1978 december 1-től a Magyar Rádió bemondója volt. A nyolcvanas évek elején rövid ideig dolgozott a Stúdió K-ban is. 1982. január 1-től a Rádiószínház dramaturgja, 2003. január 1-től annak megszűnéséig: 2011. június 30-ig, vezetője. Rádiós művészeti tevékenysége mellett számtalan újságírói területen volt aktív: újságot szerkesztett és cikkeket írt, olvasószerkesztőként dolgozott, rádióban és tévében egyaránt riporterkedett, miközben színházaknál is dolgozott dramaturgként, rendezőként. Egy ideig a POSZT válogató szakembere is volt, a Magyar Szín-Játékos Szövetség egyik alapítója, majd elnöke, a Színházi Dramaturgok Céhének elnöke volt.
Az 1990-es évektől oktatási projekteket, szakmai táborokat vezetett. Kurzusokat vezetett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, az Eötvös Loránd Tudományegyetemmédia szakán. Tanított a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakközépiskolában, a KIMI-ben, Kárpáti Péter drámaíró iskolájában, a Soltis Lajos Színház stúdiójában es a felvidékre is rendszeresen járt. Oktatóként nyári táborokban is részt vett. A Magyar Versmondó Egyesület szakmai felkészítő műhelyét irányította. Válogatóként és előadóként folyamatosan részt vett a kazincbarcikai Ifj. Horváth István Nemzetközi Színjátszó Fesztiválon. A londoni Nemzeti Színház Kelet-Európának szánt színházi és drámapedagógiai szakmai továbbképzéseinek magyarországi koordinátora volt.
Tanított Dublinban, az EDERED európai ifjúsági színházi kurzusán, az Interplay ’98 drámaíró fesztiválon Berlinben, ennek a fesztiválnak 2002-ben magyarországi szakmai igazgatójaként is bemutatkozott. Észtországban, Szlovákiában, Romániában, Horvátországban a King Baudouin Foundation és az Európai Kulturális Alapítvány megbízásából vezetett szakmai tréningeket.
Több színházi képzési szakanyag kidolgozásában vagy lektorálásában vett részt (OKJ, színész szakmai vizsga, dráma érettségi követelmény-rendszer). A MASZK Színészkamarai Egyesület színészvizsgáin számos alkalommal működött közre vizsgabiztosként.
Több verslemez szerkesztő-rendezője volt. Számos drámai művet írt és adaptált színpadra, rádióra.
"Fontosabb rádiórendezéseim leginkább kortárs szerzők művei: Andrejewski, Erdős Virág, Papp Zoltán, Pataki Éva, Páskándi Géza, Péterfy Gergely, Thuróczy Katalin, Toepler Zoltán, Vajda Miklós, Vathy Zsuzsa, Vörös István és mások."[5] – nyilatkozta korábban.
Móricz Zsigmond nyomán: Lúdas Matyi (Rigó Béla verseivel, Darvas Ferenc zenéjével – Egri Gárdonyi Géza Színház)
John Updike regényéből: Eastwicki boszorkányok (GNM Színistúdió, Keleti István Művészeti Iskola – Kolibri Színház)
Tranzit. Váró (Panboro Színház)
Kosztolányi Dezső nyomán: Édes Anna (Komáromi Jókai Színház, Marosvásárhelyi Nemzeti Színház)
József (Káva Színházi Nevelési Társulat)
Toldi (Jibraki Színtársulat)
A gyáva kistigris (Budapest Bábszínház)
A nők hatalma, A mandragóra (Soltis Lajos Színház – Celldömölk)
Vargánya apó csodái (Honvéd Táncszínház).
"Színházi dramaturgként dolgoztam Miskolcon, Egerben, Újvidéken, a budakeszi Kompániával, Celldömölkön, a szlovákiai Komáromban, Budapesten a Vígszínházban, a Szkéné Színházban, a Pinceszínházban, a Katona József Színházban, a Budapest Bábszínházban, a Traingspot társulattal a Bakelitben, és az Egyesült Államokban (Portland, Oregon, Artists Repertory Theatre)..."- mondta egy korábbi interjúban[5]
Játékos – A Magyar Színjátékos Szövetség és a Szabad Színjátszásért Egyesület lapja
Pagoda – A Magyar Rádió Szakmai lapja
Médiakönyv – Médiakönyv 1-2. (1998, 1999, stb.)
Új Folyosó – A Rádiós Kamara körüli lap
Magyar honvédsorsok (Rádiódrámák és dokumentumműsorok)
Emlékezet
Az Országos Diákszínjátszó Egyesület (ODE) fennállása jubileumi, harmincadik évében 2019-ben, évente átadásra kerülő díjakat alapított. A Solténszky Tibor-díjat azon személyek kaphatják meg, akik munkásságukkal kiemelkedő eredményeket értek el a drámapedagógia és a diákszínjátszás területén.[6]
