Mokra-vidék

A címszóban szereplő nőnemű albán helynév határozatlan és határozott alakja Mokër, illetve Mokra. A nemzetközi ajánlásnak megfelelően a hímnemű albán helynevek határozatlan, a nőneműek határozott alakját használjuk.

Ez a szócikk az albániai hegyvidékről szól. Hasonló címmel lásd még: Mokra (egyértelműsítő lap).

Mokra-vidék
A Llëngai-szikla látképe
Hely	Albánia
Legmagasabb pont	Fekete-kő (2072 m)
Elhelyezkedése
Mokra-vidék Pozíció Albánia térképén
é. sz. 40° 59′, k. h. 20° 31′40.983333333333, 20.516666666667Koordináták: é. sz. 40° 59′, k. h. 20° 31′40.983333333333, 20.516666666667

A Mokra-vidék (albán Mokra) vagy Mokrai-hegyvidék (albán Malësia e Mokrës) történeti régió és földrajzi kistáj Albánia délkeleti részén, a Shkumbin folyó felső völgyét és forrásvidékét övező közép- és magashegységi táj az Ohridi-tó délnyugati előterében.

Földrajza

A Mokra-vidék északi határa a Qukës térségében a Shkumbinba folyó Prrenjas-patak kelet–nyugati irányú völgye, illetve annak folytatásaként a Thana-hágó, amelytől északra már a Shebenik-hegység(wd) láncai húzódnak. Keletről az Ohridi-tó délnyugati, a Lin falutól Pogradecig húzódó partszakasza övezi, illetve a Pogradecnél szétterülő Buçimasi-sík határolja. Délkeleti és déli végpontjait a Kamjai-kő, illetve a Panja-hágó (Qafa e Panjës) jelöli ki, amelyeken túl a Gorai-hegység vonulatai húzódnak. Nyugati irányból a Shkumbin bal oldali völgyoldalán túl sorakozó hegyláncok, dél felől északi irányban haladva a Valamara-hegység(wd), a Shpat-hegység(wd) és a Polisi-hegység szegélyezi.^[1]

A Mokra-vidék északi, alacsonyabb tengerszint feletti magasságú és jobban benépesült vonulataira gyakran Felső-Mokra-vidék (Mokra e Sipërme) néven utalnak. Változatos felszínformák uralják, a hegyvonulatokat keskeny talpú völgyek választják el egymástól, melyek közül a legnevezetesebbek a Stravaji-, a Velçani-, a Bishnicai- és a Trebinjai-szoros. Ettől délre húzódik az Alsó-Mokra-vidék (Mokra e Poshtme) magashegységi, nagyrészt lakatlan környezete. Itt található a Mokra két legmagasabb csúcsa, a Fekete-kő (Gur i Zi, 2072 m) és a Llëngai-szikla (Shkëmb i Llëngës, 1789 m).^[2]

Közigazgatási szempontból a Mokra-vidék északi és északnyugati peremvidéke Elbasan megyéhez (Prrenjas, Stravaj(wd)) tartozik, egyébként a kistáj nagy része a Korça megyei Pogradec község területén fekszik (Udenisht, Proptisht, Velçan, Trebinja, Dardhas alközségek). Számottevő települése nincs, a kistáj határán fekvő városok Pogradec és Prrenjas. Kisebb falvak is inkább csak a Felső-Mokra-vidék völgyeiben, illetve délkeleten, Dardhas térségében találhatóak. Úthálózata fejletlen, fő közútja a Shkumbin völgyében vezető, helyenként nehezen járható jelöletlen út. Az SH3-as jelű Tirana–Elbasan–Pogradec-főút a Mokra-vidék északi és keleti peremén fut.^[3]

Története és nevezetességei

Az ókori Selca e Poshtme-i királysírok egyike

A Mokra-vidék északi részét, a mai Rrashtannál már a kora neolitikumban lakta a maliqi műveltséghez tartozó népesség.^[4] Az ókorban a terület a dasszaréta illírek szállásterületéhez tartozott, egyik településük a mai Selca e Poshtme mellett az i. e. 5–2. században élte a virágkorát, az i. e. 4–3. században pedig előkelőségeik sírjait is itt alakították ki, sőt, egyes feltételezések szerint ez az i. e. 3. században uralkodó Monuniosz illír király végső nyughelye is (Selca e Poshtme-i királysírok).^[5] Illíria római meghódítását követően a Mokra-vidék északi részén épült meg a Via Egnatia útvonala.^[6] Kisebb, az i. sz. 3. században lakott hellenisztikus település nyomait tárták fel Radokalnál is.^[7]

A 7. század első felében szlávok telepedhettek meg az egyébként ritkán lakott erdős vidéken, ami magyarázatul szolgálhat a Mokra-vidék számos, mai napig fennmaradt szláv helynevére.^[8] A 14. században a Topia, a 15. században az Arianiti család kiterjedt birtokaihoz tartozott,^[9] később pedig Szkander bég vonta fennhatósága alá a vidéket.^[10] A zemçai várrom mellett több török kori kőhíd őrzi a fél évezredes oszmán hódoltság emlékét.^[11]

Az első világháborúban 1916 júniusától az Osztrák–Magyar Monarchia, majd 1917 szeptemberétől Franciaország szállta meg a területet.^[12] A második világháború alatt az országot megszálló olaszok hadtápraktárat telepítettek Pleshishtbe.^[13] Ásványkincseinek köszönhetően a 20. század második felében Udenisht környékén sorra nyíltak a bányák, Gur i Kuqnál vasnikkelbányát és ércdúsítót, Memelishtnél és Pojskánál krómbányát helyeztek üzembe, majd megépült az Elbasan–Librazhd–Pogradec vasútvonal is.^[14]

A Mokra-vidéken található a Pogradec-vidéki(wd) arománok egyik fontos települése, Llënga, amelynek műemléki védelem alatt álló Szent Marina-kolostorába (Manastir i Shën Marenës) a távolabb élő arománok is elzarándokolnak minden év július 29-én, hogy megüljék Szent Marina(wd) ünnepét.^[15]

Jegyzetek

1. Pasha 2006 :80–81.; Shqipëria e Mesme 2013 .
2. Pasha 2006 :80–81.; Shqipëria e Mesme 2013 .
3. Pasha 2006 :81.; Shqipëria e Mesme 2013 .
4. Korkuti 2013 :252.
5. Wilkes 1992 :123., 146.; Jacques 2009 :120.; Ceka 2013 :111., 136–137., 197.; Gilkes 2013 :263., 265., 292.
6. Ceka 2013 :258–259., 445.
7. Ceka 2013 :369. Vö. Ceka 2013 :336.
8. Ceka 2013 :490., 495. Vö. Schütz 2002 :149.
9. Pollo & Puto 1981 :65.; Jacques 2009 :167.; Elsie 2010 :22.
10. Elsie 2010 :400.
11. Lista e monumenteve të kulturës – Qarku Korçë 2017. Instituti i Monumenteve të Kulturës (2017) (Hozzáférés: 2018. június 13.) arch
12. Pearson 2004 :109.
13. Pearson 2005 :242.
14. Nagel 1989 :72.; Dienes 2005 :102–103.; Jacques 2009 :513., 588.; Elsie 2010 :303–304., 358.
15. Elsie 2010 :472.

Források

• ↑ Ceka 2013: Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467  
• ↑ Dienes 2005: Dienes Tibor: Albánia: Útikönyv. Budapest: Hibernia. [2005]. = Varázslatos Tájak, ISBN 9638646713  
• ↑ Elsie 2010: Robert Elsie: Historical dictionary of Albania. 2nd ed. Lanham: Scarecrow Press. 2010. = European Historical Dictionaries, 75. ISBN 9780810861886  
• ↑ Gilkes 2013: Oliver Gilkes: Albania: An archaeological guide. London; New York: I. B. Tauris. 2013. ISBN 9781780760698  

• ↑ Jacques 2009: Edwin E Jacques: The Albanians: An ethnic history from prehistoric times to the present. Jefferson: McFarland. 2009. ISBN 9780786442386  
• ↑ Korkuti 2013: Muzafer Korkuti: Albania: Archaeological studies on the prehistory of Albania. Tirana: Academy of Sciences of Albania. 2013. ISBN 9789995610517  

• ↑ Nagel 1989: Albánia. [Pécs]: Baranya Megyei Könyvtár. 1989. = Nagel Útienciklopédiák, ISBN 9637272194  
• ↑ Pasha 2006: Myslim Pasha: Gjeografia ushtarake. Tiranë: Instituti Gjeografik Ushtarak i Shqipërisë. 2006. arch Hozzáférés: 2018. június 24.  
• ↑ Pearson 2004: Owen Pearson: Albania and King Zog: Independence, republic and monarchy 1908–1939. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2004. = Albania In the Twentieth Century, 1. ISBN 1845110137  
• ↑ Pearson 2005: Owen Pearson: Albania in occupation and war: From fascism to communism. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2005. = Albania In the Twentieth Century, 2. ISBN 1845110145  
• ↑ Pollo & Puto 1981: Stefanaq Pollo – Arben Puto: The history of Albania from its origins to the present day. Ass. by Kristo Frasheri, Skënder Anamali; transl. by Carol Wiseman, Ginni Hole. London: Routledge & Kegan. 1981. ISBN 071000365X  
• ↑ Schütz 2002: Schütz István: Fehér foltok a Balkánon: Bevezetés az albanológiába és a balkanisztikába. Budapest: Balassi. 2002. ISBN 9635064721  

• ↑ Shqipëria e Mesme 2013: Shqipëria e Mesme / Central Albania: Hartë rrugore & turistike / Road & tourist map. Tiranë: Vektor. 2013. térkép (1:200 000)  
• ↑ Wilkes 1992: John Wilkes: The Illyrians. Oxford;  Cambridge: Blackwell. 1992. = The Peoples of Europe, ISBN 0631146717