A szegedi zenei szakiskolában tanult gordonkázni Báthory Sándornál, 1960–1964 között. 1965 és 1970 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folytatta zenei tanulmányait Friss Antal tanítványaként. 1970-ben részt vett Sienában André Navarra mesterkurzusán, majd 1970–1971-ben a moszkvai Csajkovszkij Konzervatóriumban Sz. P. Sirinszkijnél tanult.
Több nemzetközi versenyen szerepelt eredményesen, a legfontosabbak az 1973-as budapesti Nemzetközi Pablo Casals Gordonkaversenyen és az 1976-os riói Villa Lobos-versenyen elért első helyezései.
Csellószólistaként Európa csaknem minden országában fellépett, de gyakori vendége Amerika és a Távol-Kelet legjelentősebb hangversenytermeinek is, és gyakori partnere a legnevesebb szimfonikus zenekaroknak (Bécsi Szimfonikusok, Gewandhaus Zenekar, RAI Zenekar stb.), karmestereknek. 1990-től a firenzei Camerata Strumentale Italiana kamarazenekar karmestere, művészeti vezetője volt, 1997-től a niederstotzingeni zenei napok művészeti vezetője.
