Rina Ketty (Sarzana, 1911. március 1. – Cannes, 1996. december 23.) olasz származású francia énekesnő. Leghíresebb dalai: „J’attendrai” (1938), „Sombreros et Mantilles” (1938), „Montevideo” (1939). A J’attendrai című dala hatalmas siker lett a második világháború alatt, a szövetséges és a német katonák egyaránt könnyek között énekelték; (csak Lale AndersenLili Marleen-je és talán Vera Lynn „We’ll Meet Again”-je versenyezhetett vele.
Pályakép
Rina Ketty (születési nevén: Cesarina Picchetto) Sarzanában, egy kis liguriai faluban született 1911. március 1-én. Az 1930-as évek Párizsában teljesen elbűvölte a montmartre-i művészközösség. Szeretett a kabarékban járni. A Lapin Agilekabaréban 1934-ben kezdte énekelni Paul Delmet, Gaston Couté, Théodore Botrel és Yvette Guilbert dalait. 1936-ban vették lemezre első dalait a francia Pathé Records kiadónál (La Madone aux fleurs, Près de Naples la jolie, Si tu reviens). 1938-ban Rina Ketty felvette egy olasz sikerdal, a Rien que mon coeur című dal francia verzióját, amely elnyerte a Grand Prix du Disque-t.
1938-ban vették vele lemezre az örökre híressé vált J’attendrai („Várni foglak”) című dalt, amely eredetileg a Tornerai című olasz dal fordítása (zene: Dino Olivieri, szöveg: Nino Rastelli). A francia szöveget Louis Poterat írta. Rina Ketty J’attendrai verzióját a Pathé Records adta ki, és óriási siker lett. Aztán a második világháború emblematikus slágere lett. A dal szövege ragyogóan fejezi ki a sok francia nő vágyakozását, aki izgatottan várják fia és férje biztonságos visszatérését a háborúból. Rina Ketty olaszos akcentusa jól is emeli a dal francia szövegét.
Franciaország náci megszállása alatt olaszként a lehető legkevesebbet akart szerepelni a nyilvánosság előtt, inkább Svájcban lépett színpadra. Franciaország felszabadulása után Rina Ketty a párizsi Alhambra-Maurice Chevalier színházban adott koncertet, majd öt hónapos turnéja volt szerte Franciaországban.
Rina Ketty-t egyesek egzotikus, szentimentális régiségnek írták le, később viszont Dalida még a J’attendrai disco-változatának való felvételére is vállalkozott. Repertoárja most új dalokkal bővült, mint például a Sérénade argentine (1948), a La Samba tarentelle és a La Roulotte des gitans (1950).
Második férje Jo Harman volt, akivel éttermet nyitottak Cannes-ban. Rina Ketty utolsó koncertje 1996 márciusában volt. 1996. december 23-án halt meg a Cannes-ban.
Több mint 75 évvel a megalkotása után a „J’attendrai” dal ma is híres, többek között a Wolfgang Petersen által rendezett „A tengeralattjáró” − a mára legendássá vált − német filmben való megjelenítése miatt.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Rina Ketty című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
.jpg)
