Neuber Ede

Neuber Ede
Született	1882. február 3. Munkács
Elhunyt	1946. február 3. (64 évesen) Mittelberg
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Házastársa	Schrikker Berta
Szülei	Neuber Ede Rosenbach Vilma
Foglalkozása	orvos, bőrgyógyász, higiénikus, egyetemi oktató
Tisztsége	a magyar felsőház tagja (1937 – 1938. szeptember 17.)
Iskolái	Budapesti Tudományegyetem (–1905, orvostudomány)
Sablon • Wikidata • Segítség

Neuber Ede (Munkács,^[1] 1882. február 3. – Mittelberg, Ausztria, 1946. február 3.) magyar orvos, bőrgyógyász, higiénikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A bőrgyógyászaton belül fő kutatási területe a bőrgombásodások vakcinás gyógykezelésének kidolgozása volt. 1921-től 1944-ig vezette a debreceni, illetve a budapesti tudományegyetemek bőrgyógyászati tanszékeit, illetve bőr- és nemikórtani klinikáit.

Neuber Ernő (1886–1947) orvos, sebész bátyja.

Életútja

Dr. Neuber Ede (1849–1921)^[2] tábornok, főtörzsorvos és báró Rosenbach Vilma (1856–1936) fia.^[3][4] A Budapesti Tudományegyetemen szerzett orvosi oklevelet 1905-ben. Az ezt követő két tanévben tanársegédként fordult meg az egyetem élettani, anatómiai, illetve II. számú kórbonctani intézeteiben. 1907-től az egyetemi bőr- és nemikórtani klinikán tevékenykedett tanársegédként, később adjunktusként. 1908 és 1911 között állami ösztöndíjjal tanulmányúton járt, melynek során párizsi, londoni, berlini, algíri, illetve spanyolországi bőrklinikákat látogatott meg. Hazatérte után tovább folytatta a munkát a budapesti bőr- és nemikórtani klinikán, 1914 és 1918 között, az első világháborúban pedig ezredorvosi szolgálatot teljesített. Időközben, 1915-ben a bőr- és nemibetegségek patológiájából és kórszövettanából egyetemi magántanári képesítést nyert a Budapesti Tudományegyetemen.

1921-től 1938-ig a debreceni Tisza István Tudományegyetemen volt a bőrgyógyászat és nemikórtan tanszékvezető nyilvános rendes tanára, egyúttal az egyetemi bőr- és nemikórtani klinika igazgatója. 1931–1932-ben az egyetem rektori, 1936–1938-ban az orvostudományi kar dékáni tisztét is betöltötte. 1933-ban miniszteri biztosként kinevezték az Országos Antiveneriás Bizottság élére, amelynek feladata a szexuális úton terjedő betegségek elleni küzdelem összehangolása, szervezeti kereteinek törvényi előkészítése volt. 1938-ban a Pázmány Péter Tudományegyetemen a bőrgyógyászat nyilvános rendes tanárává nevezték ki, egyidejűleg az egyetemi bőr- és nemikórtani klinika igazgatói feladatait is ellátta. 1944 végén a Budapest felé közeledő frontvonal elől Németországba távozott. 1945 májusában távollétében kimondták hivatalvesztését, Ausztriában halt meg.

Munkássága

Elsősorban a bőr gombás megbetegedéseivel foglalkozott. Kidolgozta az orr-, gége- és garatszkleróma fajlagos immunitást előidéző vakcinás terápiáját, a bőrtuberkulózis kombinált gyógykezelését, a betegségből lábadozók (rekonvaleszcensek) vérsavójából előállította a sugárgomba-betegség (aktinomikózis) védőoltását. Elsőként ismerte fel a forró égövi eredetű filariázis magyarországi megjelenését, s maláriabeoltásos eljárást fejlesztett ki a betegséget okozó Wuchereria bancrofti fonálféreg elpusztítására. Farmakológiai jellegű kutatásai során behatóan tanulmányozta az arzén-, higany-, bizmut- és aranyalapú gyógykészítmények, antiszifilitikumok hatásmechanizmusát.

Egészségvédelemmel is foglalkozott, jelentősen hozzájárult a szervezett bőrgyógyászati szűrések elindításához és a szexuális úton terjedő betegségek elleni megelőző küzdelem megszervezéséhez.

Tanulmányai az Orvosi Hetilap, az Orvosképzés és az Orvostudományi Közlemények című szakfolyóiratokban jelentek meg.

Társasági tagságai és elismerései

1938-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1943-ban rendes tagjává választották. Elnökként vezette a Magyar Dermatológiai Társaság munkáját, illetve alelnöke volt a Magyar Higiénikusok Társaságának.

Több külföldi tudományos társaság beválasztotta tagjai sorába: levelező tagja volt a Holland Dermatológiai és Venerológiai Társaságnak (Nederlandse Vereniging voor Dermatologie en Venereologie) és az Amerikai Dermatológiai Szövetségnek (American Dermatological Association), tiszteletbeli tagja a Spanyol Fül-orr-gégészeti Társaságnak (Sociedad Española de Otorrinolaringología), az Osztrák Dermatológiai és Venerológiai Társaságnak (Österreichische Gesellschaft für Dermatologie und Venerologie), a Német Dermatológiai Társaságnak (Deutsche Dermatologische Gesellschaft), a hamburgi Északnémet Dermatológiai Társaságnak (Norddeutsche Dermatologische Gesellschaft), továbbá az Olasz Dermatológiai Társaságnak (Società Italiana di Dermatologia).

Tudományos munkássága elismeréseként 1941-ben átvehette a Corvin-koszorút. 1936-tól 1938-ig a felsőház tagja volt, 1943-ban a Bonni Egyetem díszdoktorává avatták.

Főbb művei

• Vizsgálatok a rhinoscleromáról. Budapest. 1909 (Goldzieher Miksával)
• A Wassermann-féle syphilisreactio értéke a gyakorlatban. Budapest. 1909 (Guszmann Józseffel)
• Az elektromos colloid-fémek némely alkalmazásáról. Budapest. 1909
• Befolyásolja-e a kénesőkezelés a szervezet védőanyagait? Budapest. 1910
• Az öröklési és fajfenntartási hygienia alapjai. Budapest. 1935
• A főiskolai ifjúság egészségvédelme. Budapest. 1937

Jegyzetek

1. Gulyás Pál könyvészete Neuber születési helyeként a Munkácshoz közel eső Várpalánkát tünteti fel.
2. Id. Neuber Ede halotti bejegyzése a Budapest VIII. kerületi polgári halotti akv. 1405/1921. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 28.)
3. Testvérének, Neuber Ernőnek házasságkötési bejegyzése a Budapest VIII. kerületi polgári házassági akv. 133/1921. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 28.)
4. Neuber Edéné Rosenbach Vilma gyászjelentése (1936). (Hozzáférés: 2019. november 28.)

Források

• Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969. 296. o.  
• Magyar nagylexikon XIII. (Mer–Nyk). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 737. o. ISBN 963-9257-09-5  
• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái XIX. Budapest: Argumentum. 2002, 510–511. h.
• Új magyar életrajzi lexikon IV. (L–Ő). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 1063–1064. o. ISBN 963-547-414-8  

További irodalom

• Neuber Ede. In: Akadémiai Értesítő 1946.
• Vértes László: Dr. Neuber Ede, az első (egyetlen?) egészségügyi felvilágosító akadémiai székfoglaló megtartója: A professzor születésének 120. évfordulójára. In: Egészségnevelés XLIII. 2002. 4. sz. 184–188. o.