Milosević montenegrói származású, az ország német megszállása idején született. Szülei később öngyilkosok lettek, apja 1962-ben, anyja 1974-ben. Jogot végzett a Belgrádi Egyetemen, ahol megismerkedett Ivan Stambolićcsal, aki mentora és személyes jóbarátja lett. Feleségével, Mirjana Markovićcsal, akivel már gyermekkoruk óta ismerték egymást, 1965-ben házasodtak össze. Az egyetem után, a belgrádi polgármester pénzügyi tanácsosa volt. 1968-ban munkát kapott a Technogasnál, ahol Sztambolics dolgozott, és végül a cég elnöke lett 1973-ban. 1978-ban Sztambolić segítségével az egyik legnagyobb jugoszláv bank, a Beobanka elnökévé vált. Ennek köszönhetően többször járt Párizsban és New Yorkban, ahol francia és angol nyelvtudásra tett szert.
Tizennyolc évesen belépett a Jugoszláv Kommunisták Szövetségébe (JKSZ), 1983-ban a párt Központi Bizottságának apparátusában dolgozott, a következő évben pedig kinevezték a párt belgrádi bizottságának elnökévé. Ettől kezdve Milosević teljesen a politikának szentelte magát, 1986 májusában a Szerb Kommunisták Szövetségének (SZKSZ) elnökségének elnökévé választották, 1986 júniusától pedig négy éven át tagja volt a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Külügyi Bizottsága elnökségének.
A tárgyalás lassan haladt, a tanúk hitelességét gyakran megkérdőjelezték. Ítélet végül nem született. Milosevicset 2006. március 11-én holtan találták a cellájában, halálát szívinfarktus okozta.
Szlavoljub Gyukics: A Milosevics-klán; ford., az Utóirat és Névmagyarázat c. részeket írta Kovács László; Athenaeum 2000, Bp., 2001
Juan Gasparini: Diktátorok asszonyai. Fidel Castro, Augusto Pinochet, Ferdinand Marcos, Alberto Fujimori, Jorge Rafael Videla, Szlobodan Milosevics; ford. Dornbach Mária, Csikós Zsuzsa; Gabo, Bp., 2003
