Zsidó családból származott, de katolikus hitre tért át. Középiskolai tanulmányai után Lipcsében és Freiburgban jogot és politológiát hallgatott. 1880-ban írt Die vertragsmäßige Doppelwährung című írása révén kapcsolatba került a bimetalizmus mozgalmával. Az arany vagy ezüst valuta támogatói közti vitában Arendt az aranyon és ezüstön alapuló kettős valutát támogatta, amelynek nemzetközi szerződéseken kell alapulnia, így csökkentve az árfolyam-ingadozásokat.
1882-ben társalapítója lett a Deutschen Vereins für internationale Doppelwährung szövetségnek, ő lett a szervezet titkára, egyben az egyesület kiadványainak szerkesztője. Németországban Arendt volt a bimetálmozgalom fő elméleti képviselője.
1886-tól a merseburgi 5. választókörzet képviselőjeként[2] a porosz képviselőház tagja volt.[3]1898-től a Reichstagban(wd) a szabad konzervatív párt képviselője volt. A Német Császárság1918-as megszűnéséig mindkét házban tevékenykedett. 1888 és 1898 közt a Deutsches Wochenblatt szerkesztője volt. A lap a Reich és a szabad konzervatív párt szócsöve volt.
Arendt minden szocialista erőfeszítés ellenségének számított, imperialista volt, a haditengerészeti fegyverkezés és a védővámok politikája szószólójának számított. Ernest Hamburger(wd) mint a "legreakciósabb zsidó származású képviselőt" említi.[4]1885-től kivált a gyarmatosítás mellett kampányolt, társalapítója és titkára volt a Deutschen Emin-Pascha-Komitees-nek, amelynek célja az volt, hogy felvegye a versenyt az angol gyarmatosítási erőfeszítésekkel, valamint segítse Emin pasa (Eduard Schnitzer) tevékenységét. A szervezet 1889-ben felszerelt egy expedíciót is, amelynek vezetője Carl Peters(wd) volt.
Arendt a Deutschen Kolonialgesellschaft és az Alldeutschen Verbandes elnökségi tagja is volt, így egyike volt azon kevés zsidó származású embernek, akik csatlakoztak ehhez a nyíltan antiszemita szervezethez.[5] Időnként az Ostmarkenverein-ben is főszerepet játszott. Franciaországgal szemben nem foglalt el agresszív álláspontot, sőt hasznossági okokból 1892-ben a német-francia szövetség mellett emelt szót.[6]1907-ben a Bülöw-blokk egyik legmeghatározóbb ellenfele volt.
Die Silberenquete. Eine Auseinandersetzung mit Ludwig Bamberger. Walther, Berlin, 1894 online változat
Herr Reichsbankpräsident Dr. Koch und die Währungsfrage. Eine Antwort auf die Herrenhausrede des Herrn Dr. Koch vom 16. Mai 1895. Walther, Berlin, 1895 online változat
↑Thomas Kühne: Handbuch der Wahlen zum Preußischen Abgeordnetenhaus 1867–1918. Wahlergebnisse, Wahlbündnisse und Wahlkandidaten (= Handbücher zur Geschichte des Parlamentarismus und der politischen Parteien. Band 6). Droste, Düsseldorf 1994, ISBN 3-7700-5182-3, 434–437. oldalak
↑Bernhard Mann (szerk.): Biographisches Handbuch für das Preußische Abgeordnetenhaus. 1867–1918. Közreműködők: Martin Doerry, Cornelia Rauh és Thomas Kühne. Droste Verlag, Düsseldorf 1988, 48. oldal (Handbücher zur Geschichte des Parlamentarismus und der politischen Parteien, Band 3)
↑Juden im öffentlichen Leben Deutschlands: Regierungsmitglieder, Beamte und Parlamentarier in der monarchistischen Zeit. 1848–1918. Tübingen 1968, 348. oldal; books.google.com
↑Jacob Toury: Die politischen Orientierungen der Juden in Deutschland. 230. oldal; books.google.com
↑Jacob Toury: Die politischen Orientierungen der Juden in Deutschland. 305. oldal
Ez a szócikk részben vagy egészben az Otto Arendt című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
Otto Arendt. megjelent: Ernest Hamburger: Juden im öffentlichen Leben Deutschlands: Regierungsmitglieder, Beamte und Parlamentarier in der monarchischen Zeit. 1848–1918. Mohr, Tübingen 1968, 347–350. oldalak
