Reményi József (Kassa, 1887. január 23. – Budapest, 1977. december 25.) magyar szobrász, érem- és plakettművész.
1902-től az Iparművészeti Iskolán Mátrai Lajos György tanítványa volt a díszítő szobrász szakon. 1905 és 1907 között Telcs Ede műtermében ismerkedett az éremművészet új francia stílusával. 1909-10-ben állami ösztöndíjjal Münchenbe utazott, ahol Georg Roemer mellett dolgozott. Tőle tanulta meg a negatívba vésett érmek technikáját.[7] Kapcsolatba került Adolf von Hildebranddal is.
Az első világháborúban súlyosan megsebesült. 1919-ben kinevezték az Iparművészeti Iskola tanárává. A Tanácsköztársaság bukása után visszavonultan élt, majd 1927-ben visszatért az Iparművészeti Iskola katedrájára és 1944-ig iparművészetet tanított. 1943-tól 1948-ig az Állami Pénzverde művészeti vezetője lett.[7]
1903-ban mintázta első érmét, 1912-ben jelentős sikereket aratott a kisplasztikai kiállításon bemutatott műveivel. Beck Ö. Fülöp és Telcs Ede mellett a magyar éremművészet egyik megteremtője, az érmet a művészet rangjára emelő alkotó. Művészetét bel- és külföldön egyaránt elismerték, számos kiállítása volt. Stílusára leginkább a modern klasszicizmus és szecesszió jellemző. Korai munkái között a magyar szecessziós éremművészet számos szép darabját találjuk meg, ezek főleg negatívba vésett munkák. Később áttért a mintázásra, sőt a két technikát együtt is alkalmazta. Érem katalógusa 874 tételt tartalmaz.[7] Számos forintérme tervezője.[8] Készített kisplasztikákat, portrékat is.[7]