Nem összetévesztendő a szalalkálival, ami tisztán csak ammónium-hidrogén-karbonátot tartalmaz, ami a sütés során szén-dioxidra, vízre és ammóniára bomlik.
A Dr. Oetker sütőpor 1903-as reklámja Németországban
1846-ban két New York-i pék, John Dwight és Austin Church dolgozták ki a sütéshez alkalmas térfogatnövelő receptjét, és annak használatát. Mindketten saját céget alapítottak, amelyek később egyesültek Church & Dwight néven, és az „Arm & Hammer” márkanevük alatt forgalmazták.
A sütőport a német kémikus Justus von Liebig is igyekezett elterjeszteni: a nagyüzemi gyártókat célozta meg, míg Oetker a háztartásoknak kínálta termékét.
Így Európában a Dr. Oetker cég kezdte el forgalmazni a terméket, 1903. szeptember 21-én Dr. August Oetker gyógyszerész jelentette be a szabadalmi jogot az általa kikevert sütőporra, vagy ahogyan ő nevezte a „sütésre kész lisztre”. A sütőpor eladására épült vállalkozás sütőporos receptekkel reklámozta magát, ami hatásos volt, hisz 1906-ban már több mint 50 millió tasak sütőport adtak el.
Magyarországon elsőként Váncza József magánvállalkozó kezdte gyártani, keverékét 1925. március 13-án vettette lajstromba „Váncza sütő-krémpor” néven. Egy 1948. május 4-én kelt minisztériumi rendelet alapján a hivatal arról tájékoztatta a cégtulajdonost, hogy termékeit „Váncza József Sütőporüzem” megjelöléssel forgalmazhatja. Ezután az üzem néhány évig Sütőpor Gyár néven állami vállalatként működött.
