Martin Gore

Martin Gore
Életrajzi adatok
Születési név	Martin Lee Gore
Álnév	Mart
Született	1961. július 23. (63 éves)[2] London, Anglia[1]
Pályafutás
Műfajok	elektronika, szintipop, new wave, alternatív dance, alternatív rock, techno, minimal, ambient
Aktív évek	1980–
Együttes	Depeche Mode, VCMG
Hangszer	moduláris szintetizátorok, gitár, billentyű, ének
Hang	tenor
Tevékenység	zeneszerző, dalszövegíró, előadóművész, énekes, producer, DJ
Kiadók	Mute, Sire, Reprise
IPI-névazonosító	00051559677
Martin Gore weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Martin Gore témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Martin Lee Gore (London, 1961. július 23. –) angol zeneszerző, dalszövegíró, énekes, előadóművész, producer és DJ. A Depeche Mode elektronikus rockzenekar alapító tagja,^[3] dalszerzője,^[4] gitárosa, billentyűse, vokálosa és énekese. Tenor hangja kiegyensúlyozott kontrasztot kínál Dave Gahan baritonjához,^[5][6][7] színpadi megjelenése jellemzően feltűnő, androgün jegyeket mutat.

Gore a Depeche Mode mellett számos szólólemezt is kiadott, illetve a zenekar egy korábbi tagjával, Vince Clarke-kal is készítettek közös albumot VCMG név alatt.^[8]

Dalszövegei jellemzően a szex, politika és vallás témáit járják körbe.^[9][10] Véleménye szerint a magányról írt dalok közelebb állnak a valósághoz, míg a „boldog számokat" hamisnak, irreálisnak találja,^[11] számára a Depeche Mode zenéjében viszont „mindig felcsillan a remény szikrája".^[12]

Nemzetközi dalszerzői tevékenységéért 1999-ben elnyerte a legrangosabb brit dalszerzői kitüntetést, az Ivor Novello-díjat,^[13] 2009-ben díjazták a Moog Innovációs díjjal,^[14] 2020-ban pedig a Depeche Mode tagjaként beiktatták a Rock and Roll Hall of Fame-be.^[15]

Korai évek

Martin Gore Londonban született, apja afroamerikai katona volt, aki az Egyesült Királyságban állomásozott.^[16] Dagenhamben nevelkedett anyjával, Pamelával és nevelőapjával, akik mindketten a Ford of Britain gyárban dolgoztak.^[17] Szülei 13 éves koráig titkolták apja kilétét, akivel felnőttként találkozott először az Egyesült Államok déli részén.^[16] Gore-nak van két féltestvére is: Karen (született 1967-ben) és Jacqueline (született 1968-ban).^[17]

Gyerekkorát „normálisnak és stabilnak" festi le, emlékei szerint introvertált volt és inkább olvasott egyedül, mint hogy kortársaival töltse szabadidejét, de szeretett iskolába járni és külföldi utakra is elkísérte osztályát.^[17]

1977-ben fejezte be a basildoni Nicholas Comprehensive iskolát, s egy bankban kezdett el dolgozni, esténként és hétvégente pedig egy helyi zenekarban, a Norman and the Worms-ben játszott barátjával, Phil Burdettel, akiből később szintén énekes-dalszerző lett.^[18][19]

Depeche Mode

Lásd még: Depeche Mode

1980-ban ismerkedett meg Andrew Fletcherrel a Van Gogh Clubban, majd csatlakozott Vince Clarke és Andy zenekarához, a Composition of Sound-hoz. Nem sokkal később felvették énekesnek Dave Gahant, aki a meghallgatáson David Bowie „Heroes" c. számával aratott nagy sikert.^[9] Gahannak köszönhető a „Depeche Mode" elnevezés is, melyet egy francia divatmagazin címéből kölcsönzött.^[20][21]

A Depeche Mode debütáló albumának hangzásáért (Speak & Spell) elsősorban Vince Clarke volt felelős, Gore mindössze két számot írt a lemezre „Big Muff" és „Tora! Tora! Tora!" címmel.^[22][23] Mikor Vince Clarke 1981-ben bejelentette távozását, Gore lett a zenekar dalszerzője,^[4] s a második. A Broken Frame című albumra írt számok már nagyban különböztek mind szövegükben, mind hangzásukban a Speak & Spell stílusától. Gore vezetésével egyre sötétebbé és politikusabbá vált a zenekar,^[9] dalszövegei pedig jellemzően szex, politika és vallás témákban íródtak.^[9][10] A számok többségében a bariton Gahan tölti be az énekes szerepét, az inkább tenor hangú Gore pedig vokálozik, ám minden lemezen található pár olyan dal (jellemzően balladák), melyeket Gore énekel.^[24][25][26]

Gore több Depeche Mode számban gitáron is játszik (általában Gretsch White Falconján vagy Gretsch Double Anniversary-jén).^[27][28][29] Bár már a „Behind the Wheel" és „Love, in Itself" című dalokban is előkerült a hangszer, a „Personal Jesus" volt az első olyan szám, amiben főszerepet kapott, a Songs of Faith and Devotion albumon pedig már egyértelműen teret hódított magának.^[30] Fellépések alkalmával szintetizátorait rendszeresen gitárra váltja a „Never Let Me Down Again" vagy a „Question of Time" című számok közben.^[31][32] Az 1990-es években Gore így nyilatkozott: „Azt hiszem, bizonyos értelemben a modern zene élvonalába kerültünk, miközben kikoptunk a szokványos rockzenei rádiócsatornákról."^[33]

Szóló karrier

Counterfeit, Counterfeit2

1989-ben kezdődött Martin Gore szólókarrierje. Az ekkor megjelent Counterfeit e.p., majd ennek folytatásaként 2003-ban a Counterfeit² a Gore által kedvelt nagy elődök feldolgozásait tartalmazza, jellegzetesen Martin Gore-os hangzással. Az Exciter turnét követően vette fel, s jóval elektronikusabb lett, mint az azt megelőző két Depeche Mode lemez, az Exciter és Ultra. Egyéb érdekessége, hogy a 11 szám közt egy német nyelvű dal is megbújik („Das Lied vom einsamen Mädchen"). A Counterfeit² albumhoz klubkoncert-turné is kapcsolódott.^[34]

VCMG

A Depeche Mode egy korábbi tagjával, Vince Clarke-kal VCMG néven készítették el instrumentális minimáltechno albumukat Ssss címen, amit a Mute gondozásában adtak ki 2012. március 12-én. A két zenész harminc év után először dolgoztak együtt, s akkor sem épp szokványos módon, mivel a munka nagy részét mindketten egyedül végezték, saját stúdiójukban, és e-mailen küldözgették egymásnak a számokat, míg össze nem állt a tízszámos lemez.^[35] Az első kislemez, Spock a Beatporton jelent meg 2011. november 30-án világszerte, a második, Single Blip 2012. február 20-án, a harmadik, Aftermaths pedig 2012. augusztus 20-án.^[36]

MG

2015 februárjában felkerült Gore hivatalos Facebook oldalára pár kép „MGxMG" hashtaggel, melyekről később kiderült, hogy új albuma, az MG promóciós anyagai voltak. Elnevezését a Vince Clarke-kal közös VCMG duó neve ihlette. Weboldalán és a közösségi médiában március 2-án közzé tett egy kislemezt, az „Europa Hymn"-et, és bejelentette, hogy új szólóalbuma április 27-én és 28-án jelenik meg.

Az MG Gore első olyan szólólemeze, melyre nem feldolgozások kerültek (lásd Counterfeit, Counterfeit²), hanem eredeti Martin Gore számok. A 16 számból álló lemezen a Delta Machine turné után kezdett el dolgozni 2013 márciusában, santa barbarai stúdiójában. Elmondása szerint már a Depeche Mode kezdete óta vágyott arra, hogy instrumentális albumot készíthessen. „Igyekeztem olyan elektronikus, filmszerű zenét írni, ami súrolja a sci-fi határait. (...) Számomra a zene létszükséglet. Hetente legalább ötször bejárok a stúdióba és amint megvan az ötlet meg a minta, maga a zeneszerzés folyamata már gyors és szórakoztató.” mondja Gore.^[37]

The Third Chimpanzee

Harmadik, ötszámos szólólemezén Gore moduláris szintetizátorait szólaltatja meg:^[38] „Mindegyik szám szintetizátor-alapú, ha jól emlékszem, gitárt nem használtam egyiken sem. Ének, szintetizátor és dob."^[39] nyilatkozta Gore a Rolling Stone-nak. „Felénekeltem pár hangot, amiket »újraszintetizáltam«, így inkább hasonlítottak majomüvöltésre. Ezért döntöttem végül úgy, hogy majmokról nevezem el az összes dalt.”^[39] mondja Gore. A lemez címét egy Jared Diamond könyv ihlette, melyben az író a majmoktól örökölt emberi viselkedést elemezte, a borítót pedig Pockets Warhol, egy kanadai csuklyásmajom festette.^[38][40]

Electric Ladyboy stúdió

Gore Santa Monicában építette meg saját stúdióját, melyben többek közt helyt kapott páratlan Eurorack, Moog és Erica moduláris szintetizátorgyűjteménye. A 2000-es évektől itt készítette szóló lemezeit, illetve írta Depeche Mode számait.^{[31][41][42][43][44][45][46]}

Díjak, elismerések

Martin Gore nemzetközi dalszerzői tevékenységéért 1999. május 27-én elnyerte a legrangosabb brit dalszerzői kitüntetést, az Ivor Novello-díjat,^[13] majd 2019-ben „a populáris zenéért tett munkájáért" Moog Innovációs díjjal jutalmazták.^[14]

„A zenei úttörő Martin Gore létezésről alkotott mesteri elektronikus meditációival rávilágít a mindent átalakító zene és tiszta érzelmek közti kapcsolatra. A Depeche Mode alapítótagjaként érzéki elektronikus kompozícióival és önvizsgálatot tükröző dalszövegeivel világszerte képes megszólítani hű ranjongóit, és számtalan elismert művészre tudott hatást gyakorolni, köztük Trent Reznorra és Johnny Cash-re.(...) Gore korszakalkotó módon, az elektronikus zene érzelmi erejével emlékeztet arra, milyen élmény embernek lenni." Moog^[14]

Magánélete

1994. augusztus 27-én Gore elvette Suzanne Boisvert fehérnemű-divattervezőt, házasságukból két lányuk és egy fiuk született, majd 2006 januárjában elváltak. 2005-ben írt számát, a Playing the Angel albumon található „Precious-t" a családjától való eltávolodás ihlette.^{[1][9][47][48]} 2014 júniusában vette el második feleségét, Kerrilee Kaskit, s két lányuk született, akiket Santa Barbarán nevelnek.^[1][49]

A zenekar 1993-as 'Devotional' turnéja során stressz okozta rohamoktól szenvedett,^[50] és korábban nyilvánosan is beszélt alkoholista múltjáról.^[51] 1983-ban (Alan Wilderrel együtt) egészségügyi és morális megfontolásból vegetariánus étrendre váltott.^[52][53]

Szóló diszkográfia

Stúdió albumok

1. Counterfeit² (Mute, 2003)
2. MG (Mute, 2015)

EP-k

1. Counterfeit e.p. (Mute, 1989)
2. MG Remix EP (Mute, 2015)
3. The Third Chimpanzee (Mute, 2021)

Kislemezek

1. Compulsion (1989)
2. Stardust (2003)
3. Loverman (2003)
4. Europa Hymn (2015)
5. Pinking (Christoffer Berg Remix) (2015)

Feldolgozások és közreműködések

• 1995 Gore Leonard Cohen „Coming Back To You" c. számának feldolgozásával szerepel a szerző tiszteletére kiadott Tower of Song c. lemezen.
• 2004 Gore a Client együttes „Overdrive" c. számában vokálozik.
• 2006 Gwen Stefani The Sweet Escape c. albumának „Wonderful Life" c. dalában gitározik.
• 2007 A Onetwo együttes „Cloud Nine" c. számának dalszerzőjeként és gitárosaként működik közre.
• 2007 Nitzer Ebb „Once You Say" dalának hátterében vokálozik Gore.
• 2009 A francia Nouvelle Vague együttes 3 c. feldolgozásalbumának nyitószáma a „Master and Servant" a Depeche Mode-tól, háttérénekesként az eredeti dalszerző, Gore is közreműködik (az énekesnő Melanie Pain).^[54]

Remixek

• 1994 Spirit Feel – „Rejoice" (Mystic Span Mix)
• 1995 Garbage – „Queer" (The Most Beautiful Woman in Town Mix)
• 1999 ON – „Soluble Words" (Sublingual Remix)
• 2003 Señor Coconut And His Orchestra – „Smooth Operator" (In-Disguise Remix)
• 2013 Diamond Version – „Get Yours" (Martin L. Gore Remix)

VCMG diszkográfia

Album

1. Ssss (Mute, 2012)

Kislemezek

1. Spock (Mute, 2011)
2. Single Blip (Mute, 2012)
3. Aftermaths (Mute, 2012)

Gore által énekelt Depeche Mode számok

A Depeche Mode énekese Dave Gahan, azonban alkalmanként Gore is elénekel néhány számot. A következő lista időrendben tartalmazza a Gore által énekelt számokat.

• Speak & Spell
  • „Any Second Now (Voices)"
• Construction Time Again
  • „Pipeline"
• Some Great Reward
  • „It Doesn't Matter"
  • „Somebody"
• Black Celebration
  • „A Question of Lust"
  • „Sometimes"
  • „It Doesn't Matter Two"
  • „World Full of Nothing"
  • „Black Day"
• Music for the Masses
  • „The Things You Said"
  • „I Want You Now"
  • „Route 66"
• Violator
  • „Personal Jesus (acoustic)"
  • „Enjoy the Silence (Harmonium)"
  • „Sweetest Perfection"
  • „Blue Dress"
• Songs of Faith and Devotion
  • „Death's Door" Until the End of the World (filmzene)
  • „Judas"
  • „One Caress"
• Ultra
  • „Home"
  • „The Bottom Line"
• Exciter
  • „Comatose"
  • „Breathe"
• Playing the Angel
  • „Macro"
  • „Damaged People"
• Sounds of the Universe
  • „Jezebel"
  • „The Sun And The Moon And The Star"

Duett A következő számokat Gore és Gahan együtt adják elő. Egyes számoknál mindketten egyszerre énekelnek (például "Behind the Wheel"), míg máskor Gahan énekli a versszakokat és Gore a refrént (például "Everything Counts"). A felsorolt számok listája a Wikipedia szerkesztésében részt vevő rajongók véleménye alapján készült. A csapat részéről hivatalosan nem duettként vannak nyilvántartva.

• „Shouldn't Have Done That" [A Broken Frame]
• „Everything Counts" [Construction Time Again]
• „Something to Do" [Some Great Reward]
• „People Are People" [Some Great Reward]
• „Shake the Disease" [The Singles 81-85]
• „Here is the House" [Black Celebration]
• „Behind the Wheel" [Music for the Masses]
• „Pleasure, Little Treasure" [Music for the Masses]
• „Waiting for the Night" [Violator]
• „Insight" [Ultra]
• „The Sinner In Me" [Playing the Angel]
• „Nothing's Impossible" [Playing the Angel]
• „Newborn" [Playing the Angel]
• „Oh Well" [Sounds Of The Universe]

Jegyzetek

1. The Quietus | Features | A Quietus Interview | People Are People: Martin Gore On Brexit & Finding Acceptance In The UK (amerikai angol nyelven). The Quietus. (Hozzáférés: 2021. február 7.)
2. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 29.)
3. Founding Depeche Mode members Martin Gore, Vince Clarke reunite (amerikai angol nyelven). The San Francisco Examiner, 2011. november 21. (Hozzáférés: 2021. február 7.)
4. Depeche Mode's Vince Clarke and Martin Gore reunite in the name of techno (amerikai angol nyelven). Fact Magazine, 2011. november 24. (Hozzáférés: 2021. február 7.)
5. Rouner, Jef: Happy 51st, Depeche Mode's Martin Gore: A Birthday Playlist. Houston Press, 2012. július 23. (Hozzáférés: 2021. február 7.)
6. World, Jimmie Tramel Tulsa: Verdict arrives at BOK Center: Oklahoma 'gets' Depeche Mode (angol nyelven). Tulsa World. (Hozzáférés: 2021. február 7.)
7. Kelly, Brendan: Depeche Mode; The The (amerikai angol nyelven). Variety, 1993. szeptember 23. (Hozzáférés: 2021. február 7.)
8. depeche mode dot com. web.archive.org, 2013. március 2. [2012. június 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. február 8.)
9. Michael Christopher: Depeche Mode FAQ: All That's Left to Know About the World's Finest Synth-Pop Band. 2020–12–28. ISBN 978-1-4930-5400-8 Hozzáférés: 2021. február 7.  
10. CNN, By Jennifer Vineyard, Special to: Catching up with Depeche Mode. CNN. (Hozzáférés: 2021. február 7.)
11. Martin Gore interview - YT. (Hozzáférés: 2021. február 7.)
12. On That Note | Music Review | Arts & Entertainment | South Philly Review. web.archive.org, 2015. július 22. [2015. július 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. február 7.)
13. http://www.nme.com/video/id/cJIjmzKK0eQ/search/Ivor+Novello^{[halott link]} Videó: Martin Gore átveszi az Ivor Novello díjat
14. „https://www.moogmusic.com/news/martin-gore-receive-2019-moog-innovation-award” 
15. Watch Depeche Mode's Rock and Roll Hall of Fame acceptance speech | NME (angol nyelven). NME | Music, Film, TV, Gaming & Pop Culture News, 2020. november 8. (Hozzáférés: 2021. február 8.)
16. Jonathan Miller: Stripped: Depeche Mode. 2009–11–05. ISBN 978-0-85712-026-7 Hozzáférés: 2021. február 8.  
17. Depeche Mode Biography Martin Lee Gore. depechemodebiographie.de. (Hozzáférés: 2021. február 8.)
18. The Quietus | Opinion | Black Sky Thinking | Basildon Bond: Depeche Mode & The Essex New Town (amerikai angol nyelven). The Quietus. (Hozzáférés: 2021. február 8.)
19. “Dunfearing and the West Country High” – Phil Burdett | MusicRiot.co.uk (angol nyelven). (Hozzáférés: 2021. február 8.)
20. Excelsior suspend la parution de Dépêche mode (francia nyelven). Stratégies, 2001. november 8. [2021. január 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. február 7.)
21. Depeche Mode - the real meaning of the name (it's not Fast Fashion). www.eightyeightynine.com. (Hozzáférés: 2021. február 7.)
22. „Depeche Mode – Speak & Spell (2009, CD)” (angol nyelven). 
23. Speak & Spell (Music). TV Tropes. (Hozzáférés: 2021. február 7.)
24. Depeche Mode: Spirit review – stripped back, amped up and angry (angol nyelven). the Guardian, 2017. március 16. (Hozzáférés: 2021. február 8.)
25. Depeche Mode’s Dave Gahan: why I don’t understand my own band (angol nyelven). www.newstatesman.com. (Hozzáférés: 2021. február 8.)
26. The sweetest perfection: Why Depeche Mode’s ‘Violator’ album remains their defining moment (angol nyelven). Leamington Observer. (Hozzáférés: 2021. február 8.)
27. Martin Gore - part of guitar collection. (Hozzáférés: 2021. február 8.)
28. Martin Gore's Guitar Gear | Equipboard®. equipboard.com. (Hozzáférés: 2021. február 8.)
29. Backstage Depeche Mode Martin Gore's gear @ Los Angeles Staples Center Oct, 2013. (Hozzáférés: 2021. február 8.)
30. Depeche Mode Reinvigorate Their Sound With Gritty Rock on ‘Spirit’ (amerikai angol nyelven). Observer, 2017. március 22. (Hozzáférés: 2021. február 8.)
31. Martin Gore (angol nyelven). garage.ericasynths.lv. (Hozzáférés: 2021. február 8.)
32. April 2010, Future Music21: Depeche Mode's live setup revealed (angol nyelven). MusicRadar. (Hozzáférés: 2021. február 8.)
33. Giles, Jeff: Depeche Mode Want Your Respect (amerikai angol nyelven). Rolling Stone, 1990. július 12. (Hozzáférés: 2021. február 8.)
34. Martin L. Gore - Counterfeit². counterfeit2.martingore.com. (Hozzáférés: 2021. február 8.)
35. Bank, Mute: VCMG (Vince Clarke & Martin Gore) - SSSS - Vinyl. Mute Bank. (Hozzáférés: 2021. február 8.)
36. (2021. január 21.) „VCMG” (angol nyelven). Wikipedia. 
37. Bank, Mute: MG (Martin Gore) - MG - Vinyl. Mute Bank. [2021. január 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. február 8.)
38. Bank, Mute: MG (Martin Gore) - The Third Chimpanzee E.P. - CD. Mute Bank. (Hozzáférés: 2021. február 8.)
39. Grow, Kory: Depeche Mode's Martin Gore on New Monkey-Themed Solo EP and Why He's Glad Trump Lost (amerikai angol nyelven). Rolling Stone, 2021. január 27. (Hozzáférés: 2021. február 8.)
40. The Third Chimpanzee: Clash Meets Depeche Mode's Martin Gore (angol nyelven). Clash Magazine. (Hozzáférés: 2021. február 12.)
41. Depeche Mode's Martin Gore Doesn't Want to Talk About Synths Anymore (angol nyelven). www.vice.com. (Hozzáférés: 2021. február 8.)
42. Depeche Mode News (magyar nyelven). www.facebook.com. (Hozzáférés: 2021. február 8.)
43. Work (amerikai angol nyelven). SONDHUS. [2021. február 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. február 8.)
44. Martin Gore Goes Back To Nature With New Electronic Instrumental Album, "The Third Chimpanzee" (amerikai angol nyelven). Post-Punk.com, 2020. november 17. (Hozzáférés: 2021. február 8.)
45. The Third Chimpanzee: Clash Meets Depeche Mode's Martin Gore (angol nyelven). Clash Magazine. (Hozzáférés: 2021. február 8.)
46. Martin Gore & Daniel Miller @ Moogfest 2019 | interview + award acceptance | full webcast. (Hozzáférés: 2021. február 8.)
47. Sinagra, Laura. „Intimations of Betrayals Big and Small (Published 2005)”, The New York Times, 2005. december 9. (Hozzáférés: 2021. február 7.) (amerikai angol nyelvű) 
48. Songfacts: Precious by Depeche Mode - Songfacts (angol nyelven). www.songfacts.com. (Hozzáférés: 2021. február 7.)
49. says, C. J.: Cover Story: Depeche Mode : Illinois Entertainer (amerikai angol nyelven). (Hozzáférés: 2021. február 7.)
50. Music a la Mode (angol nyelven). The Independent, 2011. október 23. (Hozzáférés: 2021. február 8.)
51. Lynskey, Dorian. „Depeche Mode: 'We're dysfunctional. Maybe that's what makes us tick'”, The Guardian, 2013. március 28. (Hozzáférés: 2021. február 8.) (brit angol nyelvű) 
52. International Vegetarian Union - Depeche Mode. www.ivu.org. (Hozzáférés: 2021. február 8.)
53. Famous Vegetarians and Famous Vegans. www.veganwolf.com. (Hozzáférés: 2021. február 8.)
54. A Nouvelle Vagues együttes honlapja. [2013. július 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 18.)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Martin Gore című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.