Dogger-pad

Műholdfelvétel az Északi-tengerről, a Dogger-pad kiterjedése piros színnel jelölve

A Dogger-pad (németül Doggerbank,[1] angolul Dogger Bank, hollandul Doggersbank) egy nagy kiterjedésű, hosszan elnyúló és helyenként csak 13 méter mélyen lévő homokpad az Északi-tengerben. Nevét a holland dogger halászhajók után kapta, melyek gyakran megfordultak a kiváló halászterületként számon tartott vizein. Újabban az itt létesítendő szélfarmok révén fordult a figyelem a terület felé. A hajózásban a Dogger-pad feletti sekély vizeket a Dogger megjelöléssel illetik.

Geográfia

Elhelyezkedés

A Dogger-pad az Északi-tengerben hozzávetőlegesen az angol Yorkshire grófság (Middlesborough) és a Jütland-félsziget nyugati részén lévő Ringköbingfjord magasságában húzódik. A nyugati vége a brit partoktól kb. 100 km-re, a keleti vége a dán partoktól mintegy 125–150 km-re van. A Dogger-padot délről a Klaver-pad határolja.

Kiterjedés

A Dogger-pad 300–350 km hosszan nyúlik el kelet-nyugati irányban szélesedve. Legnagyobb szélessége 120 km, területe 17 600 km².

Vízmélység

A Északi-tenger átlagosan 94 méteres vízmélységével szemben a Dogger-pad felett ez az érték 30 méter. Legsekélyebb részén az (északi szélesség 54-55. fok, keleti hosszúság 1-7. fok) mindössze 13 méter mély a víz.

Története

Korai időszak

A Doggerbank és az egykori Doggerland maradványa Britannia és a kontinens között: geográfiai helyzetük 2000-ben, a Weichsel- valamint a Würm-glaciálisok idején
a Doggerland kiterjedése a korai holocén idején

A Dogger-pad valószínűleg a pleisztocén idejében lezajlott moréna-képződés során jött létre[2] az akkor még a jelenleginél jóval északabbra lévő jégkorszaki Rajna-torkolattól északra.

Az eljegesedések idején - mikor a tengerszint 100 méterrel volt alacsonyabban és a tengerpart 600 km-rel húzódott északabbra a mai partvonalnál – a mai homokpad és a környező területek szárazon álltak. Ezt a területet a régészek a Dogger-föld (Doggerland) névvel illetik. A La Manche területe is szárazföld volt a nyugati részeit leszámítva, így Anglia és a kontinens között volt szárazföldi összeköttetés.

A tengerszint alacsony állása miatt a Dogger-pad és a La Manche térségében dús szárazföldi növényzet vert gyökeret és a terület közepét egy nagy kiterjedésű édesvizű tó töltötte fel.

A Dogger-padnál és a La Manche-nál lévő szárazföldi összeköttetések közötti alacsonyabban fekvő területet (a mai Északi-tenger déli részét) egy édesvizű tó töltötte fel.

I. e. 6500 évvel a mai Dover és Calais városok közötti mészkősziklából álló összeköttetés erodálódásával az édesvizű tó vize az Atlanti-óceánba folyt le. A tengerszint ezt követő emelkedésével a Dogger-pad és a La Manche lassan ismét víz alá került. Így a víz – mint ahogy a jégkorszak előtti időszakban, és ahogy napjainkban is – az Atlanti-óceán felől a csatornán át az Északi-tengerbe folyhatott, hogy aztán a norvég partok mentén az óceán északi részébe áramolhasson tovább.

A Dogger-padot vélhetőleg a Storegga-csuszamlás keltette cunami vize borította el.[3] A tenger alatti csuszamlás keltette hullám elöntötte a mindössze pár méterrel kiemelkedő Dogger-földet és megsemmisítő hatással volt az itt vadászó-gyűjtögető életmódot folytató közösségekre.

Az itt dolgozó halászhajók hálójába gyakran akadtak bele tőzeg, mamut- és rinocérosz-maradványok, valamint esetenként paleolit-kori vadászeszközök is.

Történelem

Az utóbbi évszázadokban több tengeri csatára és incidensre is sor került a homokpad felett:

  • Doggerbanki csata (1696) – a pfalzi örökösödési háború során a Jean Bart vezette francia kötelék itt aratott győzelmet egy konvojt kísérő holland kötelék felett.
  • Doggerbanki csata (1781) – a negyedik angol-holland háború során a két flotta itt vívott egy döntetlen kimenetelű ütközetet.
  • A doggerbanki incidens néven elhíresült esemény során 1904. október 21-ről 22-re való éjjel a Távol-Keletre tartó orosz flotta brit halászhajókra nyitott tüzet, mivel japán torpedónaszádoknak vélték őket.
  • Doggerbanki csata (1915) – az első világháború során a brit és német flotta kisebb erőinek összecsapása során itt süllyedt el a Blücher páncélos cirkáló.
  • Doggerbanki csata (1916) – az első világháború újabb itteni ütközete kisebb erők között a németeknek kedvezett.
  • 1966-ban a német U-Hai tengeralattjáró itt süllyedt el egy szélvihar során. Németország egyik legtöbb áldozatot követelő békeidőbeli katasztrófájában a 20 fős legénységből 19 ember veszett oda.

Az 1931-ben a Richter-skála szerinti 6,1-es erősségű földrengés hipocentruma (rengésfészke) a Dogger-pad alatt volt 23 kilométerrel és az Északi-tengert övező összes országban érezni lehetett, sok helyütt jelentős károkat okozott.

Az Északi-tenger gazdasági felosztása. A gazdasági zónák a Dogger-padon érnek össze

A kis mélységben való elhelyezkedése miatt a Dogger-pad mint „tengervíz által kis mértékben elöntött homokpad” az Európai Unió természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló irányelvének védelme alatt áll.[4] 2012 óta a Dogger-pad területéből 18.000 km² tartozik a Natura 2000 környezetvédelmi hálózathoz.[5]

A Dogger-pad az Északi-tenger parttól távolabb eső területeihez hasonlóan nem került egyetlen állam joghatósága alá, ám 1970-ben a szomszédos országok területét gazdasági zónákra osztották fel, miután kiderült, hogy a tengerfenék alatt jelentős mennyiségű ásványkincs található. A felosztás során a Dogger-pad területének túlnyomó része a brit zónához került, de kisebb-nagyobb részben részesült belőle Hollandia, Németország, Dánia és Norvégia is.

Gazdaság

Halászat

A Dogger-pad jó halászterületnek számít, különösen a melegebb vizeket kedvelő tőkehal és a lepényhal fordul elő az itteni sekély vizekben.

Szélenergia

A brit kormányzat tervei szerint a Dogger-pad területére is telepítenek szélfarmokat. A tervek szerint mintegy 1500 szélturbina 9 gigawatt energiát termelne és ezzel a világ egyik legnagyobb tengeri szélfarmja lenne. Ez megegyezne kilenc atomerőmű teljesítményével.[6] A Dogger Bank Creyke Beck névvel jelölt 2400 megawatt teljesítményű első telepének létrehozását 2015 elején engedélyezték.[7] Ezt a Dogger Bank Teesside telep létrehozása követné újabb 2400 megawatt teljesítménnyel. A tervezett telepek 13 gigawattosra való bővítését is lehetségesnek tartják. A tervezett szélfarm alapterülete 8600 km², melyen a víz mélysége 20-60 méter. A projektnek a RWE, a Scottish & Southern Energy, a Statoil és a Statkraft vállalatok közösen fognak hozzá.[8]

Kapcsolódó szócikkek

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Doggerbank című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

  1. ↑ A magyar szakirodalom korábban a német megnevezést vette át. Lásd: doggerbanki csaták, doggerbanki incidens.
  2. ↑ Stride, A.H (1959. január 1.). „On the origin of the Dogger Bank, in the North Sea”. Geological magazine 96 (1), 33-34. o. (Hozzáférés: 2010. március 7.) 
  3. ↑ Bernhard Weninger (u. a.): The catastrophic final flooding of Doggerland by the Storegga Slide tsunami Archiválva 2014. július 29-i dátummal a Wayback Machine-ben (PDF; 819,4 kB)
  4. ↑ Sublitorale Sandbänke (BfN). [2016. június 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 3.)
  5. ↑ Európai Bizottság sajtóközleménye, Brüsszel, 2012. november 26.
  6. ↑ „Deutsche Firmen bauen weltgrößten Windpark”, Tagesschau, 2010. június 4.. [2010. június 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. augusztus 16.) 
  7. ↑ Peter Kleinort: Größte Anlage genehmigt. In: Täglicher Hafenbericht, 2015. február 24., 4. o.
  8. ↑ Windkraft: Großbritannien überflügelt Deutschland Archiválva 2012. április 8-i dátummal a Wayback Machine-ben. In: Berliner Morgenpost, 2010. január 8.

További információk

Commons:Category:Doggerland
A Wikimédia Commons tartalmaz Doggerbank témájú médiaállományokat.

Strategi Solo vs Squad di Free Fire: Cara Menang Mudah!