Mielőtt MLB csapat került volna Seattlebe már volt a városnak baseball csapata, mely az AAA (Triple A – az MLB utánpótlás bajnoksága) Ligában szerepelt. AZ első MLB csapat kísérlet akkor történt, mikor tulajdonosai ide akarták költöztetni a Cleveland Indians csapatát 1965-ben. Mivel nem jött össze William Daley eladta az Indianst és megszerezte az 1969-es bővítés egyik jogát. Ennek folyományaként jött létre a Seattle Pilots. Bár a csapat megszületett, mégsem láthatott Seattle közönsége MLB mérkőzést az 1970-es bajnoki szezonban, mivel a csapatot szinte azonnal Milwaukeeba költöztették.
A megalakulás
A Mariners létrejötte tulajdonképpen egy bírósági döntésnek köszönhető. Mivel Bud Seilig (az MLB későbbi igazgatója) a csapatot áthelyezte Milwaukee-ba, Seattle város, King County és Washington beperelte az Amerikai Ligát szerződésszegés miatt. Mivel biztosra vehető volt, hogy néhány éven belül lesz MLB csapat a városban, megépítették a Kingdome-ot. A stadion már az NFL bővítésre is fel lett készítve, a városban működő Seattle Seahawks csapatának is itt adtak otthont. A pereskedés 1976-ig tartott, amikor az Amerikai Liga felajánlotta a bővítés lehetőségét, és hogy páros számú legyen a bővítés bele vették az akkor alakuló Toronto Blue Jays csapatát.
Első mérkőzésüket 1977. április 6-án, telt ház előtt (57 762 néző) játszották a California Angels csapata ellen, melyet 7-0 arányban elvesztettek. Az 1970-es és 1980-as évek nem hoztak áttörő sikert a csapatnak, bár arra mindig odafigyeltek, hogy egy-két nézőcsalogató nagy név szerepeljen a csapatban, igaz mindegyik a karrierjének vége felé került a csapathoz. Az átlagéletkort szem előtt tartva, több tehetséges fiatalt próbáltak felhozni MLB szintre, több kevesebb sikerrel. Hiába játszott a csapatban Gaylord Perry karrierjének utolsó két évében (1991-ben Hírességek Csarnokába került), sikert nem csak a „The Ancient Mariner” (Agg Tengerész) becenevet érte el. A csapat erősségei között találjuk Alvin Daviest (Rookie of the Year – 1984), Harold Reynoldsot (kétszeres All-Star válogatott (1987, 1988) és háromszoros Gold Glove nyertes (1988–1990)), Mark Langstont (háromszor dobta a legtöbb strike outot a Ligában (1984, 1986, 1987)) és a csapatkapitányt Spike Owent, a csapat a szerény teljesítményéről és a sok vereségéről vált híressé.
A rajongók 1989-ben kezdtek el bizakodni, amikor megjelent a horizonton egy új csillag Ken Griffey Jr. személyében, akit az 1987-es drafton elsőként választott ki a Mariners.
Az 1990-es évek
Az évtizedet még egy újabb sikertelen szezonnal kezdték, de 1991-ben végre 50%-os mutató fölé került a csapat, 83-79-es eredményük a 7 csapatos csoport 5. helyére volt elég, így bár csapatrekordot értek el, kirúgták akkori edzőjüket Jim Lefebvret. Helyére Bill Pulmert szerződtették, de az 1992-es szezon végén meg is váltak tőle, köszönhetően a begyűjtött 98 vereségnek.
Az 1992-es szezon közepén a csapatot megvásárolta a Nintendo cég, így az első olyan csapat lettek, amelyiket az amerikai kontinensen kívüli tulajdonos vezetett. Mivel a baseball elöljárói ellenezték ezt a vásárlást, csak azzal a kitétellel engedélyezték, hogy az elnök és az elnökség amerikai kézben kellett, hogy maradjon.
Az 1993-as szezon elején a csapat leszerződtette Lou Piniella menedzsert, aki 1990-ben World Series győzelemre vezette a Cincinnati Reds csapatát. A Mariners rajongók hamar a szívükbe zárták Piniella mestert, ehhez nagyban hozzájárult az, hogy 1993 és 2002 között kétszer is megnyerte a Manager of the Year (Év Menedzsere) díjat.
1994-ben kezdett kialakulni az a csapat, amit a '80-as évek végén kezdtek el felépíteni Ken Griffey Jr. (középkülsős), Randy Johnson (dobó), Edgar Martinez (hármas védő) és Jay Buhner (jobbkülsős) köré, ám szerencsétlenségükre a Kingdome tetőszerkezete meggyengült és 4 darab, egyenként 6 kilós elem, a pályára zuhant. Mivel a stadionokra vonatkozó előírás nagyon szigorú, bizonytalanná vált, hogy engedélyeznek e még a stadionban MLB mérkőzéseket, és mivel a rekonstrukció csak egy ideig biztosítaná a játéklehetőséget, egy új stadion felépítésébe kezdtek. A szezon hátrelévő részére a Marinersnek új stadion után kellett nézni, ám a közelben található pályákat a Játékos Szakszervezet nem fogadta el. Nem maradt más megoldás a csapat az összes mérkőzését idegenben kezdte el lejátszani, amibe egy 2-8-as mutató után kezdtek belerázódni és a következő 10 mérkőzésükből 9-et megnyertek, ezzel mindössze 2 győzelemre kerültek a csoportot vezető Texas Rangershez. Augusztus elején aztán kiderült, hogy hiába lendült bele a csapat, a szezonnak idejekorán vége lett, mivel a játékosok sztrájkolni kezdtek.
1995 az első rájátszás éve
1995-ben Ken Griffey Jr. egy komoly sérüléssel kezdte a szezont, ami kihatott a csapat teljesítményére is. Augusztus közepén már 13 győzelemmel maradtak el a csoportot vezető California Angels mögött, ám ekkor hatalmas hajrába kezdtek. Szeptemberben több mérkőzésüket is megnyerték vesztett állásból, ráadásul az Angels egy komolyabb vereségszériát produkált, így az alapszakasz végére a két csapat ugyanolyan mutatóval állt a csoport első helyén (78–66). A szabályok értelmében a csoportgyőztes kilétét egy plusz mérkőzés dönti el. A mérkőzés külön érdekessége az volt, hogy a két kezdő dobót pont egymásért cserélték el 1989-ben (Randy Johnson, Mark Langston). Az egy mérkőzéses rájátszást a Mariners viszonylag könnyedén 9-1-re megnyerte, így fennállásának első rájátszásbéli szereplésére készülhetett. Az első ellenfél a legjobb másodikként a rájátszásba kerülő New York Yankees csapata volt, akik az első két mérkőzést meg is nyerték. A következő két mérkőzést Seattleben rendezték, és itt is hazai sikerek születtek, ezzel 2-2-re állt az egyik csapat 3. győzelméig tartó sorozat. A mindent eldöntő 5. mérkőzésre is Seattleben került sor. Az első 10 inning nem hozott döntést, 4-4-es állásnál kezdődhetett meg a 11. játékrész. A Mariners rajongók lélegzetvisszafojtva figyelték, amint a Yankees az inning első felében 1 pontos vezetést szerez. Az inning második felében aztán Edgar Martinez kétpontos duplájával megnyerték a mérkőzést, és jogot szereztek az Amerikai Liga döntőjére. Menetelésüknek a Cleveland Indians vetett véget, akik 4-2-re legyőzték a Marinerst az Amerikai Liga döntőjében.
1996–1999
A Safeco Field látképe 2007-ben
Az 1996-os szezonban akkori csapatrekordnak számító 85 győzelmet szereztek, de ez is kevés volt a rájátszáshoz. A támadósor remekül teljesített, csapatrekordot értek el az ütött hazafutások terén, ám a dobósor nem tudott jól teljesíteni, ráadásul augusztus közepén Randy Johnson le is sérült. Ebben az évben új arc tűnik fel a Mariners shortstop posztján, napjaink egyik legnagyobb sztárja, Alex Rodriguez kezdte el karrierjét ebben az évben. 1997-ben ismét sikerült a rájátszásba kerülniük, az alapszakaszban felülmúlták az előző évi 85 győzelmet is, 90-72-vel nyerték meg a nyugati csoportot. A rájátszás első körében azonban a Baltimore Orioles komolyabb ellenállás nélkül gázolt át rajtuk. Seattleben kétszer is 9-3-re legyőzve őket, végül 3-1-es összesítéssel az Orioles jutott tovább. Az 1998-as (76–85) és az 1999-es (79–83) szezonban nem sikerült ilyen remek eredményt elérni, mely leginkább a dobósorra vezethető vissza. Randy Johnsont 1998 júliusában eladták a Houston Astrosnak, pótlását pedig nem sikerült megoldani. A '99-es szezon közepén végre elkészült a Safeco Field elnevezésű stadion, ami azóta is a Mariners otthonául szolgál. Az új létesítmény 517.6 millió dollárba került, közel 54.000 néző befogadására alkalmas. A szezon végén Ken Griffey Jr. saját kérésére Cincinnatibe igazolt.
2000-től napjainkig
A 2000-es szezonban majdnem megint döntetlen lett az alapszakasz vége, hiszen ha az utolsó mérkőzését megnyerte volna a Mariners, akkor utoléri a listavezető Oakland Athletics csapatát, ám ez a mérkőzés eső miatt törölve lett a naptárból. Így is a legjobb másodikként sikerült a rájátszásba kerülniük 91-71-es mutatóval. Az első akadályt sikeresen vették, a Chicago White Soxot győzték le vereség nélkül 3-0 arányban. A Liga döntőben azonban a későbbi World Series győztes New York Yankees 4-2-re tudott ellenük nyerni, így ismét nem sikerült megnyerni az Amerikai Ligát. A bajnokság végén aztán egy újabb jelkép hagyta el a csapatot, Alex Rodriguez a Texas Rangers csapatához igazolt. Pótlására Szuzuki Icsirót szerződtették Japánból, aki hazájában már szupersztárnak számított, első MLB szezonja után pedig meghódította az amerikai rajongókat is. A belső mezőny megerősítésére Bret Boonet, a veterán kettes bázis védőt igazolták le, aki nagy ütéseiről is elhíresült.
2001-ben a rajongók Rodriguez elvesztése miatti bánatát sikerült feledtetni. A Mariners olyan alapszakaszt produkált, melyre utoljára 1906-ban volt példa, 116 mérkőzésüket megnyerték a 162-ből. Legutóbb ezt a Chicago Cubsnak sikerült 95 évvel ezelőtt. Szuzuki Icsiró tálentumát remekül jelzi, hogy az első MLB szezonjában megnyerte az Amerikai Ligában az MVP, a Rookie of the Year és a jobbülsős Gold Glove díjat is. A rájátszás első körében 3-2-re legyőzték a Cleveland Indians csapatát, ám a Liga döntőjében ismét kikaptak, ismét a New York Yankees ellenében, most 4-1-re. Ebben a szezonban Seattle adott otthont az All-Star gálának, mely összecsapáson 8 Mariners játékos vehetett részt.
A 2002-es bajnokság is remekül indult, úgy tűnt ismét sikerül 100 győzelem felett végeznie a csapatnak, ám végül csak 93 jött össze, ami máskor még így is csoportgyőzelmet vagy legalább legjobb második helyet érne, ebben az évben azonban csak a csoport 3. helyéhez volt elegendő. A csoportot az Oakland Athletics nyerte 103-59-es mutatóval, a legjobb második helyet pedig a Anaheim Angels szerezte meg 99-63-mal. A szezon végén aztán Piniella edző szülővárosának csapatához szerződött és a Tampa Bay Devil Rays menedzsere lett, helyét Bob Melvin vette át. 2003-ban ismét az Oakland Athletics nyerte meg a csoportot, a Mariners második lett 93-69-es mutatóval, ám a legjobb második helyre a keleti csoport másodikja, a Boston Red Sox delegálta magát 95-67-el.
2004-től 2006-ig a csapat egy komolyabb mélyrepülésbe kezdett. A három szük esztendő első két évében még 70 győzelmet sem sikerült elérni (2004 – 63-99, 2005 – 69-93), a harmadik évben ugyan sikerült, de megint csak a csoport utolsó helyére elegendő 78-84 jött össze. Gyógyírt a sebekre csak az jelentett, hogy 2004-ben Szuzuki Icsiro megdöntötte az egy szezonban ütött legtöbb biztos ütések (basehit) számát 262 találattal (a korábbi rekordot George Sisler tartotta 257-el). Ebben az időszakban több újoncot is kipróbáltak, de igazi nagy név nem került ki a tartalék csapatból. Megpróbáltak külföldről is igazolni, az ekkor 19 éves venezuelai dobót, Felix Hernandezt, a szintén venezuelai kettes védőt, José Lopezt, a kubai shortstopot Yuniesky Betancourtot, és a japán elkapót, Jodzsima Kendzsit.
2007-ben ismét hatalmas játékosmozgás volt a csapatnál, aminek meg is lett az eredménye, igaz a bajnokság felénél 44-33-as eredmény után megváltak az edzőjüktől, aki ekkor Mike Hargrove volt, és az új edző John Mclaren lett. Végig versenyben voltak a legjobb második helyért (wild card race), ám a szeptemberi 3-15-ös eredményük pár nappal a szezon vége előtt biztossá tette, hogy nem indulhatnak a rájátszásban. A Mariners rajongóknak viszont remek hír volt, hogy Szuzuki újabb 5 évre kötelezte el magát a Mariners csapatához, 90 millió dollárért. A szezonban Szuzuki ismét 200 biztos ütés feletti eredményt ért el, így egyike azon 3 játékosnak, akiknek ez sikerült, ráadásul egyedüliként neki sikerült 7 egymás követő évben, az első 7 MLB szezonjában sorozatban ez a teljesítmény.
Csapatjelképek
A Mariner Moose nevü kabalafigura, munka közben.
Csapatszínek: Tengerész kék (navy blue), zöld (northwest green), és metál ezüst.
Emblémák:
Sapkaembléma: Egy 'S' betű közepén baseballabda és iránytű.
Csapatembléma: Kör alakú logo, melyen körbe a Seattle Mariner felirat található, közepében egy baseball labdán lévő iránytű, mely a csapat nevére a tengerészekre utal.
Kabalafigura:Mariner Moose – egy ember formájú szarvas.
Amerikai Liga Nyugati csoport győztes. A Amerikai Liga döntőjében a New York Mets-től kapott ki 4-1-re.
Mariners játékosok a Baseball Hírességek Csarnokában
Jelenleg még nincs senki, aki bekerült volna a csapatból, egyedül Gaylord Perry található a hírességek között, aki 1982–1983-ban szerepelt a Mariners csapatában.
Mariners Hírességek Csarnoka
A Mariners saját csapatának külön Hall of Fame-et (Hírességek Csarnoka) tart fent. Ennek tagjai a következők:
Dave Niehaus, riporter (1977–)
21 Alvin Davis, egyes védő (1984–91)
19 Jay Buhner, külső védő (1988–2001)
11 Edgar Martinez, hármas védő, helyettesítő ütő (1987–2004)
Visszavont mezszámok
Vissza még nem vonultattak mezt, a saját szabályaik szerint csak olyan mezszámot fognak visszavonultatni, aki bekerül a Hírességek Csarnokába és az utolsó 5 évben a Mariners játékosa volt, illetve ha a csapatnál elért eredményei alapján választják be.
