A pogácsa egy kisebb kerek, általában sós sütemény, de létezik édes változata is. A Kárpát-medencei, a balkáni és a török konyha jellegzetes terméke. Legelterjedtebb változatai a burgonyás, vajas, tepertős, juhtúrós és káposztás pogácsa. Hasonló néven ismert a Kárpát-medence és a Balkán népeinél (szlovákpagáč, osztrák német Pogatsche, szlovén, horvátpogača, szerbпогача), valat Tökországban (törökpoğaça).
kerek, gömbölyü alakjánál fogva rokon a bog, bogács, boglár, boglya, bogy, buga szókhoz.[3]
Pogácsa régi magyar receptekben
Simai Kristóf piarista szerzetes 1795 és 1799 között Selmecbányán lejegyzett kéziratos szakácskönyvében sokféle pogácsa szerepel: mézes pogácsa, vajas pogácsa, fűszeres pogácsa, csokolátapogácsácskák. A kemencében sült pogácsák mellett szárított "csömögéket" (mint a "mondolapogácsa csömöge" vagy a "mézes pogácsa citromlével, csömöge" kétféle változatban is), sőt főtt formázott tésztákat is pogácsaként említ (ilyen a "túrós haluska, vagyis pogácsa").[4]
Pogácsa a mai magyar konyhában
Legelterjedtebb változatai a burgonyás, sajtos, tepertős, tejfölös, túrós, juhtúrós, káposztás. Általában az étkezés után, vagy tartalmasabb levesek (pl.: gulyás) mellé adják kenyér helyett.
Hamuban sült pogácsa
A magyar népmesék vándorútra induló hősének eledele, amit általában az édesanyja süt neki. A régi diákok is ezt kapták útravalónak, amikor elhagyták az iskolát, innen ered az a szokás, hogy a ballagók tarisznyájába egy-egy pogácsát is tesznek. Valójában a tűz parazsában a héjában megsült burgonya.
