Karl von Bülow nagy múltú porosz katonacsaládban született 1846. március 24-én. Katonai szolgálatát 1864-ben kezdte a 2. gyalogos gárdaezrednél. Részt vett az 1866-os osztrák–porosz háborúban, ahol Königgrätznél kitüntette magát. Az 1870-es porosz–francia háborúban megkapta a másodosztályú Vaskeresztet. 1877-től századosként a vezérkarnál szolgált, 1893-ban pedig ezredessé léptették elő és megkapta a 4. gárdaezred parancsnokságát. 1897-ben vezérőrnagyként a hadügyminisztériumhoz került, 1901-ben pedig már mint altábornagy lett a 2. gárdahadosztály parancsnoka. Egy évvel később a vezérkarnál volt hadbiztos, majd 1903-tól a III. hadtest parancsnokságát bízták rá. 1912-ben vezérezredessé léptették elő és rábízták a III. hadtest felügyelőségét (General-Inspekteur).
Az első világháborúban
A háború kitörése után Bülow 1914 augusztusában a nyugati fronton a 2. hadsereg parancsnokságát kapta meg, amely a Schlieffen-terv alapján a német hadsereg támadó jobbszárnyához tartozott. Augusztus 7-én Bülow megszállta Liège-t, augusztus 22-23-án pedig elfoglalta Namur erődjét. Továbbhaladva visszaverte a Charles Lanrezac által vezetett francia 5. hadsereget Charleroi-nál augusztus 23–24-én, majd öt nappal később a pikárdiaiSaint-Quentinnél ismét vereséget mért rájuk.
A 2. hadseregtől jobbra (és nyugatra) elhelyezkedő 1. hadsereg az előrenyomulás közben egyre inkább elszakadt a 2. hadseregtől, ezért Bülow arra utasította annak parancsnokát, Alexander von Kluckot, hogy csökkentse a két hadtest közötti 40 km-es rést. Kluck ennek következtében nem a Schlieffen-tervben szereplő útvonalon, Párizst délnyugatról megkerülő útvonalon haladt, hanem a francia fővárost délkeletről igyekezett megkerülni. Bülow szeptember 4-én átkelt a Marne folyón, de 5-én komoly ellenállásba akadt. A gyorsan megerősített francia 5. hadseregnek sikerült behatolni a két német hadsereg közötti résbe és bekerítéssel fenyegette a hosszú előrenyomulásban elfáradt németeket. Az első marne-i csatában a franciák megállították a német előrenyomulást és Bülow védelmi pozícióba vonult vissza az Aisne folyó mögött. Később a Schlieffen-terv megváltoztatása és a visszavonulás miatt a német közvélemény Bülowot hibáztatta a haditerv kudarcáért.
Karl von Bülowot 1915 januárjában tábornaggyá léptették elő. Két hónappal később szívrohamot kapott és 1916 elején végleg visszavonult. Berlinben élt egészen 1921-es haláláig.
A Hohenzollern-ház Királyi Rendjének főparancsnoki keresztje kardokkal (Németország)
Családja
Karl von Bülow 1883-ban vette feleségül Molly Krachtot (1864-1945). Három gyermekük született, Alexandra (1884-1953), Busso (1886-1915) és Vicco von Bülow-Schwante (1891-1970).
Heinz Kraft: Bülow, Karl von. In: Neue Deutsche Biographie (NDB). Band 2, Duncker & Humblot, Berlin 1955, ISBN 3-428-00183-4, S. 736 f. (Digitalisat)
Wilhelm Groener: Das Testament des Grafen Schlieffen. Operative Studien über den Weltkrieg. Berlin 1927
Karl-Friedrich Hildebrand, Christian Zweng: Die Ritter des Ordens Pour le Mérite des I. Weltkriegs. Band 1: A–G. Biblio Verlag, Osnabrück 1999, ISBN 3-7648-2505-7, S. 221–223.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Karl von Bülow című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
.svg){kind=small}
.png){kind=small}
