PROFILBARU.COM

	Martti Ahtisaari
	Finnország 10. köztársasági elnöke
	Hivatali idő; 1994. március 1. – 2000. március 1.
Előd	Mauno Koivisto
Utód	Tarja Halonen
Született	1937. június 23.; Viipuri, Finnország
Elhunyt	2023. október 16. (86 évesen); Helsinki, Finnország
Sírhely	Hietaniemi temető
Párt	Finn Szociáldemokrata Párt
Házastársa	Eeva Hyvärinen
Gyermekei	Marko Ahtisaari
Foglalkozás	politikus; diplomata; tanár;
Iskolái	Oulu Egyetem (–1959); Kuopio Lyceum High School (–1952); Oulun Lyseon Lukio (1952–1956);
Vallás	evangélikus kereszténység
Díjak	Nobel-békedíj (2008, 10 000 000 kr); Fehér Sas-rend (1997); Manfred Wörner Medal (2007); Knight Grand Cross of the Order of St. Olav‎ (1994. július 1.); Félix Houphouët-Boigny-békedíj (2007); Geuzenpenning (2008); Four Freedoms Award – Freedom Medal (2000); Knight Grand Cross of the Order of the Falcon (1995. szeptember 26.); Delta Prize for Global Understanding; Három Csillag érdemrend nagykeresztje (1997. november 3.); Peace Prize of Hesse (2000); Románia Csillaga érdemrend nagykeresztje lánccal (1998. október 23.); Global Economy Prize (2012); Fulbright Prize (2000); Knight Grand Cross with Collar of the Order of Merit of the Italian Republic (1997. január 28.); Elefántrend (1994. szeptember 7.); honorary doctor of the Moscow State Institute of International Relations; Zamenhof award (1995); Grand Cross with Collar of the Order of the White Rose of Finland (1994. március 1.); a Finn Oroszlán lovagrend nagykeresztje (1994. március 1.); Collar of the Order of the Cross of Terra Mariana (1995. május 16.); Grand Cross of the Order of Vytautas the Great (1996. január 15.); Grand Cross of the Order of Good Hope (1997. május 13.); Royal Order of the Seraphim (1994. április 12.); a Magyar Érdemrend nagykeresztje; Order of the Companions of O. R. Tambo (2004); a francia Becsületrend nagykeresztje (1999); Bath-rend lovagja nagykereszttel; Grand Cross Special Class of the Order of Merit of the Federal Republic of Germany; Belga Lipót-rend fősávja; Grand Collar of the Order of the Southern Cross; Grand Cross of the Order of Merit; Grand Cross of the Order of the Redeemer; Order of Mubarak the Great; Collar of the Order of the Aztec Eagle; Knight Grand Cross in the Order of the Netherlands Lion; Bölcs Jaroszláv Herceg Érdemérem, Első osztály (1996. január 10.); Order of State of Republic of Turkey (1999. november 20.); Honorary Officer of the Order of Australia (President Martti AHTISAARI, 2002. április 2.); Katolikus Izabella-rend nagykeresztje aranylánccal (1999. január 29.); Commander of the Order of the Lion of Finland (1975. december 6.); Commander of the Order of the White Rose of Finland (1983. december 6.); Commander First Class of the Order of the White Rose of Finland (1992. december 6.); Grand Cross of the Order of the Cross of Liberty (1994. március 1.); Grand Cross of the Order of the Holy Lamb; Order of the National Flag (2016. szeptember 12.); Grand Cross of the Order of the Liberator General San Martín (1997. február 24.); Commander of the Congolese Order of Merit; Order of the Crown of the Realm; Bintang Jasa Utama; Medal for Military Merits; Star of the Republic of Indonesia, 3rd class; Gold Medal of Merit with clasp of the Reserve Officers Association; Cross of merit with clasp of Reservists' association (1994. december 6.);
	Martti Ahtisaari aláírása
	A Wikimédia Commons tartalmaz Martti Ahtisaari témájú médiaállományokat.

Martti Oiva Kalevi Ahtisaari (IPA-kiejtése [ˈmɑrt:i ˈoivɑ ˈkɑleʋi ˈɑhtisɑ:ri]) (Viipuri, 1937. június 23. – Helsinki, 2023. október 16.) Nobel-békedíjas finn diplomata, politikus, köztársasági elnök.

Fiatalkora

Édesapja a finn hadseregben szolgált, a finnországi Kuopio városában élt édesanyjával a második világháború alatt. Gyermekkorának jelentős részét is itt töltötte. 1952-ben család Ouluba költözött, iskoláit is itt járta. Levelező hallgatóként tanult az Oului Egyetem pedagógia szakán, ahol 1959-ben szerzett diplomát. 1960-ban a YMCA (Young Men's Christian Association, Fiatal Férfiak Keresztény Szövetsége) kiküldte Pakisztánba, Karacsi városába.

Diplomáciai pályafutása

1963-ban tért haza Pakisztánból és két évvel később hazája diplomáciai szolgálatába állt, a Külügyminisztérium nemzetközi fejlesztési és együttműködési főosztályánál kezdett el dolgozni, 1972 és 1973 között annak főosztályvezető-helyettese volt. 1973-ban hazája Dar es-Salaam-i nagykövetévé nevezték ki, majd akkreditálták Zambiába, Szomáliába és Mozambikba. 1977-től az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának namíbiai főmegbízottjaként dolgozott, bár ahogy elődeit, az apartheid-korszakban Namíbiát uraló Dél-afrikai Köztársaság nem ismerte el posztját. 1981-ben tért haza.

1984-ben Finnország fejlesztési segélyekért felelős helyettes államtitkárává nevezték ki, majd 1987-ben az ENSZ főtitkár-helyettesévé választották (az akkori főtitkár Javier Pérez de Cuéllar volt). Emellett 1989 és 1990 között ismét a főtitkár namíbiai különmegbízottjaként tevékenykedett, segítve az ország függetlenné válását. 1991-ben ismét hazatér, a finn kormány külügyi államtitkárává nevezték ki. Eközben 1992 és 1993 között az ENSZ főtitkárának jugoszláviai és boszniai különmegbízottja volt.

Politikai pályafutása

Alsóbb kormányzati pozíciói után 1993-ban a finn szociáldemokrata párt elnökévé választották, majd egy évvel később megválasztották az ország köztársasági elnökévé. Posztját 2000-ig viselte. Elnöksége alatt körbeutazta Finnországot, nagy népszerűséget szerezve.

Támogatta hazája Európai Uniós csatlakozását és próbált a nagyhatalmak között mediálni. Ennek következményeként Borisz Nyikolajevics Jelcin orosz, ill. Bill Clinton amerikai elnök Helsinkiben találkozott. Hatéves elnöki periódusa alatt több konfliktushelyzetben próbált közvetíteni (pl. 1999-ben tárgyalt az akkori szerb vezetéssel Koszovó ügyéről). 2000-ben egy nemzetközi válságcsoport társelnökévé nevezték ki.

Munkája során közvetített az indonéziai Aceh tartományban (2005), ill. Koszovóban is (2007), ahol részletes béketervet dolgozott ki (ún. Ahtisaari-terv). A 2000-ben Észak-Írországban az IRA fegyver-beszolgáltatását felügyelte a brit kormány felkérésére.

Magyarul megjelent művei

Martti Ahtisaari beszéde a Nobel-békedíj átvétele alkalmából. Oslo, 2008. december 10.; ford. Eliisa Pitkäsalo, Pusztay János; NYME Uralisztikai Tanszék, Szombathely, 2009 (Heuréka)

Díjai

Diplomáciai tevékenységét 2008-ban Nobel-békedíjjal jutalmazták „a nemzetközi konfliktusok megoldásáért több kontinensen és több mint három évtizeden át tett fontos erőfeszítéseiért”. A bizottság 197 jelöltből választotta Martti Ahtisaarit.
2009-ben a CEU Nyílt Társadalom Díjával tüntették ki.

Jegyzetek

↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
↑ Martti Oiva Ahtisaari (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
↑ Prabook (angol nyelven)
↑ Proleksis enciklopedija (horvát nyelven)
↑ Martti Ahtisaari (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
↑ Presidentti Martti Ahtisaari on kuollut. YLE. (Hozzáférés: 2023. október 16.)
↑ President Martti Ahtisaari 1937–2023, 2023. október 16.
↑ Ahtisaari, Martti(1937 - ) (finn nyelven). Finnish Literature Society, 2000. június 7. (Hozzáférés: 2020. május 13.)