Roger W. Sperry 1913. augusztus 20-án született a connecticuti Hartfordban. Apja Francis Bushnell Sperry bankár, anyja Florence Kraemer Sperry tanárnő volt. Apja meghalt, mikor Roger 11 éves volt; anyja ezután a helyi középiskola igazgatóhelyettese lett és egyedül nevelte fel gyermekeit. Roger egy évvel fiatalabb öccse, Russel vegyész lett. Szülővárosában végezte el az elemi és középiskolát, majd ösztöndíjat kapott az ohióiOberlin College-be, ahol fő tantárgya az angol nyelv volt. Tanára, Raymond Herbert Stetson hatására Sperry figyelme a pszichológia felé irányult és miután 1935-ben megszerezte BA oklevelét, két évig Stetson asszisztenseként dolgozott a beszéd pszichológiájára irányuló kutatásaiban. Emellett 1937-re mesterfokozatot (MA, magister artium) szerzett a főiskolán pszichológiából.
Sperry az agy és az idegrendszer működését akarta kutatni, ezért beiratkozott a Chicagói Egyetem zoológiai szakára. Tanára a neves fiziológus, Paul Weiss volt. Doktori disszertációjában Sperry megcáfolta Weiss elméletét arról, hogy a sebészileg áthelyezett mozgató és érző idegek alkalmazkodnak új környezetükhöz. Kísérletében patkányok hátsó lábainak mozgatóidegeit cserélte fel és bár az idegek működtek, az állat soha nem tanulta meg lábait a helyes sorrendben mozgatni. 1941-ben megkapta PhD fokozatát, majd Karl Lashley mellett kezdte el kutatói pályafutását, aki a Harvard Egyetem tanára volt, bár idejük nagy részét a floridai Orange Parkban található főemlőskutató intézetben töltötték.
Munkássága
Sperry itt folytatta korábbi kísérleteit, ezúttal szalamandrákkal. A kétéltűek látóidegét a retináról leválasztotta és 180 fokkal megfordítva illesztette vissza. A kísérleti állatok visszanyerték látásukat, de viselkedésük alapján a világot fordítottan látták és képtelenek voltak újratanulni a helyes látásmódot. Sperry az eredmények alapján felállította kemoaffinitási elméletét, mely szerint az embrionális fejlődés során bizonyos vegyi anyagok a megfelelő helyre irányítják az idegvégződéseket és a későbbi élet során ez nem változtatható meg.
1946-ban Sperry a Chicagói Egyetem tanára lett. 1954-ben átment a California Institute of Technology-ra, ahol hasítottagy-kísérleteket végzett. Ha macskák agyában átvágta a két agyfélteke közötti kérgestestet (corpus callosum), az egyik szemnek megtanított feladatot a másik szemmel az állat nem tudta elvégezni. A kéregtest átvágását epilepsziában szenvedő betegeken is alkalmazták, mert ez meggátolta a roham átterjedését az egyik agyféltekéről a másikra. Ilyen pácienseket tanulmányozva Sperry megállapította, hogy az agyféltekék közti kommunikációért a kérgestest a felelős, és a két félteke más-más feladatok ellátására képes: a nyelvi képességekért például a bal agyfélteke.
Miután a 60-as évek végén közölte eredményeit, Sperry felhagyott a kísérletes munkával és kései éveiben elméleti és filozófiai kérdésekkel foglalkozott, az agy-tudat kettősséggel (ő az egység, a monizmus híve volt), illetve az agyműködés determináltságával.
Díjai
Roger W. Sperry 1981-ben David Hunter Hubel és Torsten Wiesel agykutatókkal közösen elnyerte az orvostudományi Nobel-díjat az agyféltekék különböző funkciójának felismeréséért. Ezenkívül megkapta a Howard Crosby Warren-érmet (1969), a William Thomson Wakeman kutatói díjat (1972), a Passano-síjat (1973), a Claude Bernard tudományos újságírói díjat, a Wolf-díjat (1979), az Albert Lasker-díjat (1979), a Mentor Society-díjat (1987) és a Nemzeti Tudományos Érmet (1989). Tagja volt az Amerikai Tudományos Akadémiának (1960), az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémiának (1963), a Royal Society-nek (1976), a Pápai Tudományos Akadémiának (1978) és a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának (1988).
Családja
Roger W. Sperry 1949-ben házasodott össze Norma Gay Deupree-vel. Egy fiuk (Glenn Michael) és egy lányuk (Janeth Hope) született. Középiskolás korában Sperry jó sportoló volt, gerelyhajításban állami rekordot állított fel, a főiskolán pedig ő volt a kosárlabdacsapat kapitánya. Hobbijai között volt a szobrászat, kerámiaművészet, horgászat és kövületgyűjtés.
Roger W. Sperry 1994. április 17-én halt meg Pasadenában egy szívroham szövődményei következtében.
