Muszty Bea (Pécs, 1950. január 14.) és Dobay András (Pécs, 1950. március 7.) zenészek, mesejáték-írók, dalszerzők, a Muszty-Dobay Gitáriskola és a Csalamádé daloskönyvek szerzői.
Muszty Bea és Dobay András a zenei általános iskola után egy osztályba jártak a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban.
Bea 6 éves kora óta hegedült, András zongorázott és gitározott.
A speciális, heti hat órás angol tagozaton kerültek kapcsolatba az angolszász népzenével.
Angol tanárjuktól kaptak egy skót-, ír-, angol- és amerikai népdalokat, spirituálékat és gospeleket tartalmazó népdalgyűjteményt, amelyből gitárkísérettel énekelték a dalokat az angol órákon.
A gimnáziumban spirituálé együttest alakítottak, mely nagy sikereket aratott Pécsen és a Keszthelyi Helikon Ünnepségeken.[1]
1968-ban mindketten Budapestre kerültek, Bea az ELTE angol–orosz szakára, András a Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki karára. „Bea és András” néven ír-skót-amerikai népdalokat, az amerikai népdal-mozgalom dalait, Donovan, Bob Dylan, Simon & Garfunkel, számokat, és magyar költők megzenésített verseit énekelték egyetemi klubokban, a Műegyetem Szkéné Színházában, de közreműködtek az Egyetemi Színpad irodalmi műsoraiban is.[2]
Mindketten több hangszeren játszanak: hegedű ("fiddle"), öthúros bendzsó, mandolin, balalajka, blues-szájharmonika ("blues harp"), autoharp(en).
A 70-es években még nem lehetett külföldről könyveket vagy hanglemezt rendelni, így az USA népzene-mozgalmának „nagy öregjétől”, Pete Seegertől kértek segítséget, aki gitár- és bendzsóiskolát, valamint több népdalgyűjteményt küldött nekik. Levelében[3] azt kérte, hogy próbálják meg a magyar népzenére alkalmazni az öthúros bendzsót és a dupla húros, ír hegedűstílust.
Versmegzenésítéseket tartalmazó, Titkos út című nagylemezükön[4] több dalban is ötvözik az Appalache-hegység népzenéjét széki népzenei motívumokkal.
Első fellépésük 1970-ben volt a hűvösvölgyi Nagyréten, ahol a Tolcsvay-trió is szerepelt.[5] A Tolcsvay fivérek, Béla és László ezután meghívták őket a Bem rakparti Tolcsvay Klubba, ahol onnantól fogva rendszeresen felléptek, majd – az Illés-együttes és a Tolcsvay-trió 1972-es felbomlása után – „Muszty-Dobay Folk Klub” néven átvették a klubot. Minden héten más-más vendégük volt, köztük a Kolinda együttes, a Gépfolklór Szabó Andrással, a Kaláka, Dévényi Ádám, Mandel Róbert, a Muzsikás együttes és még sok akkori folkelőadó.
Az 1972-es Ki Mit Tud- és a TV-szereplés indította el országos karrierjüket. A kerületi döntőn felfigyelt rájuk a zsűri elnöke, Módos Péter, az MTV zenei szerkesztője, és felkérte őket a Tapsifüles című műsorban történő szereplésre. Ezután gyakran feltűntek a TV könnyűzenei műsoraiban – Egymillió fontos hangjegy, Pulzus[6] Könnyűzenei Panoráma. Versmegzenésítéseikkel rendszeresen szerepeltek a TV és a Magyar Rádió irodalmi és népzenei műsoraiban.
Tolcsvayék révén ismerkedtek össze az alakuló Fonográf együttes tagjaival, Fonográf-turnékon előzenekarként szerepeltek.[7]
Szörényi Levente – „pre-Fonográf” – Utazás című albumán és Halász Judit első lemezén[8] Bea hegedült és András 5 húros bendzsón közreműködött.[9]
1973-tól country blues műsorral, irodalmi estekkel és interaktív gyerekműsoraikkal járták az országot.[10]
Akkoriban csak klasszikus gitároktatás folyt az iskolákban. 1965-ben, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában Gonda János megalapította a Jazz Tanszéket, ahol jazz-gitár oktatás is folyt, de ez csak kevesek számára volt elérhető.
Az országban a '60-as évek óta gombamód szaporodtak a beat-együttesek, de oktató-anyag híján az amatőr gitárosok változatlanul egymástól tanulgatták az akkordokat.
Bea és András a 70-es években a VÁZA FOLK KLUB[11] vezetői voltak, ahol nemcsak rendszeres hangszeroktatás folyt, hanem a neves előadók mellett kezdő együttesek, amatőrök is felléphettek. Akkor határozták el, hogy gitároktatási tapasztalataik alapján megírnak egy gitáriskolát, ami otthoni tanulással is alkalmas az alapok elsajátítására. Az alapötlet az volt, hogy – az akkori gitároktatási szokásokkal ellentétben – nem elmélettel, ötvonalas kottával és skálázással, hanem egyszerűen megtanulható akkordokkal és dalokkal tanítanak, hogy a zeneoktatásból kimaradt, kottát olvasni nem tudó fiatalok tömegei egyedül, egyszerű útmutatások alapján zenélhessenek szabadidejükben.
1979-ben jelent meg első, szolfézs alapismereteket is tanító, gitároktató könyvük, a Folk Gitár Iskola, mely Pete Seeger oktatási metódusát ötvözi a Kodály-módszerrel.
100.000 eladott példány után, 1990-től már saját kiadásban jelent meg a Gitáriskola és az öt Csalamádé Daloskönyv, így mintegy 900 dallal lehet gyakorolni a Gitáriskolából tanultakat.
2022 októberében került fel az internetre a 120 részesre tervezett gitároktató sorozat első 100 része.
A Gitáriskola alapján, 20-25 perces videókkal, apró lépésenként tanulhatnak a gitárosok.
A Csalamádé daloskönyves példadalokkal megtanulhatják, hogyan kell hatásosan előadni egy dalt a különböző pengetési-éneklési stílusok váltogatásával, megérthetik a sikeresen előadott dalok dramaturgiáját.
A gitárárak emelkedését kompenzálandó a teljes sorozat ingyenesen nézhető és letölthető.
1982-től nyolc zenés mesejátékot írtak a Magyar Rádió Irodalmi Osztályának felkérésére, melyekből többet színházak is bemutattak.
A Boszorkánypalánta[12] (1988) c. mesejátékukból többszörösen díjnyertes[13] TV-játékot írtak.
A Hungaroton gondozásában két mesejátékuk került forgalomba vinyl LP hanglemezen és hangkazettán.
A hetedik testvér (rajzfilm – dialóg, zene, dalszöveg) – InterPannonia 1996 IMDb [14]
Boszorkánypalánta – TV-játék (MTV 1988) – forgatókönyv, dalok[15] IMDb
A Boszorkánypalánta közönségdíjas első helyezett lett a Televíziós gyermekműsorok és gyermekfilmek szemléjén (Kőszeg, 1988). A Zenés Ifjúsági Filmek Világfesztiválján (Blagoevgrad, 1989) a közönség díj mellett elhozta a legjobb forgatókönyv és a legjobb zene fődíját is.
A ’80-as években több tévés reklámhoz készítettek zenét és szöveget. Kristálykeserű című reklámfilmjük megkapta a cannes-i Nemzetközi Reklám TV- és Filmfesztivál Nemzeti Díját.[16][17]
1972-ben házasodtak össze. Gyermekük, Dobay Ádám, Angliában él.
Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár)[18] – Origó-Quart interjú[19]
(Forrás: Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet)