| Parti tarisznyarák
|
|
|
|
| Természetvédelmi státusz
|
| Nem szerepel a Vörös listán
|
| Rendszertani besorolás
|
|
|
| Tudományos név
|
Carcinus maenas
(Linnaeus, 1758)
|
| Szinonimák
|
- Cancer granarius Herbst, 1783
- Cancer granulatus Say, 1817
- Cancer maenas Linnaeus, 1758
- Cancer pygmeus Fabricius, 1787
- Cancer rhomboidalis Montagu, 1804
- Cancer viridis Herbst, 1783
- Carcinus granulatus Smith, 1857
- Carcinus moenas (Linnaeus, 1758)
- Megalopa montagui Leach, 1817
- Portunus carcinoides Kinahan, 1857
|
| Elterjedés
|
 A parti tarisznyarák elnagyolt elterjedési térképe. A kék területeken endemikus faj; a vörös területeken invazív vagy behurcolt faj. A fekete pontok azokat a felbukkanásait jelzik, melyek nem vezettek invázióhoz, a zöld területek pedig a potenciális elterjedési területei a fajnak |
| Hivatkozások
|
|
|
A parti tarisznyarák (Carcinus maenas) a felsőbbrendű rákok (Malacostraca) osztályának tízlábú rákok (Decapoda) rendjébe, ezen belül az úszó tarisznyarákok (Portunidae) családjába tartozó faj.
Előfordulása
A parti tarisznyarák lényegében az Atlanti-óceán északi részén élő faj. Előfordul az Amerikai Egyesült Államokban Új-Anglia partjaitól kezdve egészen a földközi-tengeri partokig.
Megjelenése
A parti tarisznyarák hátpáncéljának átmérője legfeljebb 9 centiméter. A nőstény páncéljának az alsó része pirosas-narancsszínű. A potroh vége („farok”) behajlik a potrohpajzs alá. A hím páncéljának az alsó része zöldessárga. A farok ugyanolyan hosszú és visszahajló, mint a nőstényé, de annál keskenyebb, és hegyesebb a vége. A hátpáncél védi az egész testet, beleértve a lábakat is. A növekvő állat időnként leveti páncélját, az új „külső váz” egy ideig még puha. Az állatnak tíz lába van. Az első pár láb, fogazott fogószervvé módosult (ollós láb), a további nyolc járóláb fürge, oldalazó rákmozgást tesz lehetővé. A szemek mozgatható nyélen ülnek; ha nincs szükség rájuk, behúzhatók.
Életmódja
A parti tarisznyarák magányos, alkalmazkodó faj. Az állat közvetlenül az árapály határán él. Majdnem mindent megeszik, akár élő, akár holt: férgek, kisebb garnélarákok, puhatestűek, csontos halak és más tarisznyarák-fajok.
Szaporodása
A párzási időszak az év minden szakában lehet. A nőstény csak a páncél levetése után, a puhabőrű szakaszban termékeny. Amint ledobta páncélját, a hím megtermékenyíti. A sperma mindaddig tárolódik a nőstény testében, amíg megkezdődik a peteképződés. A megtermékenyült peték ragacsos masszát alkotva lógnak a nőstény testén; az állat maga alá hajtott széles farkával tartja szorosan a „csomagot”. A peték száma több ezer is lehet. A kifejlődéshez 12-18 hét kell, hogy elteljen. A peték szabadon úszkáló lárvákká alakulnak; maguk is részei a tengeri planktonnak. A lárvák több hétig sodródnak a tengerben, míg leereszkednek a fenékre, ahol elkezdődik az átváltozásuk.
Források
- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
- Carcinus maenas (Linnaeus, 1758) WoRMS
- Linnaeus, C. (1758). Systema Naturae per regna tria naturae, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis. Editio decima, reformata [10th revised edition], vol. 1: 824 pp. Laurentius Salvius: Holmiae.
- Museum Victoria: Introduced marine organisms in Port Phillip Bay
