A magyar helyesírás a latin betűs magyar írással készített, magyar nyelvű szövegek hivatalosan elfogadott helyesírási szabályrendszere, normája.
Célja, jelentősége és szerepe hasonló a helyesíráséhoz általában (l. ott): a nyelvi műveltség részét képezi, és fontos szerepe van a társadalomban. Ezt oktatják az iskolákban anyanyelvűeknek és külföldieknek egyaránt, és ezt igyekeznek követni a magyar nyelvű nyomdatermékekben. (Azt, aki a nyomdában vagy a szerkesztőségben a megjelenés előtt álló szövegeket ennek szellemében javítja, korrektornak nevezik, tevékenységét pedig korrektúrának.)
A magyar helyesírást a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének Helyesírási Bizottsága szabályozza úgynevezett helyesírási szabályzatok kiadásával (lásd A magyar helyesírás szabályai). A legutóbbi, ma is hatályos ilyen mű 2015-ben jelent meg (tizenkettedik kiadás), ezt megelőzően az 1984-es változat volt érvényben, amelynek csak utánnyomásai jelentek meg. (2016. szeptemberig még a régi szabályzat által előírt írásmód is elfogadhatónak minősült.)
Az 1832 előtti magyar helyesírást régi magyar helyesírásnak is nevezzük.[1]
Az első két elv a legszélesebb körű. Az elvek olykor ütköznek egymással, és az egyes szavakban (bizonyos szabályok alapján) egyik vagy másik elv kerekedik felül, a másik rovására.
További jellemzői
A magyar helyesírást az alábbiak jellemzik még a világ más helyesírási rendszereihez képest (a szabályzat 2. pontja szerint):
Betűíró rendszerű, mert legkisebb egységei hangokat jelölő betűk – szemben például a kínaival, melynek írásjegyei szavakat jelölnek.
Latin betűs, mert betűkészlete (néhány kiegészítéssel) a latin ábécén alapul – szemben például az orosszal vagy göröggel.
Hangjelölő, mert a betűk legtöbbször a valóban kiejtett hangokra utalnak – szemben például az angollal vagy a franciával, ahol a szavak írott alakja olykor évszázadokkal ezelőtti kiejtésüket tükrözi.
Értelemtükröző: a leírt formával igyekszünk a szavak jelentését és a szóelemek viszonyát minél pontosabban jelölni.
szóismétlések; mellérendelő szókapcsolatok és összetételek, ikerszók; alárendelő szókapcsolatok és összetételek; egyéb típusú összetételek; a mozgószabály
Kis és nagy kezdőbetűk, a tulajdonnevek kérdése
személynevek; állatnevek; földrajzi nevek; csillagnevek; intézménynevek; márkanevek; kitüntetések és díjak; címek
Az idegen szavak írása
a magyar írásmód szerinti írás; az idegen írásmód szerinti írás; az átírás
Írásjelek
mondatok között; tagmondatok között; mondatrészek között; beékelt elemek írásjelei; szavak és szórészek között; toldalékok kapcsolása
Rövidítések és mozaikszók
rövidítések; mozaikszók: betűszók és szóösszevonások
A Magyarországon hivatalos latin betűs magyar írás 1832-ig használatos (de koronként is változó) alakját nevezzük régi magyar (helyes)írásnak vagy magyar helyesírásnak.[1] A régi magyar írás szabályai lényegében a mai magyar helyesírás előzményei. A 16. századig tartó szakaszát nevezik ómagyar írásnak is.
Az 1832 előtti, azaz régi magyar helyesírás
A régi magyar írás a latin betűs írásbeliségből fejlődött ki, tulajdonképpen a latin írásba tartozó régi magyar helyesírásról beszélhetünk. A magyar helyesírás története a német, olasz vagy szláv származású magyarországi papság latin betűs magyar nyelvű szövegírásával kezdődött, melyekben a z, a zs, a ty és a gy hangok írása ingadozott. A legkorábbi időkben az Itáliából származó papok írásbelisége hatott a korabeli magyar helyesírásra, végső soron ide vezethető vissza a mai gy jelölése. Különösen fontos volt a középkori magyar királyok udvarában kialakult ún. kancelláriai helyesírás,[1] mely a magyar hangokat a latin nyelv betűinek kombinációjával fejezte ki, ilyen írással készült pl. a Peer-kódex, a Festetich-kódex és a Példák Könyve. A kancelláriai helyesírásnak eleinte több helyi változata is kialakult, és szabályait következetlenül alkalmazták. A könyvnyomtatással azonban elkezdődött az egységesülése.
Újszerű hangjelölést használt a huszita Biblia, az első (csak részben elkészült) bibliafordítás. Az összetett betűk helyett mellékjeleket vezetett be (a gy-t ekkor a ġ-vel, az ny-et ṅ-nyel, a ty-t ṫ-vel jelölték, de az s-t ſ-sel, az sz-t ʒ-vel írták). A huszitizmus vereségével azonban a huszita helyesírás nem tudott normává válni. Ezzel az írással készült még a Guary-kódex és a Müncheni kódex is.
A régi magyar helyesírás jellemzője volt, hogy egyrészről egy-egy betű többféle hangot jelölhetett, de sok esetben több betű jelölte ugyanazt a hangot, pl. az i betű /i/-t és /j/-t is jelölt; az u és a v szerepe gyakorlatilag azonos volt, jelölhette az /u/-t, az /y/-t és a /v/-t is,[2] ugyanakkor az /u/-t az u, a v és a w is jelölte.[2] Szórványosan a vv/uː/-t (pl. vvl/uːl/ ’olyan’[3]), a w és az uu/yː/-t (pl. wt/yːt/,[3]mezuul/meːzyːl/ ’mézként’[4]) is jelölt. Az /ø/ hangra az u-t és az ew-t, az /øː/-re kizárólag az ew-t, de az ew jelölhette az /y/-t és az /yː/-t is.[2] A c betű /k/-t is jelölt a /t͡s/ mellett,[2] de /t͡ʃ/-t is jelölhetett, lásd pl. gimilcíctul/ɟimilcsektyːl/.[2][3]
Példák a régi magyar írás betűiből
Jellemző volt a régi magyar írásra, hogy a ma csak az ö és az ü betűn használt kétpontos ékezetet a w-n és az y-on is alkalmazták, ẅ és ÿ formában. Más ékezetes betűket is találunk, pl. ē, ū, ý, ẏ, v́. Érdekes kombináció volt a normál méretű o és u betűből és a fölöttük lévő kis e-ből álló ligatúra: oͤ és uͤ. Az s régi megfelelője a ſ karakter, a z-é pedig a ʒ.[5]
A könyvnyomtatás elterjedése komoly igényt keltett a minél egységesebb hangjelölésre. A magyar helyesírás legfőbb elvévé a kiejtés szerinti írásmód és a szóelemző írásmód vált, de ez vitát váltott ki. Ez volt az úgynevezett ypszilonista-jottista háború. Az ypszilonista tábor a szavak kiejtett alakja szerinti íráshoz ragaszkodott. A jottista viszont a szóelemző írásmódot követelte. A vita a jottisták javára dőlt el.
1538-ban Dévai Bíró Mátyás megjelentette Orthographia Ungarica című művét, mely az első helyesírási tárgyú magyar nyelvű nyomtatvány volt. A XIX. század elején több könyv is megjelent a magyar helyesírásról, többek között Georch IllésA magyar helyes irás fő rendszabásairól[7] és Kolmár József Próbatétel a magyar helyesirás philosophiájára[8] című művét, de igazi áttörést csak a következő évtized hozta el.
Az 1832 utáni korszak
A legújabb kor a megállapodás időszaka lett. 1830-ban megalakult a Magyar Tudós Társaság (a mai Magyar Tudományos Akadémia elődje) és Vörösmarty Mihály közreműködésével 1832-ben elkészítette az első hivatalos helyesírási szabályzatot „Magyar helyesirás’ és szóragasztás’ főbb szabályai” címmel, ami meghatározó volt a magyar helyesírás fejlődésében.
A Magyar Tudományos Akadémia tevékenysége önmagában nem jelentette, hogy a magyar írás innentől kezdve központilag irányítottan működik. Bár kétségtelen, hogy pl. a cz helyett a c alkalmazása egy akadémiai döntés volt, de vannak példák a spontán fejlődésre is. Ennek egyik jelenkori példája az SMS-nyelv, ami valójában a magyar írás egy kissé leegyszerűsített alakja. Pl. a hogy szó helyett a h használata, stb. A nyelv napjainkban is fejlődik, ennek leképezése a magyar írásban, hogy egyes szavak helyesírása a napi gyakorlatban bizonytalan. Pl. a „mindig” szót gyakran így írják: „*mindíg”.
Laczkó Krisztina – Mártonfi Attila: Helyesírás. (magyarul) Budapest: Osiris Kiadó. 2004. = A Magyar Nyelv Kézikönyvtára, 1. ISBN 9633895413 – több mint 210 000 szóalak
Az egyes szakterületek szókincsét szakszótárakban lehet fellelni, például orvosi, közgazdasági, jogi, informatikai szótárakban.
Helyesírás és társadalom
A helyesíráshoz való viszony
Ma is előfordul az a vélekedés, hogy a helyesírási szabályzat olyan gyakran változik, hogy képtelenség követni. (A XX. század folyamán valójában mindössze háromszor módosult: 1922-ben, 1954-ben és 1984-ben.) Az angollal, franciával szemben ugyanakkor azt szokták felhozni, hogy a mai nyelvnél sok évszázaddal korábbi állapotnál „ragadtak le”. A korszerűség és a hagyományőrzés értelemszerűen kizárja egymást; a magyar helyesírásban a kettőnek egy bizonyos arányára törekednek, és inkább az a jellemző, hogy az átállás nehézségeire tekintettel csak a legindokoltabb esetekben újítanak.
A helyesírási hibák társadalmi megítélése távolról sem egységes. Legtöbbjüket megbélyegzik; ilyen például a j–ly kérdése, a szóelemzésből fakadó hibák (ejtse helyett „ejcse”) vagy az ismert személyek nevének írása (például Kossuth). Más szabályokat viszont néha túl bonyolultnak vagy éppen önkényesnek ítélnek, és nem érzik a fentihez hasonló súlyúnak a megsértésüket (például használtruha-vásár helyett „használt ruhavásár”).
Egyes babonák is forgalomban vannak, például hogy a vajas kenyeret másképp kell írni, mint a zsíros kenyeret. Kétségtelen azonban, hogy a helyesírás olykor finom különbségtételeket ír elő, amelyek számos átlagember nyelvi igényein túlmutatnak.
A helyesírással szembeni igények paradoxonja
A helyesírással szemben méltán merül fel az az igény, hogy szabályokból levezethető, kikövetkeztethető legyen („miből gondolod, hogy ezt így kell írni?”). Másfelől azzal az igénnyel is gyakran lépnek fel vele szemben, hogy egyértelmű megoldást adjon („akkor most végül melyik a helyes?”). A helyesírás csak szélső értékeket ismer (vagy kisbetű, vagy nagybetű; külön-, egybe- vagy kötőjeles írás stb.), a nyelvi jelenségek azonban nem mindig szoríthatók merev skatulyákba (pl. egy szókapcsolat tagjai között elegendő jelentésváltozás van-e az egybeíráshoz). A fenti két elvárás tehát óhatatlanul ellentmond egymásnak: ha csakis a szabályokból akarunk kiindulni, mindig maradnak kétséges pontok, amelyek sokakat mindig aggasztani fognak. Ha pedig az egyértelműség igényével lépünk fel, és megpróbálunk analógiák és alszabályok révén a kétes esetekre is választ találni, az mások számára önkényesnek, tekintélyelvűnek fog tűnni. A helyesírási gyakorlat tehát aligha rendezhető mindenben és mindenki számára megnyugtató módon. Hozzá kell tenni azonban, hogy a valódi kérdések, amelyeket szakmailag is vitatni lehet, az esetek csekély töredékét képezik, és a mindennapi kérdések legtöbbjére akad egyértelmű válasz, amely levezethető a szabályokból, valamint az analóg esetekből és az írásgyakorlatból (vagyis az íratlan konvenciókból, a hagyományokat is beleértve).
A jövevényszavak kérdése
Az idegen szavak meghonosodása, jövevényszóvá válása fokozatos folyamat, és legtöbbször nem állapítható meg egyértelműen, mikor érdemes áttérni a magyaros írásmódra, és hogyha több lehetőség is van, melyik legyen az (például [grépfrút] vagy [grépfruit], [dzadzíki] vagy [caciki]). Az egységes írásmód érdekében azonban az Akadémiának az ilyen köztes, átmeneti esetekben is döntenie kell, még ha a köznapi ítélet ellentmondásba is kerül a hivatalos szabályozással. A nyelvészek ilyenkor is több szempontot mérlegelve döntenek: például a köznyelvi ismertséget, elterjedtséget, a meglévő szavakkal való egybeeséseket (az e-mailt mint elektronikus levelet megkülönböztetni az emailtől mint zománcfajtától, vagy a blueszenét a blúz nevű ruhától), vagy a magyarban szokatlan betűkapcsolatok elkerülését (így például komputert írunk „kompjuter” helyett és musicalt „mjúzikel” helyett). A nem latin betűs nyelvekből átvett szavakat mindig a magyar ábécé betűivel írjuk át (AkH.11 218.), tehát az angolos írásmód ezeknél eleve kiesik.
Ingadozás van például az alábbi jövevényszavaknál, amelyeket magyarosan írunk, de a nyelvhasználók egy része idegenesebb alakra hajlik: gírosz (helyette olykor „gyros”), dzadzíki (helyette olykor „tzatziki”), papája (helyette olykor „papaya”), grépfrút (helyette olykor „grapefruit”). Más esetekben a jelenlegi írás az eredeti, átvett alakot őrzi, de egyes nyelvhasználók magyarosabb alakot preferálnak: e-mail (helyette néha „ímél”, sőt „emil”).
Változatok
A helyesírás valamilyen szinten elfogadja a nyelvi változatok létét, például egyaránt lehetséges fel–föl, lány–leány, foltoz–foldoz (l. AkH.11 25.), míg más változatokat a helyesírási normán kívül esőnek ítél, például *szöllő, *kőrut (l. AkH.11 17.). Ez a megszorítás azonban főként a köznyelv írott, sztenderd változatára vonatkozik.
Helyesírás-ellenőrzés
A helyesírás megvalósítását a 90-es évek közepe óta helyesírás-ellenőrző programok segítik. Ezek önmagukban nem elégségesek, mert sok szabályt egyelőre nem tudnak megfelelően automatizálni. Jelenleg a két legkomolyabb program ilyen téren a MS Office-ban (többek közt a Wordben) használt Helyes-e? (a MorphoLogic cég munkája), valamint az LibreOffice-ban is megtalálható ingyenes Hunspell (valamint a Lightproof).
Más vonatkozásai
Előfordul, hogy praktikus szempontok is visszahatnak a szabályozásra. Ezek közé tartozik, hogy az 1999-es Magyar helyesírási szótárba kivételesen egy-két olyan alakot is felvettek, amelyek ellentmondanak a mozgószabálynak: országgyűlési képviselő-választás, személyi jövedelemadó-bevallás (szemben a szabályok által elvileg indokolt „önkormányzatiképviselő-választás”, „személyijövedelemadó-bevallás” formákkal).
A helyesírás a nyelvművelés, nyelvi ismeretterjesztés körében
A helyesírás iránti társadalmi érdeklődést rendezvényekkel is segítik, ezek közé tartoznak az alábbi versenyek:[9]
Korompay Klára: Néhány szempont a XVI. századi misszilisek helyesírás-történeti vizsgálatához. In Kugler Nóra – Lengyel Klára: Ember és nyelv: Tanulmánykötet Keszler Borbála tiszteletére. (magyarul) Budapest: ELTE BTK. 1999. 198–204. o. ISBN 0489004132373
Kiss Jenő – Pusztai Ferenc: Magyar nyelvtörténet. (magyarul) Budapest: Osiris Kiadó. 2003. ISBN 9789633898024
Klára Korompay: Grammaire et orthographe, au carrefour d’influences linguistiques et culturelles (domaine hongrois, parallélismes français). In Amadeo di Francesco – Adelin Charles Fiorato: La circulation des hommes, des œuvres et des idées entre la France, l’Italie et la Hongrie (XVe-XVIIe siècles). (franciául) Napoli: M. D’Auria Editore. 2004. 121–135. o.
Korompay Klára: Helyesírás-történet, művelődéstörténet: két tudományág dialógusa, különös tekintettel a huszita helyesírásra. (magyarul) Magyar Nyelv, CII. évf. 2. sz. (2006. június) 204–209. o.
Korompay Klára: Előszó. In János Tsétsi: Helyesírási-grammatikai megjegyzések. Observationes orthographico-grammaticae. Facsimile edition with translation. (magyarul) C. Vladár Zsuzsa (ford.). Budapest: Magyar Nyelvtudományi Társaság. 2009. 7–10. o. = A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai, 230. arch Hozzáférés: 2018. október 25.
Kniezsa István: Helyesírásunk története a könyvnyomtatás koráig. (magyarul) Budapest: Akadémiai Kiadó. 1952.
Kniezsa István: A magyar helyesírás története. (magyarul) 2., javított kiadás. Budapest: Tankönyvkiadó. 1959. = Egyetemi magyar nyelvészeti füzetek,
Szemere Gyula: Az akadémiai helyesírás története (1832–1954), Bp., Akadémiai Kiadó, 1974
Deme László – Fábián Pál – Bencédy József: A magyar helyesírás rendszere, Bp., Akadémiai Kiadó, 1966
Gósy Mária: Fonetika, a beszéd tudománya. (magyarul) Budapest: Osiris Kiadó. 2004. ISBN 9633896665
A. Molnár Ferenc: A magyar mássalhangzórendszer kialakulásáról és néhány finnugor eredetű szavunk hangtani fejlődéséről. (magyarul) Nyelvtudományi Közlemények, vol. 100. sz. (2003) 186–192. o. MTA Nyelvtudományi Intézet
Molnár József: A magyar beszédhangok atlasza. (magyarul) Budapest: Tankönyvkiadó. 1970.
Siptár Péter – Törkenczy Miklós: The phonology of Hungarian. (angolul) Oxford: Oxford University Press. 2000. = Oxford Linguistics, ISBN 978-019-823841-6
Tamás Szende: Illustrations of the IPA: Hungarian. (angolul) Journal of the International Phonetic Alphabet, 24 (2). sz. (1994) 91–94. o. doi
További információk
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
A magyar helyesírás szabályai: 11. kiadás. mek.oszk.hu. (magyarul) Budapest: Akadémiai Kiadó (1985) (Hozzáférés: 2018. október 25.) (HTML) – a MEK-ről. A nyomtatott kiadás példaanyaga utólag javítva a 2000-es kiadás alapján.
Cikkek
Antalné Szabó Ágnes: A magyar helyesírás vizuális rendszere. www.anyanyelv-pedagogia.hu. (magyarul) Budapest: Magyar Nyelvtudományi Társaság (2010) (Hozzáférés: 2017. február 13.) (HTML) arch (a cikk második felében több mint negyven táblázattal a magyar helyesírás alapelveinek és szabályainak szemléltetésére)
don B: A tanító néni cseszte el. korrektor.blog.hu (magyarul) (Hozzáférés: 2007. július 31.) (HTML) arch – szellemi alapvetés anti- és prónormaügyben az index.hu olvasószerkesztőjének korrektorblogján
Munk Veronika: Szabad a helyesírás. index.hu. (magyarul) Budapest: Index.hu (2005. május 17.) (Hozzáférés: 2018. október 25.) (cikk a Hunspellről, a Helyes-e? programmal összehasonlítva).
A Google, a helyesírás és a nép szava. index.hu. (magyarul) Budapest: Index.hu (2004. november 4.) (Hozzáférés: 2018. október 25.) (HTML) (cikk a Google Hejesírásról).
Koax K. Ábel: A magyar reformhelyesírás szabályai. www.morphologic.hu. (magyarul) Budapest: MorphoLogic (1998. április 1.) (Hozzáférés: 2018. október 25.) (HTML) arch
Márton Mátyás: Földrajzinév-írás: Óravázlat. lazarus.elte.hu. (magyarul) Budapest: ELTE ITK Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék (Hozzáférés: 2018. október 25.) (HTML) arch
Hadarics Tibor (2005. november 29.). „A magyar madárnevek helyesírása”. Madártávlat12. (5), 23–25. o. [2015. március 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 22.)
Interjúk
Daniss Győző: Van-e neme egy szótárnak? www.nol.hu. (magyarul) Budapest: Népszabadság (2004. szeptember 4.) (Hozzáférés: 2018. október 25.) (HTML) arch (a Népszabadság interjúja az Osiris Kiadó Helyesírás című kötetének egyik szerzőjével).
A mozgószabály titka: A valóság és a helyesírás. www.nol.hu. (magyarul) Budapest: Népszabadság (2005. január 6.) (Hozzáférés: 2018. október 25.) (HTML) arch (a Népszabadság interjúja az Osiris Kiadó Helyesírás című kötetének két szerzőjével).
Szőnyei Tamás: Szótárérett szavak. www.mancs.hu. (magyarul) Budapest: Magyar Narancs (2003. október 16.) (Hozzáférés: 2018. október 25.) (HTML) arch (a Magyar Narancs interjúja Pusztai Ferenc nyelvtörténésszel, a Magyar Értelmező Kéziszótár új kiadásának szerkesztőjével).
Programok
Németh László – Godó Ferenc: Szabad magyar szótár. magyarispell.sourceforge.net (magyarul) (Hozzáférés: 2018. október 25.) (HTML) (Hunspell magyar helyesírás-ellenőrző és -javító program).
Aradi András – Erdős József – Sturcz Zoltán: Interaktív magyar igeragozó. bme-tk.bme.hu. (magyarul) Budapest: Budapesti Műszaki Egyetem Nyelvi Intézet Magyar Nyelvi Csoport (Hozzáférés: 2018. október 25.) (HTML) arch
E-nyelv.hu: Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda. www.e-nyelv.hu. (magyarul) Budapest: Inter Kultúra-, Nyelv- és Médiakutató Központ Nonprofit Kft. (Hozzáférés: 2018. október 25.) (HTML) arch (ingyenes helyesírási tanácsadás és más szolgáltatások).
Magyar Nemzeti Szövegtár. clara.nytud.hu. (magyarul) Budapest: Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézet (2018) (Hozzáférés: 2018. október 25.) (HTML) arch
Régi magyar helyesírással kapcsolatos hivatkozások
Magyar Nyelvemlékek. nyelvemlekek.oszk.hu. (magyarul) Budapest: Országos Széchényi Könyvtár (Hozzáférés: 2018. október 24.) (HTML) arch
Ómagyar Korpusz. omagyarkorpusz.nytud.hu. (magyarul) Budapest: MTA Nyelvtudományi Intézet (Hozzáférés: 2018. október 24.) (HTML) arch (Az összes ómagyar kori és néhány középmagyar kori nyelvemlék betűhű szövege és néhányuk mai magyarra normalizált változata).
Egyéb hivatkozások
Helyesírás.lap.hu. helyesiras.lap.hu. (magyarul) Budapest: Central Media (Hozzáférés: 2018. október 25.) (HTML) arch (Linkgyűjtemény).
Jegyzetek
↑ abcKniezsa István: A magyar helyesírás története. (magyarul) 2. javított kiadás. Budapest: Tankönyvkiadó. 1959. = Egyetemi magyar nyelvészeti füzetek,
↑ abcdeKorompay Klára: Helyesírás-történet. Az ómagyar kor. In Kiss Jenő – Pusztai Ferenc: Magyar nyelvtörténet. (magyarul) Budapest: Osiris Kiadó. 2003. 288–291. o. ISBN 9789633898024
↑Gábor Hosszú: Heritage of Scribes: The Relation of Rovas Scripts to Eurasian Writing Systems. (angolul) First edition. Budapest: Rovas Foundation. 2011. ISBN 978-963-88437-4-6 (3.6.6. szakasz)
