A Négyszáz csapás (eredeti cím: Les Quatre Cents Coups) 1959-es, fekete-fehér francia film.
François Truffaut első filmje elnyerte a legjobb rendezés díját a cannes-i nemzetközi filmfesztiválon, ahol a fiatal filmrendező azonnal a nemzetközi mezőny élére került. Akár a többi új hullámos, Truffaut is cikkeket írt a Cahiers du Cinémába, az André Bazin által szerkesztett filmművészeti magazinba. Truffaut volt a legradikálisabb szerző a szerkesztőségben, aki hevesen bírálta a minőségi hagyományt a francia filmben, és meghirdette a szerzői film programját.
„A boldogtalan gyermek mindig bűnösnek érzi magát, s talán ez a legszörnyűbb.” – Truffaut
„A boldogtalan gyermek mindig bűnösnek érzi magát, s talán ez a legszörnyűbb.”
– Truffaut
A Négyszáz csapást átitatja a személyes filmkészítés szelleme. Hőse, Antoine Doinel voltaképp a mestert formázza meg. Az operatőr eredeti párizsi helyszíneken forgatott. Az egyik jelenetben Antoine-t a vidámparkban látjuk egy forgó hordóban, s teste mindenféle torz alakba csavarodik, ami a társadalom korlátozó normái elleni lázadásra utal. A film végén Antoine kiszabadul a javítóintézetből, a fiú kifulladva rohan az utcán, az arcán harag tükröződik. Folytatásai: a Lopott csókok (1968), a Családi fészek (1970) és a Menekülő szerelem (1979).