Huszonhárom évesen Guatemalába utazott, az úti költségek minden vagyonát elemésztették. Antigua Guatemala városában találkozott Fernando Espino misszionáriussal, aki lelki vezetője lett.
1653-ban jelentkezett a jezsuiták papi képzésére, de csakhamar félbehagyta tanulmányait; később belépett a ferences harmadrendbe.
Életét a szegények és rászorulók, a rabszolgák, indián őslakosok és gyermekek istápolásának szentelte: kórházat, hajléktalanszállót és iskolát épített, a szegénynegyedekben kis kápolnákat emelt, ahol az ottani gyermekek is tanulhattak. A betegek ápolására és a szegények gondozására hozta létre a Betlehemita Testvérek(Orden de Nuestra Señora de Belén), illetve Betlehemita Nővérek közösségét.
A Szent Ferenc-templomban temették el; sírja, valamint a szülőhelyén emelt szentély és az általa imahelyként használt tenerifei barlang fontos zarándokhellyé vált a hívők körében.
