A Magas-Tauern Nemzeti Park a hegység területének nagy részére (és három osztrák tartományra) kiterjed. 1834 km²-ével messze a legnagyobb az ország hét nemzeti parkja közül és egyúttal az egész Alpokban a legnagyobb természetvédelmi terület.[1] Magashegyi központi zónájában - itt találhatóak a Großglockner és a Großvenediger masszívumai - mindenféle mezőgazdasági tevékenység meg van tiltva, míg a peremzónában az alpesi legeltetés és az erdészet megengedett. Öt különleges zónájában mindenféle zavarás tilos.
A park létrehozását kimondó nyilatkozatot 1971-ben írták alá Heiligenblutban, de a tényleges védelmi intézkedések meghozatala csak 1981-ben indult meg Karintiában. Salzburg két évvel később, Tirol 1992-ben követte a példáját.
Jelentős csúcsok
A Dreiherrnspitze 1890-benA Hochgall télenA Hochalmspitze déli oldala
A legismertebb út az 1935-ben átadott, látványos Großglockner magashegyi autóút (Großglockner-Hochalpenstraße), amely 2505 méter magasan alagúton halad át a Hochtor-hágó alatt. Innen keletre a Katschberg-hágón, az alagúttal párhuzamosan a B99 út (Katschberg Straße) Sankt Michaelt és Rennweget köti össze. A Sankt Jakob in Defereggent és Rasen-Antholzot összekötő út a Staller-nyeregben 2052 m magasra hatol.
Ez a szócikk részben vagy egészben a High Tauern című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Földrajzportál
• összefoglaló, színes tartalomajánló lap