PROFILBARU.COM

	Elza Pliekšāne
Született	Johanna Emīlija Lizete Rozenberga; 1865. szeptember 11.; Jelgava melletti Zaļenieku majorság
Elhunyt	(78 évesen) 1943. november 5.; Dubulti (ma Jūrmala része).
Művészneve	Aspazija
Állampolgársága	orosz; lett;
Nemzetisége	Lett
Házastársa	Rainis
Foglalkozása	költő, író, műfordító és politikus
Tisztsége	a Saeima képviselője
Kitüntetései	Order of the Three Stars, 3rd Class; Érdemérem;
Sírhelye	Rainis Cemetery
	A Wikimédia Commons tartalmaz Elza Pliekšāne témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Aspazija (sz. Johanna Emīlija Lizete Rozenberga, férjezett nevén Elza Pliekšāne; 1865. március 16. – Dubulti, 1943. november 5.) lett írónő, politikus.

Élete

Elemi és középiskolai tanulmányait Jelgavában leányiskolában illetve leánygimnáziumban végezte. Az irodalom és a színház iránti érdeklődése korán megnyilvánult, és még diák korában tagja lett különböző ifjúsági szervezetnek is. A Jaunā strāva („Új Áramlat”) irodalmi-politikai szervezet tagjaként ismerkedett meg annak vezetőjével Jānis Pliekšānsszal (Rainis) aki ekkor mint fiatal költő és ügyvéd irodalmi folyóiratot adott ki. 1897-ben összeházasodtak. Előbb a litvániai Panenvėžysben, majd Moszkvában telepedtek le.

1905-ös forradalom elbukását követően a svájci Luganóba emigráltak. Innen 1920-ban tért férjével együtt Lettországba. 1920-tól Aspazija a Lett Szociáldemokrata Párt feminista platformjának a vezetője és parlamenti képviselő haláláig.

Irodalmi munkássága

Már középiskolai tanulmányai során felkeltette érdeklődését a nők helye a kor társadalmában. Irodalmi munkássága a női emancipáció kérdéséről írt színdarabjaival kezdődött. Első színdarabjával az „Atriebēja” (A bosszúálló nő) című drámával ugyan díjat nyert, de a cenzúra nem engedte bemutatni. Ez a darabot több dráma követte, amelyek központjában általában a romantikus lázadó nő állt.

A századfordulótól mint költő is ismertté vált, és egyre nagyobb sikereket ért el. Első verseskötete, a Sarkanās puķes (Piros virágok) 1897-ben jelent meg. Ez a kötet romantikus verseket tartalmazott, ahogy egyik kritikusa írta róla, Aspaziával lélek költözött a lett irodalomba.

1897-ben el kellett hagynia Lettországot. A száműzetés idején írt verseinek a hangja már jóval komorabb. Ezek a versek 1904-ben Dvēseles krēsla („A lélek alkonya”) címen jelentek meg.

1905-ben férjével, Rainisszal együtt Svájcba emigrált és Lugánóban telepedtek le. Aspazija Svájcban eltávolodott a társadalmi problémáktól, az itt írt versei leginkább lírai alkotások, a természetről, saját gyermekkoráról.

Miután 1920-ban visszatért Lettországba, aktív politikai tevékenységbe kezdett. Ezt követően írt verseiben megjelennek szatirikus hangok is. Ekkor írt drámái elsősorban történelmi drámák. Igen jelentős a publicisztikai tevékenysége. Dubultiban (ma Jūrmala része) halt meg.