SMS Rostock

Rostock
SMS Rostock
Hajótípus	könnyűcirkáló (kiscirkáló – kleiner Kreuzer)
Névadó	Rostock városa
Tulajdonos	Kaiserliche Marine
Hajóosztály	Karlsruhe-osztály
Pályafutása
Építő	Howaldtswerke, Kiel
Ára	8 124 000 aranymárka
Építés kezdete	1911.
Vízre bocsátás	1912. november 12.
Szolgálatba állítás	1914. február 5.
Szolgálat vége	1916. május 31.
Sorsa	sérülten személyzete elsüllyesztette a skagerraki csatában
Általános jellemzők
Vízkiszorítás	4900 t (konstrukciós) 6191 t (max.)
Hossz	142,2 m (teljes) 139 m (vízvonalon)
Szélesség	13,7 m
Merülés	5,38 m
Hajtómű	12 Marine gőzkazán (széntüzelésű), 2 Marine gőzkazán (olajtüzelésű) 2 turbina 2 db háromszárnyú hajócsavar (∅ 3,5 m)
Üzemanyag	1300 t szén 200 t olaj
Teljesítmény	26 000 le (19 000 kW)
Sebesség	27,8 csomó (51,5 km/h) 29,3 csomó (próbajáraton)
Hatótávolság	9260 km (5000 tmf) 12 csomós (22 km/h) sebesség mellett
Fegyverzet	12 db 10,5 cm-es ágyú (L/45) (1800 lövedék) 2 db 50 cm-es víz alatti torpedóvető cső (5 torpedó) 120 akna
Páncélzat	páncélöv: 60 mm fedélzet: 60 mm mm parancsnoki torony: 100 mm
Legénység	373 fő (18 tiszt, 355 legénységi állományú)
A Wikimédia Commons tartalmaz Rostock témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Az SMS Rostock a Császári Haditengerészet egyik Karlsruhe-osztályú könnyűcirkálója volt az első világháború idején, a névadó egység egyetlen testvérhajója. Nagyban hasonlítottak az őket megelőző Magdeburg-osztály hajóira. Gerincének lefektetésére 1911-ben került sor, a hajótestet 1912 novemberében bocsátották vízre és 1914 februárjára végeztek a felszerelésével. A teljes terheléssel közel 6200 tonnás hajó fő fegyverzetét 12 darab 10,5 cm-es ágyú alkotta és névlegesen 28,5 csomó volt a végsebessége.

A Rostock a Nyílt-tengeri Flotta (Hochseeflotte) kötelékében teljesített szolgálatot mindvégig a csataflottát kísérő rombolóflottillák parancsnoki hajójaként (I. Führer der Torpedoboote).^[1] Az angol partok elleni támadások és a doggerbanki csata idején az I. felderítőcsoport (Aufklärungsgruppe I) előőrséhez tartozott. A skagerraki csata során a csataflotta biztosításában vett részt, közben többször összecsapott bit könnyű erőkkel és röviddel éjfél után brit rombolók megtorpedózták. Német rombolók vontatni kezdték, de június 1. hajnalán a Dublin cirkáló feltűnésekor a legénysége élesítette a robbanótölteteket és átszállt a rombolókra még mielőtt az ellenséges cirkáló a közelükbe ért.

Építése

Bővebben: Karlsruhe-osztály

A Rostockot Ersatz Geier néven rendelték meg a kieli Howaldtswerke hajógyártól a szolgálatból kivonni szánt egyik IV. osztályú cirkáló (Kreuzer IV. Classe), a Geier pótlására 1911-ben. 1912. november 12-én bocsátották vízre,^[2] keresztelését Rostock városának polgármestere, Dr. Magnus Maßmann végezte.^[3] A felszerelése után 1914. február 5-én a Hochseeflotte állományába került.

A hajó teljes hossza 142,2 méter, a legnagyobb szélessége 13,7 méter, merülése (a hajó elejénél) 5,38 méter volt. Vízkiszorítása teljesen felszerelve 6191 tonnát tett ki. Két gőzturbinája egy-egy 3,5 méter átmérőjű hajócsavart forgatott meg. A hajtóművek összteljesítményét 26.000 lóerősre tervezték, de a gyakorlatban 43.628 lóerő leadására is képesnek bizonyultak. Gőzzel 12 széntüzelésű Marine-típusú vízcsöves kazán és két olajtüzelésű kétvégű kazán látta el. Ezek segítségével 29,3 csomós csúcssebességet ért el a próbajáratain. A Rostock üzemanyagként 1300 tonna szenet és 200 tonna olajt szállíthatott magával, mely készlettel 5000 tengeri mérföld volt a hatótávolsága 12 csomós sebesség mellett. A hajón 18 tiszt és 355 sorállományú tengerész, összesen 373 fő teljesített szolgálatot.^[2]

A Rostock fő fegyverzetét 12 darab 10,5 cm űrméretű, 45 kaliberhosszúságú gyorstüzelő ágyú (10,5 cm SK L/45) képezte, melyek lövegpajzzsal védett külön talpazatokon helyeztek el. Ezek közül 2-2 volt egymás mellett a hajó orrán és tatján, míg 4-4 a hajó két oldalán volt elhelyezve.^[4] A lövegek maximális emelkedése 30° volt és ez 12700 méteres lőtávolságot tett lehetővé.^[5] A lőszerkészletüket 1800 lövedék alkotta, így minden ágyúra jutott 150. Két 50 cm-es víz alatti torpedóvető csővel is el voltak látva (mindkét oldalon egy-egy), melyekhez öt torpedó tartozott. Ezen felül alkalmas volt 120 vízi akna szállítására.

A hajó középső részét a vízvonal mentén 60 mm vastag páncélöv védte. Hasonló vastagságú volt a fedélzetet borító páncélzat legvastagabb része is. A parancsnoki tornyot 100 mm vastag páncéllemezek borították.^[2]

Szolgálata

Skagerrak előtt

Az 1914 februárjában való átadását követően a Rostock a Hochseeflotte egyik rombolóflottilla-vezérhajója lett.^[2] Az 1915. január 24-én végrehajtott előretöréskor Franz Hipper I. felderítőcsoportjának csatacirkálóit kísérte. A hadművelet célja a Dogger-pad környékén tevékenykedő brit könnyű erők megsemmisítése volt. A Rostock néhány rombolóval a csatacirkálók bal oldalán haladva biztosított.^[6] A német csoportosítás öt brit csatacirkálóval találkozott össze és a doggerbanki csataként elhíresült összecsapásban német részről elsüllyedt a Blücher páncélos cirkáló.^[7]

Ezt követően a Rostock részt vett a lowestofti rajtaütésben 1916. április 24-én szintén az I. felderítőcsoportot biztosítva. Míg a csatacirkálók Lowestoftot támadták, addig a Rostock és öt másik cirkáló a déli irányból, Harwich felől érkező könnyű erőkkel (Harwich Force) vette fel a harcot. A hamarosan bekapcsolódó csatacirkálók a briteket visszavonulásra kényszerítették. Ezt követően a német erők megszakították a küldetést és hazaindultak.^[8]

Skagerraki csata

Bővebben: Skagerraki csata

A Rostock részt vett a norvég partok irányába tervezett hadműveletben is, mely 1916. május 31-én a skagerraki csatához vezetett. Az összecsapásban a csataflotta biztosítását ellátó rombolóflottillák vezérhajójaként, Andreas Michelsen sorhajókapitány (Kommodore) zászlóshajójaként, vett részt.^[9] Amint 17:30-kor a német csatahajók bekapcsolódtak a csatacirkálók harcába, a Nestor és a Nicator brit rombolók támadást kíséreltek meg végrehajtani a német csatavonal ellen. A Rostock és néhány csatahajó tűz alá vette és mozgásképtelenné lőtte a rombolókat.^[10] A megbénított ellenséges rombolók mellett elhaladó csatahajók tüzükkel elsüllyesztették őket, túlélőiket pedig német rombolók vették a fedélzetükre.^[11]

19:32-kor a Rostock és néhány romboló a csatahajók vonalát keresztezve, így azok és az ellenséges csatavonal közé manőverezve mesterséges füstfüggönyt képeztek, hogy így fedezzék a főerők elszakadását. 20 perccel később Michelsen több rombolót a súlyosan sérült Lützow megsegítésére küldött.^[12] Mire a német flotta felkészült az éjszakai harcokra, a Rostock a csatavonal bal oldalán haladó IV. felderítőcsoporthoz sorolt be.^[13]

Röviddel éjfél előtt a Rostock és a IV. felderítőcsoport harcérintkezésbe került a britek 2. könnyűcirkálórajával (2nd Light Cruiser Squadron).^[14] Nem sokkal éjfél után a brit 4. rombolóflottilla (4th Destroyer Flotilla) támadást intézett a német hajók vonala ellen azon a részen, ahol a Rostock is elhelyezkedett és a támadó rombolók elhárítására ő is tüzet nyitott.^[15] A britek számos torpedót kilőttek rájuk, kitérésre kényszerítve a Rostockot és több más cirkálót is, ami által az I. csatahajóraj (Geschwader I) útjába kerültek. A Rostock szerencsésen elhaladt a csatahajók között, de az Elbinget legázolta és mozgásképtelenné tette a Posen.^[16]

A kaotikus éjszakai harcok során a Rostock keresőfényeivel megvilágította a Broke rombolót és a Westfalen és a Rheinland csatahajókkal közösen tűz alá vette. A Broke súlyosan megrongálva még el tudott szakadni a sötétben és elérte a honi támaszpontot.^[17] A Rostockra az Ambuscade és a Contest rombolók lőttek ki egy-egy nagy sebességre állított torpedót 900 méter távolságból.^[18] Az egyik kilőtt torpedó 01:30-kor eltalálta a német cirkálót,^[3] azt azonban nem tudni, hogy ez a torpedó melyik rombolóról érkezett. Emellett eltalálta még három 102 mm-es lövedék is, melyeket vélhetőleg a Broke lőtt ki.^[18] A mozgásképtelenné vált Rostock az S 54 jelű rombolót hívta segítségül.^[19] Az S 54 a Rostockot vontába vette és időnként 10 csomós sebességgel is képesek voltak haladni. Később csatlakoztak hozzájuk a V 71 és V 73 rombolók is, melyeket a flottillától a Rostock támogatására küldtek.^[20]

Június 1-én hajnali 03:55-kor a négy német hajó észlelte a Dublin cirkálót. A három romboló a Rostock mellé állt és átvette annak legénységét, miközben a brit jelszó első két jelét villantották a Dublin felé és füstfüggönyt képeztek, hogy nehezebben lehessen őket azonosítani. Tíz perc elteltével az S 54 fedélzetén a Rostock legénységével eltávolodott a cirkálótól, míg a V 71 és a V 73 mellette maradt. Az elsüllyesztéséhez élesítették a robbanótölteteket, de a süllyedésének meggyorsításához a két romboló három torpedót is kilőtt rá.^[21] A Rostock orral előre 04:25-kor merült a hullámok alá, ami után a V 71 és a V 73 a Horns Rev felé vette az útját.^[22] A Rostock legénységéből 14 fő esett el és 6 sebesült meg a csata során.^[23] Eközben 500 darab 10,5 cm-es lövedéket lőtt ki, többet, mint bármelyik más német hajó.^[3] Rostock névvel 1918 áprilisában egy újabb, a Cöln-osztályhoz tartozó könnyűcirkálót bocsátottak vízre, de ennek építésével már nem végeztek a háború vége előtt.^[24]

Jegyzetek

1. A Császári Haditengerészetben az első világháború idején négy ilyen rombolóflottilla-parancsnoki beosztás (FdT) volt. Az I. FdT a csataflotta, a II. FdT a felderítőcsoportok (csatacirkálók) biztosítását látta el, illetve volt még egy a Balti-tengeren és a Flandriában állomásozó erőknél (Marinekorps Flandern).
2. Gröner 109. o.
3. Hildebrand, Röhr and Steinmetz 84–87. o.
4. Gardiner & Gray 160. o.
5. Gardiner & Gray 140. o.
6. Tarrant 36. o.
7. Tarrant 38–42. o.
8. Tarrant 53–54. o.
9. Tarrant 70., 287. o.
10. Tarrant 114. o.
11. Campbell 101. o.
12. Tarrant 157. o.
13. Tarrant 211. o.
14. Tarrant 213. o.
15. Tarrant 218. o.
16. Tarrant 220. o.
17. Tarrant 221. o.
18. Campbell 288. o.
19. Campbell 291. o.
20. Campbell 295. o.
21. Campbell 316. o.
22. Campbell 317. o.
23. Campbell 339. o.
24. Gröner 114. o.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a SMS Rostock című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
• Ez a szócikk részben vagy egészben a SMS Rostock (1912) című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Irodalom

• Campbell, John. Jutland: An Analysis of the Fighting. London: Conway Maritime Press (1998). ISBN 1-55821-759-2 
• Conway's All the World's Fighting Ships: 1906-1922. Annapolis, MD: Naval Institute Press (1984). ISBN 0-87021-907-3 
• Gröner, Erich. German Warships: 1815–1945. Annapolis, MD: Naval Institute Press (1990). ISBN 0-87021-790-9 
• Die Deutschen Kriegsschiffe. Ratingen: Mundus Verlag (1993) 
• Tarrant, V. E.. Jutland: The German Perspective. London: Cassell Military Paperbacks (1995). ISBN 0-304-35848-7