Mányoki János református lelkész fia. 12 éves kora körül a szülők Ádám fiukat Dölfer német tábornokra bízták, aki örökbe fogadta és magával vitte a Braunschweig–Lüneburgi Hercegségben fekvő Cellébe, Németországba.[9]
A fejedelem Franciaországba távozása után egy ideig még Észak-Lengyelországban élt, kölcsönökkel segítette az elszegényedett bujdosókat, így Vay Ádámot és Beniczky Gáspárt is. Családot nem alapított, utódai nem születtek.
1724–1731 között Magyarországon élt. Ekkor festette meg – többek között – Ráday Pált és nejét, Kajali Klárát, valamint a Podmaniczky család tagjait.
1731-től Drezdában és Lipcsében élt, 1736-ban (immár III. Ágost királytól) visszakapta udvari festői állását, de 1749-től fizetését már nem folyósították, viszont csak 1753-ban nyugdíjazták. Szenvedélyesen belevetette magát a kor aranycsinálási mániájába, ami minden megtakarítását fölemésztette. Négy évvel később, 84 éves korában, teljesen elszegényedve hunyt el Drezdában. A helyi Johannis Friedhofban helyezték örök nyugalomra. Mindössze két tanítványa kísérte utolsó útjára, feje alá szokolyai földet tettek.
Sírhelye ma már nincs meg, de 2023 decemberében emlékkövet avattak a tiszteletére a Fiumei Úti Sírkertben.[12]
Dr. Térey Gábor: A Szépművészeti Múzeum régi képtárának leírólajstroma - Budapest, 1906
Európa fejedelmi udvaraiban. Mányoki Ádám. Egy arcképfestő-pálya szereplői és helyszínei. Kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában. 2003. március 14. – augusztus 24. A kiállítás anyagát válogatta és a kiállítást rendezte Buzási Enikő. Budapest, 2003 [Kiállítási katalógus]
Jókai Mór: Egetvívó asszonyszív (1902) Ennek a kevéssé ismert regénynek érdekes, negatív beállítású mellékalakja a festő Mányoki Ádám.