A gimnáziumot 1853-61-ben és a teológiai tanfolyamot 1861-65-ben Sárospatakon végezte, ahol azután 1867 tavaszáig segédtanár volt. Ekkor külföldre ment és mintegy másfél évig Heidelbergben, Göttingenben és Zürichben gyarapította ismereteit. 1868. szeptemberben a gyakorlati teológia és keresztyén erkölcstan tanára és a főiskola papja lett Sárospatakon. A tiszáninneni egyházkerület 1876-ban al-, 1884-ben főjegyzőjévé, több ízben az egyetemes konvent tagjává, ez pedig mindannyiszor egyik jegyzőjévé választotta. Tagja és jegyzője volt a debreceni és budapesti zsinatnak; ő írta a tiszáninneni egyházkerület által elfogadott Utasításokat az 1891-92. évi Zsinati törvények életbeléptetéséhez; ő írta a Szent István napjának megünneplése tárgyában kiadott miniszteri rendeletre is a feliratot, sat. Szintén tagja volt az egyetemes tanügyi bizottságnak és a protestáns irodalmi társaság bíráló bizottságának. 1895-ben debreceni lelkésszé választották, így mindeme hivatalairól lemondott és 1896 áprilisától óta új állásán működött. Egyike volt a legjelesebb tanároknak és emellett kitűnő szónok hírében állt. A szabadelvű teológiai irány legkiválóbb képviselői közé tartozott.
Családja, származása
Édesapja Mitrovics Mihály volt. (Lazony, egyes források szerint Szalók, Zemplén megye, 1806 - Sárospatak, Zemplén megye,1873 június 21.) Eredetileg görög katolikus volt, majd felesége hatására tért át a református hitre. Meg nem erősített források szerint felmenői mind görög katolikusok voltak, akik között számtalan paróchus is található. Foglalkozását tekintve szabómester volt, Sátoraljaújhelyen volt a műhelye.[2]
Édesanyja Barlógh Terézia volt. (Berettő, Zemplén megye, 1814 - Sárospatak, Zemplén megye, 1879. április 10.) Református vallású volt, a családja 1659-ben kapott nemességet.)
Gyermekkora
Sátoraljaújhelyen, a Börtön utca 19. szám alatt élt a család, egy négyszobás házban.
Két testvére született: Ottília (Sátoraljaújhely, Zemplén megye - Hardicsa, Zemplén megye, 1903 után) és Terézia (Sátoraljaújhely, Zemplén megye 1836 - Nagykőrös, 1897. május 13.) [3]
Írásai
Cikkei a Vasárnapi Ujságban (1865. Rételpatak és a melegforrás, tört. emlék a honfoglalás napjaiból, A rómaiak temetkezése, 1866. Valkómegye, Garavár); a sárospataki Emlékkönyvben (melynek ő volt a szerkesztője, 1866. beszélyek); a Sárospataki Füzetekben (1866. Origines, Egy adalék Kazinczy Ferencz ismeretlen kéziratainak gyűjteményéhez, 1867. Pelagius és Augustinus, Nézetek a Krisztus theanthroposzi személyisége felett és könyvism., 1869. Lessing mint theologus, Néhány szó a miniszteri, gymnasiumi és lyceumi tantervről és könyvismert.); a Zemplénben (beszélyek és Adatok Sátoralja-Ujhely történetéhez, Utazási rajzok); utazási rajzokat más lapokba is írt Viátor név alatt. A Prot. Népiskolai Közlönybe írt egyháztörténelmi tanulmányokat és rajzokat, mint: Origines, Pelagius és Augustinus, Dinter sat.; a Ballagi Prot. Egyh. és Isk. Lapjának 1868-tól állandó munkatársa volt és egyházpolitikai értekezéseket és kritikákat írt a lapba; valamint a Szász Domokos által szerkesztett Erdélyi Prot. Közlönybe is. Újabb időben a Fővárosi Lapokba, a Prot. Szemlébe és a Debreczeni Prot. Lapba írt czikkeket; a sárospataki ev. ref. gymn. Értesítőjében (1880. és 1881. igazgatói zárbeszéd); a Prot. Lelkészi Tárban (1902. Naplójegyzetek) sat.
Munkái
Egyházi és szertartási beszédek. Sárospatak, 1872. (Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap.).
Beszéd néhai br. Vay Henrik emlékünnepe alkalmával, Sárospatak, 1875.
Egyháziatlanság és üres templomok. Sárospatak, 1876. (Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap 1876-77).
Lang Henrik válogatott vallásos beszédei, ford., szerző életrajzával. Sárospatak, 1877. (Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap).
A keresztyén erkölcstudomány rövid foglalatja, Népiskolák számára átdolgozva. Sárospatak, 1877. (Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap. 2. kiadás. Sárospatak, 1892.).
Egyházi szónoklattan, tekintettel a magyar egyházi beszédirodalomra. Tanítványai számára való olvasmányul Sárospatak, 1878. (Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap).
A keresztyén hit- és erkölcstudomány rövid foglalatja. Népiskolák számára. Sárospatak, 1884. (Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap 1883.).
Hétköznapi bűnbánati és alkalmi imák. Sajtó alá rendezte Borsodi József. Sárospatak, 1886.
Rendszabályok az új zsinati törvények végrehajtására. Sárospatak, 1894.
A polgári házasság törvényei párhuzamban az eddigi házassági joggal. Sárospatak, 1895.
Dolgozatok az egyház és iskolai élet köréből. I. füzet. (1884-85). Sárospatak, 1895.
Az én lelkipásztori hitvallásom. Beköszöntő egyházi beszéd. Irta és elmondta a debreczeni ref. egyház nagy templomában 1896. ápr. 12. Debreczen, 1896.
Magyarország ezeréves fennállása emlékére tartott beszéd és ima. 1886. máj. 10. Debreczenben. Debreczen. (Többek beszédeivel együtt).
Liturgika. Bpest, 1903.
Összegyüjtött papi dolgozatai. Debrecen, 1906-13. Első kötet
1881-ben alapította a Sárospataki Lapokat, melyet az ottani főiskolai irodalmi kör ad ki mint egyházi és iskolai szakközlönyt, és öt évig szerkesztette.
Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. 3. jav., bőv. kiadás. Budapest: Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodája. 1977. ISBN 963-7030-15-8
