1887-ben végzett a hadiakadémián. Különböző parancsnoki posztokon szolgált, 1889-ben kapitánnyá léptetik elő. 1914-ben az 1. tartalékhadtest parancsnoka.
1916-ban a macedón és a nyugati fronton szolgált, itt az úgynevezett Below-hadseregcsoport fölött parancsnokolt. 1917-ben a nyugati és az olasz fronton teljesített szolgálatot.
Az 1917-es caporettói áttörés egyik fontos tervezője és egyik irányítója volt. A „caporettói csodának” is nevezett offenzíva során az Osztrák–Magyar Monarchia és a Német Birodalom csapatai mélyen behatoltak Észak-Olaszországba. Ez volt a központi hatalmak utolsó jelentős győzelme az antant csapatok fölött.
A hatalmas előretörést 1918-ban az antant ellentámadása követte, a második piavei csatában Below csapatai is vereséget szenvedtek. Ezután 1918-ban a 17. hadsereget irányította a nyugati fronton. 1919-ben visszavonult.