1830. június 9-én szentelték pappá. Egyházi pályafutása töretlenül haladt előre, ennek során először Makláron volt káplán, majd érseki szertartó és iktató, szentszéki aljegyző. 1835. július 14-tőlSzendrő plébánosa, majd 1844október 16-tól miskolci alesperes. 1847. január 30-tól egri kanonok, 1851. március 5-től pedig iváni apát. 1857. február 1-től pankotai, december 12-től székesegyházi főesperes. 1861-től egri érseki helyettes, már olvasókanonokként jelentős szerepet játszott Eger városának életében, ahol szegényintézeti elnökként is tevékenykedett.
1871. október 26-án hunyt el Egerben, október 28-án az egri Főszékesegyházban helyezték örök nyugalomra.[3]
Neve – Máriási Gáborként – megtalálható az 1635–ben építeni kezdett barokk stílusú szendrői Assisi Szent Ferenc római katolikus templom előterében található márvány emléktáblán. A tábla a 14. század óta a településen szolgált ismert katolikus papok neveit és a városban eltöltött szolgálati idejét tartalmazza, így állítva nekik emléket.
