A rajztanári diploma megszerzése után 1926-ban beiratkozott a szegedi Ferenc József Tudományegyetem jogi fakultására, 1930-ban államtudományi doktorrá avatták. 1933-ban Csongrád főjegyzője, majd polgármestere lett. Az a nyolc év, amíg a várost irányította – a nagyszabású építkezések, az út- és csatornaépítési munkálatok, a parkosítás – meghatározta Csongrád új képének kialakulását. A vármegyei vezetés azonban személyes ellentétek miatt 1941-ben nyugdíjaztatta.
1938-ban feleségül vette Svastits Evelint, két leányuk született,[1] Éva] és Réka. A nyugdíjazást követő évei gazdálkodással és festéssel teltek. Az oroszok bejövetele elől családjával Budapestre ment, az ostromot ott élték át. Visszatértekor, 1945 februárjában a rendőrség letartóztatta, s bár a népbíróság később minden vád alól felmentette, nyugdíjától és vagyonától egyaránt megfosztották. Végül 1952 októberében családjával együtt kitiltották Csongrádról és kényszertartózkodási helyül a Hortobágyot határozták meg. Egy év múlva, a hortobágyi munkatábor – ahol asztalosként dolgozott – felszámolása után hazamehetett.
Bár az 1956-os események alatt közéleti szereplést csak rövid időre vállalt, letartóztatták majd rendőri felügyelet alá helyezték. Mindezen megpróbáltatások után visszavonult csongrádi szőlőskertjébe, s életének hátralevő évtizedeiben csak festett. Hosszú ideig nem szerepelhetett tárlatokon, elszigeteltsége csak a hetvenes évek végén oldódott fel.
Csongrád városa posztumusz Pro Urbe díjjal tisztelgett életműve előtt. Leányai által felajánlott akvarelljei, festői életművének java a csongrádi Városi Galéria[2]
állandó kiállításán láthatóak. A külföldre szakadt magyarok révén számos alkotása jutott Nyugat-Európa országaiba, valamint az Egyesült Államokba, Kanadába és Ausztráliába is.
Piroska János első világháborús harctéri naplója
A család segítségével jelent meg Piroska János első világháborús harctéri naplója. A napló első bejegyzése 1914 szeptemberében, az utolsó bejegyzés 1918. szeptember 16-án történt. A napló 4 év harctéri szolgálat eseményeit tartalmazza, szinte naponkénti bejegyzések formájában. A napló tintaceruzával íródott, időközben a több, mint 100 év alatt sokat halványodott. Az utolsó, 24. órában került megmentésre. 45 darab, többnyire a harctéren készített fénykép is szerepel a könyvben.
A napló bemutatja, milyen feladatok elé került az iskolapadból éppen kikerülő csongrádi fiatalember, milyen kihívások érték, és ő hogyan teljesítette kötelességét. Az őt későbbiekben is jellemző tulajdonságok: pontosság, jó megfigyelőkészség, a vezetésre való alkalmasság, a beosztottjai iránt érzett felelősségérzet már ekkor is nyomon követhető.