalizálása (a rövidlejáratú tőkebeáramlás korlátainak felszabadítása, illetve a belföldi jövedelemtulajdonosok közötti szabad devizatranzakciók lehetővé tétele) amelyet szintén a Járai vezette jegybank valósított meg akkor is és azóta is Surányi által vitatott. Ezek máig ható viták forrása a magyar közgazdászok között is.
Surányi a későbbiekben más okokból is bírálta a Magyar Nemzeti Bank monetáris politikáját. Többek közt hibának tartotta a megalapozatlan erőfeszítéseket az eurózónába való belépés feltételeinek szerinte erőltetett ütemű teljesítésére, az infláció mesterséges és ezért fenntarthatatlan leszorítását (de ugyanígy bírálta a gazdaság egyensúlyát megbontó kormányzati politikát is).
Konvergencia-tanács
2006-ban Gyurcsány Ferenc miniszterelnök felkérésére részt vett az ország átdolgozott, jelentős egyensúlyjavító megszorításokat tartalmazó euró-konvergenciaprogramját véleményező Konvergencia Tanácsban, Bogsch Erikkel és Simor Andrással együtt. Miután az év őszén a pénzügyi piacokon évek óta először hitelesnek tekintett programot beadták az Európai Bizottságnak, a Tanács befejezte működését (bár például Simor szívesen folytatta volna a munkát a program végrehajtásának figyelésével). Megnövekedett feladataira hivatkozva mondott le Surányi igazgatósági tagságáról a Magyar Telekomban.[7]
MNB-elnökjelölt, miniszterelnök-jelölt
2007-ben, Járai Zsigmond mandátumának lejártával az ő neve is – immár harmadszor – felmerült az MNB-elnökjelöltek sorában, több párt is támogatta volna, de a miniszterelnök nem.[8] Végül a miniszterelnök Simor Andrást jelölte a posztra.
2009-ben – miután Gyurcsány Ferenc miniszterelnök március 21-én bejelentette, hogy átadja a helyét egy olyan miniszterelnöknek, aki képes parlamenti többséget biztosítani az elengedhetetlenül szükséges gazdaságpolitikai kiigazításnak – a kisebbségben kormányzó szocialisták és az ellenzéki Szabad Demokraták Szövetsége tárgyalásain Surányi György neve is felmerült. Miután a szocialisták Glatz Ferenc és Vértes András mellett lehetséges jelöltként nevezték meg és támogatásukról biztosították a szabad demokraták is, ő látszott az esélyes jelöltnek. Surányi azt szabta feltételül, hogy valamennyi parlamenti párt valamilyen fokon támogassa. A közvéleménykutatásokat vezető Fidesz azonban előrehozott választásokat követelt, ezért Surányi nem vállalta a miniszterelnöki posztot.[9]
Egyéb korábbi funkciói, díjai
Az MNB elnökeként kétszer is a Magyarországot képviselő Kormányzó volt a Nemzetközi Valutaalapban. Tagja volt a Kék Szalag Bizottságnak (hazai és külföldi szakemberek az első szabadon választott magyar kormány részére készítettek gazdaságpolitikai javaslatot), a Magyar–Amerikai Vállalkozási Alapnak, az ENSZ Fejlesztési és Tervezési Bizottságának, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) Tanácsadó Testületének. Tagja volt a Capital International Ltd. tanácsadó testületének, a Nemzetközi Közfinanszírozási Intézetnek (International Institute of Public Finance) és a New York-i EastWest Institute igazgatóságának.
2005-től a Brüsszeli Európai és Globális Gazdasági Laboratórium igazgatótanácsának tagja.[2]
Díjai, elismerései
1993-ban a Világgazdasági Fórumtól (World Economic Forum) a Világ Holnapi Vezetője (Global Leader of Tomorrow) címet kapta.
1996-ban és 2000-ben elnyerte a Central European magazin díját.
Elnyerte a Euromoney magazin „Az év legjobb közép-európai jegybankelnöke” díját.
Háromszor elnyerte a Global Finance magazin legmagasabb, A osztályzatát a jegybank elnökök eredményességét minősítő értékelésben.
Azon kevés magyarok egyike, aki tagja volt a sokat támadott globalista[forrás?]Bilderberg-csoportnak, melyet a holland királynő alapított. Ez a csoport évente egyszer tart gyűlést a "világ-elit" számára 1954 óta. Surányi három alkalommal volt jelen:[10]
Terv és beruházás. 1976-78; Pénzügykutató Intézet, Bp., 1980 (Pénzügykutatási Intézet)
Bokros Lajos–Surányi György: Piac és pénz a modern gazdaságban; Közgazdasági és Jogi, Bp., 1985
Magyarország gazdasági helyzete, a gazdaság fejlesztésére irányuló törekvések; szerk. Surányi György; Müszi Rt., Bp., 1990
Álomcsőd. Interjúk a válságról. Bajnai Gordon, Bogsch Erik, Demján Sándor, Farkas István, Felcsuti Péter, Heim Péter, Jaksity György, Kovács Árpád, Simor András, Surányi György; riporter Martin József Péter, Várkonyi Iván; Alinea, Bp., 2010
Lengyel László–Surányi György: Határátkelés. Beszélgetőkönyv; Pesti Kalligram, Bp., 2013
