A soklábúak(Myriapoda) az ízeltlábúaktörzsének egyik altörzse mintegy 3000 leírt fajjal.[1] Sok szempontból hasonlítanak a rovarokra, valószínűleg közeli rokonok. Állkapcsos ízeltlábúak, tehát mindkét csoport szájszerve az ősi rágó típusra vezethető vissza.
A rovarokra és soklábúakra is jellemző az egyágú (nem hasadt) ízelt láb és az egy pár csáp. Belső szerveik is hasonlóak: légcsövekkel (trachea) lélegeznek és kiválasztásuk Malpighi-edényekkel történik. Módosult párzólábakkal is rendelkeznek.
Egészen a Szilur korból maradtak fent Myriapoda fosszíliák. A legősibb ezerlábú fosszíliák a Kampecaris obanensis és Archidesmus sp., melyek a késői Szilur korszakból származnak (425 millió évvel ezelőtt). Egy másik korai ezerlábú faj, Pneumodesmus newmani, a korai Devon időszakból (414 millió évvel ezelőtt) az első lélegző szárazföldi állatok egyike. A soklábúak filogenetikai rendszertana mai napig vitatott.
Megjelenésük, felépítésük
Megnyúlt testű, elsődlegesen szárazföldi állatok. Törzsük szelvényeinek száma 11 és 350 között változhat. Legtöbb esetben egyszerű szemük van. Ezek közül kivételt képeznek az ezerlábúakhoz tartozó karimás ikerszelvényesek-alakúak (Polydesmida rend) és a százlábúakhoz tartozó Rinyaalakúak (Geophilomropha rend) tagja, melyek nem rendelkeznek szemekkel.
Minden más ízeltlábútól különböznek abban, hogy testük fejre és törzsre tagolódik, az ikerszelvényesek kivételével szelvényenként egy lábpárral. Ez a különbözőség azonban csak látszólagos, valójában a többi ízeltlábú fejszelvénye és potrohszelvénye anatómiailag megegyezik a soklábúakéval, azonban utóbbiak lábakat hordozó torszelvénye megsokszorozódott. Evolúciós értelemben hasonló folyamattal alakult ki, mint a kígyók hosszú gerince és sok bordája.
Jellemző szájszervük rágó típusú. Fejükön egy pár, legalább 4 ízből álló csáp nő. Kutikulájuk nem annyira vízálló, mint a rovaroké. Mivel nem képesek bezárni a légzőnyílásaikat, főként nyirkos élőhelyeken — talajban, avarban — élnek, és éjszaka aktívak.
Életmódja
A soklábúak inkább nyirkosabb erdőkben találhatók, ahol fontos szerepük van az elhalt növényi részek lebontásában, azonban vannak olyan fajok, amelyek megtalálhatók füves pusztákon, félsivatagos, sivatagos területeken.
Általánosságban emberre veszélytelen állatok, de sok ezerlábú termel mérgező váladékot (gyakran benzokinonokat tartalmaz), mely ritkán átmeneti hólyagosodást és elszíneződést okozhat a bőrön. A nagyobb testű százlábúak csípése viszont igen fájdalmas, de halálesetek így sem gyakoriak.
Rendszertani felosztásuk
százlábúak(Chilopoda) - Gyors mozgású ragadozók, minden törzsszelvényhez egy-egy pár láb csatlakozik.
ikerszelvényesek(Diplopoda) - Szárazföldi életmódúak, algákkal, gombákkal és korhadékkal táplálkoznak, a talajon, vagy az avarban élnek. Törzsszelvényeik kettesével összenőttek, minden szelvényhez egy pár láb csatlakozik.
villáscsápúak(Pauropoda) - Az ikerszelvényesek közeli rokonai. Talajban és avarban élnek, főként gombákkal táplálkoznak. Szemük nincs, kilenc pár lábbal rendelkeznek.
szövőcsévések(Symphyla) - A százlábúak közeli rokonai. Lágy kutikulájú, vagy avarban élő soklábúak. Hosszú csápjuk és 12 pár lábuk van. Szárazföldi, alga-, gomba- és korhadékfogyasztók.
A szövőcsévések és a villáscsápúak apró, avarban és korhadó fában élő lények, amik többnyire csak talajmintákban kerülnek a szem elé. Hasonló helyeken élnek a rákok közé tartozó ászkák (Isopoda).
