PROFILBARU.COM

Mosonmagyaróvárott 1956. október 26-án a határőrlaktanyánál gyilkos sortűz fogadta a laktanyát elfoglalni kívánó forradalmi tömeget. A mai napig nem tudni, hány áldozata volt a golyózápornak.

A mosonmagyaróvári sortűz híre, az itt készült fotók bejárták a világot. Európa országaiból anyagi támogatás érkezett Magyarországra, de amit az itteniek a legjobban vártak, a katonai és politikai segítség elmaradt.

Tüntetés

1956. október 26-án reggel 8 óra táján a mosonmagyaróvári szakmunkásképző és néhány általános iskola diákjai az akadémia elé vonultak (a gimnázium épületét az iskolavezetés lezárta, onnan tanulót ki nem engedtek) és az előadásokra gyülekező diákokat csatlakozásra szólították fel. A nép az MDP székház elé vonult, ahonnan eltávolították a vörös csillagot. A tömegben általános iskolások tanáraikkal, gyerekes kismamák, vidékiek, a Mezőgépgyár és a MOFÉM gyár munkásai is voltak. Ezt követően értek a felvonulók a járásbíróság elé, ahol kiszabadították az ott őrzött hat-hét köztörvényes bűnözőt. Egy Ikarus autóbusz tetejéről kihirdették a kinyomtatott 14 pontba szedett követelésüket. Tovább haladva az 1848-as emlékműnél két nagy csoportra szakadtak szét a vonulók. Az egyik csoport a rendőrség épületéhez ment. Az épületről itt is leverték a vörös csillagot, több rendőr csatlakozott a tüntetőkhöz. Ezután a posta épületének érintésével a rádióállomáshoz mentek.

A másik csoport a DISZ-bizottsághoz vonult, onnan a Gyári úti rendőrőrs érintésével a Timföldgyárat és a Kötöttárugyárat vették célba, hogy azok dolgozóit is bevonják a felvonulásba. A továbbinduló tömeg a laktanyához vonult két úton, kisebb csoportokra szakadozva.

A laktanya védelmi intézkedései

Mivel a laktanyában 8 vagon mennyiségű lőszer és robbanóanyag volt, ezért a határőrök azt a parancsot kapták a győri kerületparancsnokságtól, hogy akadályozzák meg a civilek behatolását, vagy robbantsák fel a lőszert. A laktanya vezetői az első megoldást választották. Dudás István százados, a laktanya parancsnoka 26-án a kora reggeli órákban a körlet védelmét a laktanyán kívül kialakította, így a laktanya előtti út használata korlátozva volt. A laktanya déli, északi, és nyugati oldalán géppuskafészkeket telepítettek. A keleti homlokzat előtt észak-déli irányban vezető út és a bekötőút kereszteződésében (a Határőr út 13. számú háznál) jobb- és baloldalt is géppuskafészkeket helyeztek el. Dudás a laktanya épületének parancsnokává Gyenes György főhadnagyot, míg a külső védelmi rendszerért felelős parancsnoknak Tóth Károly főhadnagyot nevezte ki.

A sortűz

A laktanya elé érkező fegyvertelen emberek nemzeti színű zászlókat lengettek, egyesek a Himnuszt, mások a Szózatot, a Kossuth-nótát énekelve haladtak, az élen állók követelték a vörös csillag leszedését a laktanyáról, és a néphez való csatlakozásra hívták a bent lévőket. Létszámukat 1000–2000 főre becsülték. A folyamatosan érkező tömeg az elsőket még előrébb nyomta. Egy tiszt a felvonulók elé ment, de a folyamatosan érkezők miatt állandó hátrálásra kényszerült. A géppuskafészektől kb. 25–30 méterre kézfeltartással megállította a tüntetőket. Látszólagos barátkozás kezdődött, de amikor a tömeg eleje úgy 15 méterre megközelítette a kaput, eldördült az első lövés.

Két vagy három sorozatot adtak le, melynek számos halálos, súlyosabb és könnyebb sebesült áldozata volt. Számukat az is növelte, hogy a laktanyaépület ablakaiból a sebesültek és a menekülők közé kézigránátokat hajigáltak.

A sebesültek mentése

Az életben maradt emberek – akik valamilyen fedezékbe tudtak menekülni – kirohantak a térre, és társaikat igyekeztek elsősegélyben részesíteni. A Főépítésvezetőség irodájából kötszert, vattát, és elsősegélyhez szükséges anyagokat küldtek a helyszínre, miközben az ott dolgozók odasiettek segíteni. Értesítették a mentőket, a sebesültek gyorsabb elszállításához az ÉPFU-t és a TEFU-t is odahívták. A téren maradt sebesült embereket még lovas szekéren is vitték a mosonmagyaróvári kórházba, majd amikor ott megteltek a kórtermek, Győrbe és a fővárosba is szállítottak meglőtteket.

Az áldozatok száma

Már a sortűz másnapján eltérő adatok láttak napvilágot. A megyei napilap 59 halottról számolt be, a Földes Gábor ellen indított perben, 1957-ben, az ügyész 104 áldozatot, a temetésről beszámoló Daily Mail 85 elhunytat és 230 sebesültet említett. Később több szemtanú 107 áldozatról beszélt.
Pontos számokat a későbbi vizsgálatok sem tudtak megállapítani, egyrészt a források, másrészt az orvosi dokumentáció hiánya miatt.

A sortűz hatása

A sortűz leírhatatlan hatást váltott ki. A város lakói a halottasházakba tódultak, hozzátartozóikat keresve. Többen bosszúra szomjazva a rendőrségtől és a honvédségtől próbáltak fegyvert szerezni, sikertelenül. A pattanásig feszült indulatokat tovább szította a városi hangosbeszélő is, amely a felvonulókat – s majdani áldozatokat – csőcseléknek titulálta, és őket nevezte meg a mészárlás, a sortűz előidézőiként.
A laktanya körül kora délután növekvő számú embertömeg gyülekezett, amely fegyver nélküli blokád alá vette a katonai tábort.
A sortűz borzalmas eredménye a sorállományt is rémületbe ejtette, több tiszt az elhamarkodott lövetés miatt nyíltan Dudás István laktanyaparancsnok ellen fordult. A határőrszázados hivatalos megbeszélésre hivatkozva autóval elmenekült, katonáit cserbenhagyva Csehszlovákiába indult. A parancsnokságot Vági főhadnagy vette át, aki a fenyegetően gyülekező embertömeg láttán újabb védelmi intézkedéseket vezetett be.
Sípos Imre akadémiai hallgató távbeszélőn segítséget kért a Győri Nemzeti tanácstól. A Győri Nemzeti Tanács Földes Gábor vezette küldöttsége előtt a határőrök letették a fegyvert. A sorállomány a fegyvereket eldobálva elhagyta a laktanyát, mellettük a tömeg betódult és megszállta a körleteket.
Megtalálták egy fiúáldozat elrejtett holttestét, amelyre a felzaklatott tömeg dühe a sortűz elrendelőit keresve az összegyűjtött határőrtisztek ellen fordult. Vági, Gyenes és Stefkó főhadnagyokat, és Máthé hadnagyot elfogták és megverték. Földesék igyekeztek mindannyiukat megmenteni, de sikertelenül.
Gyenest meglincselték, a kórházba beszállítás után belehalt a sebesüléseibe. Vági főhadnagyot és Máthé hadnagyot elvitték a tanácsházára Földesék.
Még 26-án a délutáni órákban megalakult a Mosonmagyaróvári Ideiglenes Városi Nemzeti Tanács, valamint a Katonai Tanács. A fegyveres nemzetőrség megalakításával Babán Mihályt bízták meg.
Október 27-én Mosonmagyaróvár utcáin újból összeverődött a tömeg. Mind többen mentek ismét a tanácsháza elé, ahol újfent a határőrtisztek kiadását követelték. A tanácsházát védő katonák nem tudták a tömeget feltartóztatni, a benyomuló emberek elől Vági főhadnagy egy belső udvarra néző ablakon kivetette magát. Halálát vagy az esés okozta, vagy a tömeg verte agyon. Amikor megtudták, hogy Stefkó főhadnagyot a kórházban ápolják, az épület elé vonultak, és követelték a tiszt kiadását. A tömeg behatolt az őrzött kórterembe, a hordágyon fekvő Stefkót kivitték, meglincselték, és az evangélikus templom melletti fára felakasztották.

A sortűz mosonmagyaróvári áldozatait nagy részvét mellett, október 28-án temették el, a város két temetőjében.

Napjaink emlékezete

A borzalmas sortűz helyén ma Rieger Tibor szobrász Golgota című szobra áll, ahol 50 kopjafa emlékezik a hivatalosan több mint 50, a szemtanúk és hozzátartozók szerint 107 halottra.
A sortűz helye a Gyász tér nevet viseli.
Október 26-a Mosonmagyaróvár képviselő-testületének határozata alapján városi gyásznap.^[1]

Az ismert áldozatok

Bárdics Tihamér vasesztergályos, mosonmagyaróvári lakos. Fejlövés. Élt 17 évet.
Dannauer Antal gyári munkás, mosonmagyaróvári lakos. Fejlövés. Élt 40 évet.
Domonkos Antal segédmunkás, mosonmagyaróvári lakos. Fej és mellkas lövés. Élt 27 évet.
Dózsa Katalin gyári munkás, mosonmagyaróvári lakos. Tüdő és haslövés. Élt 35 évet.
Demeter János kőműves tanuló, mosonmagyaróvári lakos. A bal comb és lábszár roncsolt sérülése törésekkel. A győri kórházban hunyt el. Élt 17 évet.
Fábián József kubikus, hajdúszováti lakos. Has és láblövés. Élt 19 évet.
Ferenczi Lajos főerdész
Gyécsek István erdészeti fogatos, mosonmagyaróvári lakos. Fejlövés. Élt 35 évet.
Hornyák Béla vízvezeték szerelő, mosonmagyaróvári lakos. Fejlövés. Élt 36 évet.
Horváth Gyula főiskolai hallgató, szanyi lakos. Haslövés. Élt 21 évet.
Kardos András kubikus, hajdúszováti lakos. Mellkas és fejlövés. Élt 51 évet.
Kardos Miklós géplakatos ipari tanuló, mosonmagyaróvári lakos. Tüdőlövés. Élt 16 évet.
Kelemen Rezső öntödei munkás, pusztasomorjai (ma: Jánossomorja része) lakos. Fej és haslövés. Élt 26 évet.
Kemény Márton géplakatos, mosonmagyaróvári lakos. Fejlövés. Élt 24 évet.
Kiss János kubikus, cibakházi lakos. Tüdőlövés. Élt 30 évet.
Koloszár Zoltán ipari tanuló. Élt 16 évet.
Kovács István kőműves, csornai lakos. Haslövés. Élt 41 évet.
Kreizer Sándor tűzoltó, eredi lakos. Haslövés. Élt 22 évet.
Laczkovics Dezső villanyszerelő, répceszemerei lakos. Haslövés. Élt 32 évet.
Letenyei Ferenc segédmunkás, száki lakos. Tüdőlövés. Élt 24 évet.
Meszlényi István műszerész ipari tanuló, mosonmagyaróvári lakos. Fejlövés. Élt 15 évet.
Meszlényi József könyvelő, mosonmagyaróvári lakos. Fejlövés. Élt 44 évet.
Miks József gyári munkás, mosonmagyaróvári lakos. Fejlövés. Élt 15 évet.
Nagy Árpád főiskolai hallgató, sarródi lakos. Gyomorlövés. Élt 20 évet.
Németh Károly kőműves, mosonmagyaróvári lakos. Gyomorlövés.Élt 31 évet.
Neszméri Ernő bádogos, mosonmagyaróvári lakos. Fejlövés. Élt 37 évet.
Neuberger Flóriánné Rácz Margit háztartásbeli, mosonmagyaróvári lakos. Tüdőlövés. Élt 39 évet.
Őri László műszerész ipari tanuló, mosonmagyaróvári lakos. Koponyaalapi törés. Élt 15 évet.
Paár Jenő villanyszerelő ipari tanuló, mosonmagyaróvári lakos. Haslövés. Élt 16 évet.
Pandúr György géplakatos, mosonmagyaróvári lakos. Fejlövés. Élt 31 évet.
Pápai Ferenc segédmunkás, mosonmagyaróvári lakos. A bal láb roncsolt sérülése és törése miatt a győri kórházban halt meg. Élt 19 évet.
Pichler Béla géplakatos, mosonmagyaróvári lakos. Gyomorlövés. Élt 26 évet.
Pintér Gizella főiskolai hallgató, iváni lakos. Haslövés. Élt 19 évet.
Rácz Anna gyári munkás, mosonmagyaróvári lakos. Haslövés. Élt 26 évet.
Rehling Zoltán járadékos sütő, mosonmagyaróvári lakos. Haslövés. Élt 51 évet.
Róbl Ferenc gyári munkás, mosonmagyaróvári lakos. Fejlövés. Élt 20 évet.
Savanyú Józsefné Mátyus Erzsébet gyári munkás, mosonmagyaróvári lakos. Mellkas lövés. Élt 23 évet.
Sípos József árukiadó, halászi lakos. Haslövés. Élt 20 évet.
Szalai István főiskolai hallgató, veszprémi lakos. Lábtörés, elvérzés. Élt 20 évet.
Szimhardt Károly vízvezeték szerelő, mosonmagyaróvári lakos. Gyomorlövés. Élt 23 évet.
Szuchányi József
Takács Miklós Ferenc autószerelő, mosonmagyaróvári lakos. Ágyéklövés. Élt 17 évet.
Tolnay László géplakatos ipari tanuló, mosonszolnoki lakos. Has és comblövés. Élt 17 évet.
Varga Erzsébet főiskolai hallgató, töltéstavai lakos. Nyak és jobb comb lövése. Élt 19 évet.
Virág Vendelné Farkas Margit gyári munkás, mosonmagyaróvári lakos. Haslövés. Élt 20 évet.
Wachek Lőrinc géplakatos, mosonmagyaróvári lakos. Has és farlövés. Élt 19 évet.
Wachtler L.mosonmagyaróvári születésű, levéli lakos. Haslövés. Élt 26 évet .
Wesztergom Imre főiskolai hallgató
Wilhelm Mihály villanyszerelő ipari tanuló. Élt 18 évet.
Wojneschitz Istvánné Ganster Róza gyári munkás, mosonmagyaróvári lakos. Tüdőlövés. Élt 56 évet.
Zsoldos Mihályné Maximov Anna háztartásbeli, mosonmagyaróvári lakos. Haslövés. Élt 38 évet.

Jegyzetek

↑ Mosonmagyaróvár – ’56-os sortűz áldozatainak emlékműve, Gyásztér, oktober23alapitvany.hu

Források

Banai, Barczy, Blank, Gazda, Móricz: Remember Hungary, 1956, USA, 1975
Böröndi Lajos: Város a Lajta partján, Mosonmagyaróvár Kiadó: BmegB Könyv- és Lapkiadó, Feketeerdő, 2008
Böröndi Lajos: Kisváros az ország szélén – Mosonmagyaróvár, Kiadó: Böröndi Lajos, Mosonmagyaróvár, 2006
Böröndi Lajos, Garamvölgyi György: Dokumentumok, Mosonmagyaróvár, 1956 (Integro, Bécs, 2006)
Csicsai Ferenc, Papp Gyula: In memoriam Mosonmagyaróvár 1956. október 26. Mosonmagyaróvár 1956 (A Győri Egyházmegyei Levéltár kiadványa, Győr, 2006)
Horváth Miklós – Tulipán Éva: In Memoriam 1956 (Zrínyi Kiadó, Budapest, 2006) www.emlekhely1956-movar.egalnet.hu
Bartalos Martina: Interjú a mosonmagyaróvári sortűz túlélőivel – A mosonmagyaróvári Kossuth Lajos Gimnázium Évkönyve 2002-2005, kiadó: Tóth Tiborné dr.
Csicsai Ferenc, Papp Gyula: In memoriam Mosonmagyaróvár 1956. október 26. Kiadó: Mosonmagyaróvár VMK, MDF helyi szervezete
Dancs Lajos: Széttört bilincsek, avagy a mosonmagyaróvári vérfürdő – Mosonmagyaróvár, PATE Mezőgazdasági Kar, 1996
Erdélyi Iván: Győr-Sopron megyeiek emlékeznek az 1956-os forradalomra – Budapest Zrínyi Kiadó, 1991
Fryer, Peter: Hungarian tragedy
Berki Mihály: Hadsereg vezetés nélkül 1956 (Budapest, 1989)