A Paris–Ruhr egy nemzetközi vasúti járat volt, amely összekapcsolta a franciaországi Párizst a németországi Dortmunddal. A járatot a két végállomásáról nevezték el, a nyugaton található Párizsról és keleten található Ruhr-vidékről.[1] Élete nagy részében Trans-Europ-Express (TEE) volt.
Története
F-Zug
A Paris–Ruhr 1954. május 23-án indult[2][3] egy kocsiosztályú nemzetközi járatként, FT 168-os, nyugati irányban FT 185-ös vonatszámon.[4] A menetrendet úgy tervezték, hogy egy utas részt vehessen egy délutáni párizsi találkozón, és a visszaúton vacsorázzon, éppen Párizs elhagyása után. Ez a koncepció azt jelentette, hogy Dortmundból indultak már reggel 5:30-kor, és csak 00:45-kor érkeztek vissza Dortmundba. Kölnből és a vallóniai belga ipari városokból érkező idők kényelmesebbek voltak, a nyugati irányba az indulások 7:00-10:15 között, Párizsból 7:30-11:00 között történtek. A járatot a Deutsche Bundesbahn üzemeltette, eredetileg a VT 08 sorozatú dízelmotorvonatokkal.
Trans Europ Express
1957. június 2-án a Paris–Ruhr volt az egyik kezdeti Trans-Europ-Express (TEE) szolgáltatás. A járművek elöl TEE jelzéseket kaptak, de a VT 08 használata folytatódott, mert az erre tervezett német TEE szerelvények még nem készültek el.[5] A menetrend is szinte változatlan maradt. 1957. december 23-án a VT 08-at a csak első osztályú kocsikat továbbító DB VT 11.5 sorozatú motorvonatok váltották fel, amelyeket erre a célra készítettek a TEE hálózat számára.[6] 1960. május 29-én a Paris–Ruhrt, a Parsifal "tükörképét" meghosszabbították Hamburgig. A kilométerdíjak kiegyenlítése érdekében a Parsifalban használt francia járműveket átcsoportosították a Paris–Ruhr-ba és fordítva, így a németországi extra kilométereket német vonatok tették meg anélkül, hogy kilométerdíjat kellett volna fizetniük a külföldi pályahasználatért.[7] Ennek eredményeként a Paris–Ruhrt a francia RGP-825 sorozatú dízelmotorvonattal üzemeltették 1960. május 29. és 1965. május 30. között.[5]
Mivel a vasútvillamosítás Németországban tovább folytatódott, 1965 elején villamosmozdonyokat és TEE kocsikat szereztek be. A TEE Helvetia gördülőállományát villamosmozdonyokkal vontatott vonatok váltották fel, és a VT 11,5-ösöket átcsoportosították a Paris–Ruhr járatba.[6] A belgiumi villamosítás befejezése után 1969. június 1-jén a Paris–Ruhr is villamosmozdonnyal vontatott vonatra változott.[8] 1973. június 3-án a szolgálatot TEE Molière névre keresztelték át.
Menetrend:
Irodalom
- Centre for publicrelations UIC. TEE (holland nyelven). Paris: Union International des Chemins de Fer (1972)
- Hajt, Jörg. Das grosse TEE Buch (német nyelven). Bonn/Königswinter: Heel Verlag (2001). ISBN 3-89365-948-X
- La Légende des Trans Europ Express (francia nyelven). Vannes: LR Presse (2007). ISBN 978-29-036514-5-9
- Goette, Peter. TEE-Züge in Deutschland (német nyelven). Freiburg: EK-Verlag (2008). ISBN 978-3-88255-698-8
Források
|
---|
Nemzetközi | | |
---|
Belföldi | Franciaország | |
---|
Németország | |
---|
Olaszország | |
---|
|
---|