Költési időszakon kívül az Atlanti-óceán északabbi részén is előfordulhat.
A korábban alfajoknak vélt madarakat faji szintre emelték, tehát manapság nincsen alfaja a mediterrán vészmadárnak.[2]
Megjelenése
Testhossza 50 centiméter, szárnyfesztávolsága pedig 115 centiméter. Az Európa környékén fészkelő vészmadarak közül a legnagyobb. Testének felső fele fakó szürkésbarna színű, alul fehér. Szárnyevezőtollai feketék. Csőre piszkos sárga színű, hegyén egy szürke folttal.
Életmódja
A költési időszakon kívül - mint minden viharmadárféle - a nyílt tengeren élő faj. Tavasszal keresi fel költőkolóniáját és októbertől a nyílt tengeren telel Észak-Amerika és Afrika partjai közelében. A nyári hónapokban éjjelente hallhatjuk a tengerparton a különös hangjukat, melyet sokan kisbaba sírásához hasonlítanak.[3][4]
Szaporodása
A pár egész életre áll párba. Sziklahasadékokba fészkel előszeretettel, de ha szükséges saját maga is áshat fészekkamrát. Egyetlen, fehér tojását május végén rakja le. A tojáson mindkét szülő kotlik felváltva 55 napon keresztül. A fióka július végén kel ki és a hónap végére megtízszerezi születési súlyát. A szülők egész nap a tengert róják eleséget keresve és csak éjszaka térnek vissza a fészekhez, hogy kicsinyüket megetessék. A fiatal vészmadár szeptemberre lesz röpképes és októberben szüleivel együtt melegebb délebbi tengerekre vonul telelni.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Gelbschnabel-Sturmtaucher című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Scopoli's shearwater című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
.jpg)
