Nizzában született, hétgyermekes család negyedik gyermekekként, legidősebb fiúként. Anyai nagyapja a castinetai Ange Tomasi volt, a fotográfia úttörője. Édesapja, André Léotard (1907–1975) volt, Fréjus polgármestere. Egyik testvéröccse François Léotard (1942−2023) politikus volt, 1986−1988 között Franciaország kulturális és kommunikáció-ügyi minisztere, 1993–1995 között védelmi miniszter, 1996–1998 között az UDF elnöke.
1958-ban, tizennyolc éves korában, Bonifacióban beállt az Idegenlégióba, de hamarosan otthagyta.
1959-ben a párizsi Sorbonne-ra iratkozott be, és bölcsész-irodalmár oklevelet szerzett. Itt találkozott Ariane Mnouchkine színházrendezővel, aki a Jacques Lecoq Nemzetközi Iskola növendékeivel 1964-ben megalapította avantgárd színházi társulatát, a Théâtre du Soleil-t, ennek Léotard is alapító tagja lett.
A párizsi Sainte-Barbe Kollégium tanáraként működött 1968-ig. 1970-ben otthagyta a Théâtre du Soleil-t és átment a Népszínházhoz (Théâtre national populaire).
Első főszerepét 1972-ben René Vautier rendezőtől kapta, a Húszévesen a hegyekben c. filmdrámában, mely az algériai háború idején játszódik. 1973-ban, Fred Zinnemann rendező nemzetközi sikerű politikai krimijében, A Sakál napjában ő volt a fiatal vidéki csendőr, aki a végső leszámolás jelenetében Lebel felügyelővel (Michael Lonsdale-lal) együtt rajtaüt a merénylőn, de életével fizet. 1975-ben Serge Leroy rendező Hajtóvadászat című nyomasztó horrorfilmjében is vidéki fiatalembert játszik, aki halállal bűnhődik erőszakos tettéért.
1974-ben a vitatott megítélésű rendező, Maurice Pialat filmdrámájában, a La Gueule ouverte-ben egy halálosan beteg anya kínlódó fiát alakította.[14] Első nagy közönségsikerét 1975-ben, Claude LelouchAz egér és a macska filmjében aratta. Ugyanebben az évben megjelent az amerikai John FrankenheimerFrancia kapcsolat 2. c. krimijének nemzetközi szereplői között.
A hajnal c. film forgatásán, 1985-ben: (b-j) Léotard, Jancsó Miklós rendező, Doron Eran producer
Ugyanebben az évben, 1983-ban Claude Berri bűnügyi filmjében, a Viszlát, Pantin!-ben kábítószer-kereskedők és gyilkosok után nyomozó rendőrt alakított. Az 1980-as évtized Léotard filmszínészi pályájának legemlékezetesebb szakasza. Igényesebb filmdrámák következtek, (Adieu Blaireau, Rouge-gorge, A fajankó, Jane B. par Agnès V. és a Dél.) 1985-ben szerepelt Jancsó Miklós izraeli–francia koprodukciójában, A hajnal-ban.
Énekesi pályája
Viszonylag későn, az 1990-es években szerencsét próbált az énekesi pályán, párosban Philippe Servain zongoristával és harmonikással. Első nagylemezét 1990-ben adta ki (À l’amour comme à la guerre), majd a másodikat 1994-ben, Philippe Léotard chante Léo Ferré címmel, az egy évvel korábban elhunyt példaképére, Léo Ferrére emlékezve. Mindkettőért megkapta a Charles-Cros Akadémia költészeti díját. 1997-ben az alkotó előadóművészek szövetségétől, a SACEM-től megkapta a költők nagydíját.
Magánélete
Kábítószerfüggősége és alkoholizmusa egész életén át kísérte. Felvételein jól követhető hangjának színtelenné és rekedtté válása. 1995-ben 18 hónap felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték, kokain kereskedés vádjával. Önpusztító életmódja miatt 1999-ban egy forgatáson rosszul lett, átmenetileg kórházi kezelésre szorult.[15].
Az 1960-as évek elején Liliane Caulier színésznőt vette feleségül, két gyermekük született, Frédéric és Laetitia. Fia, Frédéric Léotard festőművész és színpadi díszlettervező lett. 1972-ben Philippe Léotard elhagyta feleségét és gyermekeit Nathalie Baye színésznő kedvéért, akivel 1981-ig élt együtt. 1986-ban Emmanuelle Guilbaud-val létesített viszonyt.[16] Egy közös leányuk született, Faustine Léotard, aki később szintén színésznő lett.[17]
Halála
2001. augusztus 21-én hunyt el légzési elégtelenség következtében, egy párizsi klinikán, ahol már két hónapja kezelték. 60 éves volt. Hamvai a párizsi Montparnasse-i temetőben nyugszanak.[11]
↑Noel Megahey: La Gueule ouverte (1974) (angol nyelven). The Digital Fix.uk, 2009. április 28. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 30.)