A Roma Parlament - Polgárjogi Mozgalom (rövidítve: Roma Parlament, angolul: Romani Parliament - Civil Right’s Movement) egy 1991-ben, Budapesten alapított társadalmi szervezet.
Az egyesületet a rendszerváltás hívta életre. Az 1989. évi II., az egyesülésről szóló törvény életbe lépése után, különösen az első független, demokratikus cigány szervezet, a Phralipe megalapítása után erőteljesen megindult a civil roma önszerveződés. A roma közösségeken belül is erősödött az igény az összefogásra. Ennek a hatására mondta ki nyolc egyesület 1990. december 16-án a Roma Parlament, mint ernyőszervezet megalapítását.
Az első kongresszuson, 1991. január 18-án, Göncz Árpád köztársasági elnök jelenlétében, 18 roma érdekvédelmi szervezet küldöttei megszavazták az alapszabályt, és megválasztották a szervezet tisztségviselőit. A szervezet élén a rendszerváltó Phralipe dominált. Elnökké: Horváth Aladárt, főtitkárrá: Osztojkán Bélát, szóvivővé: Zsigó Jenőt választották.[1]
A Roma Parlament célja, hogy közösségi tereiben kisebbség-szakpolitikai szolgáltatásokat nyújtson, biztosítsa tagsága számára az együttműködés, valamint a generációk közötti tudásmegosztás kereteit.
A Roma Parlament tevékenysége magában foglalja a cigányság helyzetének tömeges méretű megváltoztatását és identitásának megőrzését szolgáló közösségi intézmények, programok és szolgáltatások működtetését, továbbá minden olyan szakmai tevékenységet, amely inspirálja, informálja, koordinálja és fejleszti a cigány közösség önszerveződését és reprezentációját.
Ellátja alkotó szervezeteinek és tagjainak képviseletét.
Alkotó szervezetein és tagjain keresztül a roma kisebbség/nemzetiség érdekében érdekfeltáró, érdekegyeztető, érdekközvetítő és érdekérvényesítő kisebbségvédelmi tevékenységet végez.
Elnök: Horváth Aladár
Alelnök: Lakatos Kálmán
Elnökségi tagok: Arany László, Dinó Hajnalka, Oláh Kálmán
Fekete-fehér, téglalap formájú mezőben az egyenlőség jele, oldalt a szervezet neve.
A logóban alatta fekete csíkban, fehéren: Az emberség képviselete.