Reigen japán császár

	Reigen japán császár
Született	1654. július 9.; Kiotó
Elhunyt	1732. szeptember 24. (78 évesen); Kiotó
Állampolgársága	Edo-bakufu; japán;
Házastársa	Takatsukasa Fusako; Empress Dowager Keihō; Bōjō Fusako; Chūnagon on Denji; Atago Tomiko; Gojō Yōko; Higashikuze Hiroko; Gojō Tsuneko; Fuji-shikibu; Irie Itsuko; Chūjō no Tsubone; Matsumuro Atsuko; Matsumuro Nakako;
Gyermekei	Masako-naishinnō; Higashiyama; Kyōgoku-no-miya Ayahito-shinnō; Gyōen-hosshinnō; Saku-no-miya; Arisugawa-no-miya Yorihito-shinnō; Yoshiko-naishinnō; Princess Ken'shi; Sonshō-hosshinnō; Gyōkyō-hosshinnō; Son'in-hosshinnō;
Szülei	Sono Kuniko; Go-Mizunoo császár
Foglalkozása	uralkodó
Tisztsége	tennó (1663. május 5. – 1687. május 2.)
Sírhelye	Tsuki no wa no misasagi
	A Wikimédia Commons tartalmaz Reigen japán császár témájú médiaállományokat.
	Sablon; Wikidata; Segítség;

Reigen császár (霊元天皇; Hepburn: Reigen-Tennó^?) (1654. július 9. – 1732. szeptember 24.) volt a 112. japán császár a hagyományos lista szerint.^[1]

Rejgen uralkodása 1663-tól 1687-ig tartott.^[2]

Származás

Mielőtt Rejgen megörökölte a Krizantém trónt, a polgári neve (Japán névadás) Szatohito (識仁^?);^[3] volt. Go-Mizunó 16. fia volt. Az anyja, Kuniko (新広義門院国子) udvarhölgy, Sonomonooto (内大臣園基音) miniszterének a lánya volt.

Rejgen császári családja Heian-palota Dajri részében élt. A családban 13 fiú és 14 lánygyermek volt.

Császárnő: Takacukasza Fuszako (鷹司房子)
- Harmadik lánya: Maszako császári hercegnő (栄子内親王)
Udvarhölgy: Bódzsó Fuszako (坊城房子)
- Második lánya: Kensi hercegnő (憲子内親王)
Udvarhölgy: Ogura Saneoki (小倉実起女) lánya
- Első fia: Szajsin herceg (済深法親王) (buddhista pap)
Udvarhölgy: Macuki Muneko (松木宗子)
- Negyedik fia: Aszahito császári herceg (朝仁親王), Tomohito néven is ismert.
- Ötödik lánya: Tomiko hercegnő (福子内親王)
- Hatodik lánya: Eisú hercegnő (永秀女王)
- Hetedik fia: Kjógoku-no-mija Ajahito császári herceg (京極宮文仁親王) – Hatodik Kjógoku-no-mija
- Hetedik lánya: Ume-no-mija (梅宮)
- Nyolcadik lánya: Kacuko hercegnő (勝子内親王)
- Nyolcadik fia: Szei-no-mija (清宮)
- Második fia: Kanrjú herceg (寛隆法親王) (buddhista pap)
- Negyedik lánya: Cuna-no-mija (綱宮)
- Harmadik fia: Szan-no-mija (三宮)
- Ötödik fia: Gjóen herceg (尭延法親王) (buddhista pap)
- Hatodik fia: Tajrej in-no-mija (台嶺院宮)
- Tizenegyedik fia: Toku-no-mija (徳宮)
- Tizenkettedik fia: Riki-no-mija (力宮)
- Tizenharmadik fia: Szonsó herceg (尊賞法親王) (buddhista pap)
- Tizenegyedik lánya: Bunó hercegnő (文応女王)
Házastárs: Nisi-no-tóin Tokinaga lánya (西洞院時良女)
- Első lánya: Csikóin-mija (知光院宮)
Házastárs:　Godzsó Cuneko (五条経子)
- Kilencedik fia: Szaku-no-mija (作宮)
- Tizedik fia: Só Ó herceg (性応法親王) (buddhista pap)
- Kilencedik lánya: Bunki hercegnő (文喜女王)
- Tizedik lánya: Gensú hercegnő (元秀女王)
Házastárs: Irie Icuko (入江伊津子)
- Tizennegyedik fia: Kacsi-no-mija (嘉智宮)
- Tizenkettedik lánya: Tome-no-mija (留宮)
Házastárs: Kurahasi Yaszuszada lánya (倉橋泰貞女)
- Tizenötödik fia: Mine-no-mija (峯宮)
Házastárs:　Macumuro Acuko (松室敦子)
- Tizenhatodik fia: Ariszugava-no-mija Jorihito császári herceg (有栖川宮職仁親王) – Ötödik Ariszugava-no-mija
- Tizenharmadik lánya: Josiko hercegnő (吉子内親王)
- Tizennyolcadik fia: Gjókjó herceg (尭恭法親王) (buddhista pap)
Házastárs:　Macumuro Nakako (松室仲子)
- Tizenhetedik fia: Szonin herceg (尊胤法親王) (buddhista pap)
Házastárs: Hata ??tada lánya (秦相忠女)
- Tizennegyedik fia: Jae-no-mija (八重宮)

Rejgen életének eseményei

1653. július 9.: Egy császári herceg születése, aki a posztumusz Rejgen”-tennó” név által válik ismertté.^[4]
1654.: Szatohito herceg, aki Ate-no-mija néven is ismert volt, a legidősebb testvére, Go-Komjo császár halála előtt örökössé vált, bár a fiatal herceget túl tapasztalatlannak vélték a császári titulus betöltésére. Azt a döntést hozták meg, hogy amíg idősebbé válik, az idősebb testvére, Go-szai foglalja el a trónt.
1663. március 5. Go-szai császár lemondott és Szatohito herceg vette át a helyét. Nem sokkal később Rejgen császár hivatalosan átvette a hatalmat és megkezdődött az uralkodása.
1665. (Kanbun 5, 6th month): Minden faluban hoztak létre inkvizíciós bíróságot. Ezeket a bíróságokat azzal vádolták, hogy kizárják a kereszténységet.^[5]
1666.: A hokkesu buddhista vallási szokásokat őrzik azok számára, akik úgy vélik, hogy a lelki és erkölcsi tisztaság is romolhat a másokkal való szoros kapcsolatok miatt.^[5]

1667. : Miután tűzvész sújtotta a templom fő struktúráját, megkezdték a Nigacu-dó (二月堂) újjáépítését.(二月堂).^[5]
1668. február 13.'): Edoban hatalmas tűz ütött ki, majd’ 45 napig tartott. A tűzvész oka gyújtogatás lehetett.^[5]
1669. : Ebben az évben nagy éhínség volt és egy katonai expedíciót indítottak az északi Honsú ellen.^[5]
1673. : Kyotoban hatalmas tűzvész pusztított.^[5]
1673. május 21. : A kínai buddhista (Buddhizmus) tanító Ingen meghal az Obaku Zen templomban.^[5]
1675. : Kyotoban tűzvész pusztított.^[5]
1680. június 4. Iecuna sógunátus meghal.
1680. június 15. Go-Mizunó császár meghal.
1680 : Egy árvíz letarolja Edot.^[5]
1680 : Edoban megtalálták a Gokoku-dzsit, singon buddhista templomot. (Singon buddhizmus).^[5]
1681 : Cunyosit sógunátussá avatták.^[5]
1682. február 5. Tűzvész söpör át Edon.^[6]
1681 : Éhínségtől szenved Kiotó és környező területei.^[6]
1682 : Tomohito-sinnót koronaherceggé nyilvánították és felavatási ceremóniát is rendeztek (300 év felfüggesztés után)^[1]
1685. március 26. Go-szai császár meghalt és egy nagy üstökös volt látható az égbolton.^[6]
1687. május 2. Rejgen császár lemond és az ötödik fia veszi át a helyét, Higasijama császár.^[6]
1687: Rejgen császár kolostorba vonulva uralkodik, és a lemondása után a Szentó császári palota lesz az új otthona.^[7]
1713: Rejgen császár Szodzsó (素浄) név alatt kolostorba vonul.
1732. szeptember 24. Rejgen 79 évesen meghal.

Rejgen császár emlékét tisztelik és őrzik a neki kijelölt császári mauzóleumban Kiotóban.

Jegyzetek

↑ ^a ^b Ponsonby-Fane, Richard. (1959). The Imperial House of Japan, pp. 117.
↑ Titsingh, Isaac. (1834). Annales des empereurs du japon, pp. 414–415.
↑ Ponsonby-Fane, p. 9.
↑ Meyer, Eva-Maria. (1999). Japans Kaiserhof in der Edo-Zeit, p. 186.
↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f ^g ^h ⁱ ^j ^k Titsingh, p. 414.
↑ ^a ^b ^c ^d Titsingh, p. 415.
↑ Ponsonby-Fane, Richard. (1956). Kyoto: The Old Capital of Japan, 794–1869, p. 342.