Földet bérlő, gazdálkodó családban született és nőtt fel nővérével, Dórával. Középiskolai tanulmányait a Rigai Városi Gimnáziumban végezte. Itt ismerkedett meg Pēteris Stučkas-szal aki sógora, és később a Lett Kommunista Párt vezetője lett.
Egyetemi tanulmányait 1884 és 1888 között a Szentpétervári Egyetemen folytatta, ahol jogi végzettséget szerzett. Az egyetem elvégzését követően a Vilniusi Kormányzósági Bíróságra helyezték.
Forradalmi tevékenysége
1887-ben még egyetemistaként jelent meg első verse a Dienas Lapa (Napilapok) folyóiratban. 1891 és 1895 között Rainis a Dienas Lapa szerkesztője volt. Ekkor vette feleségül Aspaziját (polgári neve Elza Rozenberga), aki szintén jelentős lett költő és drámaíró volt. A Dienas Lapa körül szerveződött a Jaunā strāva (Új áramlat) társaság, amely baloldali szociálliberális mozgalommá nőtte ki magát.
1897 júniusában letartóztatták. Először Pszkovba vitték vizsgálati fogságba. Kényszermunkára ítélték és a Vjatkai kormányzóságba (ma Kirov) száműzték. Száműzetése idején fordította le lettre GoetheFaustját és forradalmi hangulatú verseket írt. Száműzetéséből 1903-ban tért vissza Rigába. Visszatérését követően aktívan részt vett a szociáldemokrata mozgalomban. Egyik vezetője és inspirálója volt az 1905-ös forradalomnak.
A forradalmat követően Svájcba emigrált és Lugánóban telepedett le. Svájci tartózkodása alatt teljesedett ki irodalmi munkássága. Legjelentősebb művei itt születtek.
A Lett Köztársaság évei
15 évi emigrációt követően 1920. április 4-én tért vissza feleségével Lettországba. Mind a ketten aktívan kivették részüket a függetlenné vált Lettország politikai életében. Visszatérésükkor azonnal a Lett Szociáldemokrata Munkáspárt (Latvijas Sociāldemokrātiskā Strādnieku partija) Központi Bizottságának tagjai lettek. Rainist 1922-ben jelölték az államelnöki posztra, azonban a választásokon a jobboldali Jānis Čakstével szemben alul maradt. 1921 és 1925 között a Lett Nemzeti Színház igazgatója, 1926-tól pedig kulturális miniszter volt.
1920-ban jelölték az irodalmi Nobel-díjra, amit azonban nem kapott meg. Lettország legmagasabb állami kitüntetését, a Három-Csillag Érdemrendet 1925. február 28-án elsőként kapta meg.
Művei
Tālas noskaņas zilā vakarā (Távoli hangok kék estében)
Vētras sēja (A szél vetése)
Uguns un nakts (Tűz és éj) Dráma
Zelta zirgs (Az arany ló) Dráma
Klusā grāmata (Csendes könyv)
Ave sol!
Tie, kas neaizmirst (Akik nem felejtenek)
Indulis un Ārija Dráma
Pūt, vējiņ! (Fújj, szellő) Dráma
Jāzeps un viņa brāļi (József és testvérei) Dráma
Daugava
Magyarul
Száll és ég s kihuny a csillag – Versek, naplórészletek, válogatás és utószó: Saulcerite Viese, fordítás: Baka István et al., Európa, Budapest, 1990
