A művészetterápia olyan terápiás módszer, mely a művészet (zene, tánc, mozgás, képzőművészet, dráma, irodalom stb.) kreatív folyamatait a gondolatok és érzések nonverbális kommunikációjára használja. A művészetterápia összehangolja a művészet kifejező eszközeit és a terápiás hatótényezőket, amelyeket a terapeuta egy tervezett folyamaton belül alkalmaz. A művészetterápiához nincs szükség művészi tehetségre, hiszen az esztétikai célokat szolgáló és nem szolgáló művészeti termékek egyaránt hasznosan felhasználhatóak a terápiában. A művészetterápiákban közös a kreativitásra, szabad önkifejezésre, biztonságos és bizalmas környezetre helyezett hangsúly.
A terápiás folyamaton belül az adott művészeti technikával fejezi ki, illetve jeleníti meg az élményeit a páciens, aki ez esetben résztvevő cselekvő.
A kész műalkotások által a páciensben keltett pszichés hatások átélése, megértése, feldolgozása történik. A befogadó művészetterápián való részvétel minden esetben mintát is jelent az adott művészi kifejezési formára vonatkozóan, amely tapasztalat akár alkalmazható, vagy kipróbálható az aktív művészetterápiás helyzetben.
Az művészeti önkifejezés, és az alkotás folyamata hordozza a terápiás hatást, így az alkotás létrejöttével zárul a terápiás folyamat. Az alkotásközpontú terápiák esetében hangsúlyos lehet az alkotások esztétikai tartalma, mert az elkészült alkotásokat sok esetben kiállításokon/rendezvényeken mutatják be.
Az alkotás a terapeuta és a páciens kommunikációjának az alapja, akkor az elkészült alkotáshoz kötődik egy megbeszélés, értelmezés, alkotáshoz kötött jelentéstulajdonítás, amely így a szabad asszociáción keresztüli „feldolgozása” az adott művészi kifejezésnek és a benne megjelenő lelki tartalmaknak.
A képzőművészet-terápia során a vizuális művészetek eszközeit használják fel, hogy az általuk létrehozott alkotáson keresztül valósulhasson meg a kommunikáció terapeuta és a kliens(ek) között. Az aktív terápia során készíthetnek festményt, rajzot, kollázst, montázst, szobrot, szőttest, fotót stb. illetve ezeknek bármilyen kombinációját. Önkifejezés formájában is történhet alkotás, vagy a terapeuta által adott felhívó jellegű témaválasztás (önarckép, betegségem, élet-út, amitől a legjobban félek, stb.) alapján is.
Az elkészült alkotás egy összetett rendszer, megalkotása egyben rendszerépítés is, mely visszahat az alkotóra, ezáltal elősegíti pszichéjében a rendeződési folyamatokat.[3] Maga az alkotás folyamata is felszabadító, relaxálást segítő, és katarzishoz vezető élmény.
A befogadó képzőművészeti terápia keretében, meglévő képzőművészeti alkotások hatása, és pszichés tükröződése a páciensben, az elemzés és megértés tárgya.
„A zeneterápia olyan eljárás, amely a zenét mint eszközt alkalmazza a megelőzés, a személyiségfejlesztés, önismeret, korrekció, gyógyítás és rehabilitáció területén. A zenehallgatást, a zenélést – bármilyen mély élményt jelentsenek is – nem szabad összekeverni a zeneterápiával. Zeneterápiáról, mint gyógyító módszerről akkor beszélünk, ha a zenét és a zene elemeit célirányos terápia keretein belül eszközként használjuk.”[4]
Ebben az esetben a nonverbális kifejezésmód eszközei a mozdulatok gesztusok, taglejtések, lépések, tehát nem szigorúan véve tánclépésekről beszélünk, tehát elsősorban aktív terápia.
Hasonlóan a többi művészetterápiához a táncterápiára is jellemző, hogy a humanisztikus és pszichoanalitikus pszichológiai irányzatokhoz áll közel. Kialakulásához elengedhetetlen volt a modern mozgás- és táncirányzatokat művelő táncosok azon igénye, hogy kifejezzék az individualitáson túl az egyetemes emberi létezéssel járó érzéseket, küzdelmeket, félelmeket. Tehát egész személyiségükkel táncoljanak: ez a gondolat él tovább a különböző tánc-és mozgásterápiák módszereiben.[5]
Az aktív színjátszó terápia egy csoportos közvetlen alkotási/önkifejezési forma, lehet megírt darab eljátszásán keresztüli kifejezési forma, de lehet az, hogy a tagok kreatív írásaira épül a színházterápia, vagy teljesen improvizatív. A játékos fegyelmezett felkészülése során - a színházterápia biztonságos terében - keresi az érzelmek egyéniségen keresztüli kreatív kifejezését.
A darabválasztás lehetőséget ad arra, hogy a tagokat foglalkoztató kérdéseket - a darab értelmezése során - lélektanilag átdolgozzák a résztvevők, és a darab figuráinak megformálásában/eljátszásában megéljenek helyzeteket/állapotokat, illetve akár a színészmesterség eszközeivel gazdagítsák a tagok egyéni szereprepertoárjukat, amit a mindennapi életben is tudnak alkalmazni.
A színjátszó terápia alkalmas szocializáló funkciót is betölteni. Időnként nézők előtt játszódik a színházterápia, de soha nem a nézőknek szól. A színházi munkában létrejövő katarzis segíti a belső élmények újrarendezését. A színházterápia révén, a betegség vagy megélt élmények, a hiteles cselekvés elérése érdekében hasznosítható eszközzé válhatnak.
A befogadó (receptív) színjátszó terápia keretében, színházi, táncdarabok, illetve performance alkotások megélése, ahol a hatása és a pszichés tükröződése a páciensben, az elemzés és megértés tárgya. A befogadó színjátszó terápián való részvétel mintákat is jelent az aktív önkifejezés színházi megjelenítéséhez.
A drámaterápia a színjátszás terápiás lehetőségeire épít, klasszikus művészetterápiás műfaj, pszichodráma ezzel szemben a dráma mint a líra és az epika melletti irodalmi műnem szöveghez kötöttsége helyett a színjátszás technikáját teszi meg a terápiás tevékenység kiindulópontjául.