Proklosz valószínűleg Konstantinápolyban született, és a hagyomány szerint Aranyszájú Szent János tanítványa volt. Alapos szónoklattani képzettséggel rendelkezett már, amikor Attikosz pátriárka 18 évesen diakónussá, majd pappá szentelte. 434-ben választották meg a főváros püspökének. 438. január 27-én ő temette el ünnepélyes keretek között a száműzött Aranyszájú Szent János maradványait Konstantinápolyban, de ő helyezte nyugalomra a szebasztei 40 vértanú ereklyéit is.[1]
Proklosz 437. január 6-án – Ifjabb Szent Melánia kérésére – megkeresztelte halálos ágyán Róma egykori prefektusát és császári követet, Volusianust. Az így szól unokahúgához: „Ha Rómának volna Prokloszhoz hasonló három embere, a Városban nem lenne több pogány.”[1]
437 szeptemberében erős földrengések rázták meg a várost. A pátriárka a néppel együtt nyilvános imádkozásba kezdett, melynek hatására elmúlt a természeti katasztrófa veszélye.[1]
