Eredeti neve Rosenthal Kornél.[4] 1926-ban szerzett oklevelet a budapesti József Nádor Műszaki Egyetem Mérnöki Karán. Kezdetben magántervező irodákban dolgozott, ahol a tervezési, földmérési feladatok mellett kivitelezési gyakorlatot is szerzett. 1932-ben saját, magas- és mélyépítési szerkezetek statikájával foglalkozó tervezőirodát indít. Tervei alapján 1944-ig több mint 80 ipari, köz- és lakóépület tartószerkezetét, továbbá a nyergesújfalui vasbeton híd és az újpest-káposztásmegyeri átemelő telep mérnöki feladatait oldották meg.
1944. októberében munkaszolgálatra hívták be, majd deportálták. Hazatérése (1945. november) után 1948-ig a Fővárosi Építési és Városrendezési Osztály műszaki főtanácsosa, majd vezető tanácsnoka volt. Ezt követően a negyvenes évek végén ő szervezte meg az Építéstudományi Intézetet és ő volt a vezetője. 1950. szeptemberétől egyetemi tanári kinevezést kapott az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán. Megszervezte az Ipari és Mezőgazdasági Épülettervezési Tanszéket, amelynek 1971-ig, nyugállományba vonulásáig vezetője volt. Ő volt a budapesti Műszaki Egyetem rektora 1952 és 1954, illetve 1957 és 1960 között.
